Az első tűzcsinálót nehéz felkutatni, viszont nem lehetetlen küldetés megtalálni az úttörő egyterűt, vagyis az első van kategóriás modellt. Az egyterű neve jelzi a lényeget: egy légtérben van az utastér és a csomagtér, ami persze igaz a kombira és mikrobuszokra is, de a van-ben sík a padlólemez, erősen döntött orrán szinte egy vonalban lejt a motorháztető a szélvédővel, így látványra is sportosabb.

A van modellek személyautós alapokra épültek, így született a legelső is. A második világháború előtt az európai piac legnépszerűbb autói között olyan modelleket találni, mint az Opel Kadett, a Fiat Balilla, Ford Anglia és Eifel, valamint a DKW és Renault Juvaquattre. Utóbbiakból kreálták az első van modelleket, melyeket családi autónak és taxinak szántak.

Grand Palais

A Reanult Juvaquattre karrierje úgy indult, mint a legtöbb francia népautóé: premierjét a Grand Palais-ban rendezték, a 31. Autószalonon, a helyszín Párizs, a dátum 1937. október 7.

Akkoriban még nagyon kis szériákban működtek az európai gyártók: 1937-ben Franciaországban 177 ezer, Nagy Britanniában 389 ezer, Németországban 267 ezer személyautó készült, ami töredéke az USA 4,068 milliós darabszámának.

Az európaiak nemcsak mennyiségben, de formavilágban is versenyezni akartak az Óceánon túliakkal, ami meglátszott a tervezők vázlatain.

Szépségversenyen is indult a népautó       Forrás: Régie Renault

Trocadéro

A népautók akkori presztízsét jelzi, hogy a Juvaquattre kétszínűre fényezett változatát felvonultatták a párizsi Trocadéron rendezett Concours d”Elegance-on, ahol a legtöbb európai modell, a Renault kollekciója is a divatnak megfelelően amerikainak akart látszani.

Az 1937-es prototípus első ránézésre leginkább a Ford és Lincoln Zephyr modellt idézte, de alaposabb vizsgálat után inkább a General Motors németországi leányvállalatának termékére emlékeztetett, és nem csak formájában, hanem méreteiben is.

Kompakt adatok

Az 1936-os Opel Kadett hossza 3,81 m, szélessége 1,375 m, magassága 1,5 m, tengelytávja 2,4 m, tömege 757 kg volt. A Juvaqattre hossza 3,73 m, szélessége 1,4 méter, magassága 1,5 m, tengelytávja 2,5 méter, tömege 760 kg. volt. Akkoriban hasonlóak voltak a kompakt tömegautók méretei, melyek konstrukcióban is megegyeztek: 4 hengeres, 4 ütemű orrmotor és hátsókerék-hajtás.

Abban is hasonlítottak, hogy először csak kétajtósként készültek, később jelent meg a négyajtós változat. A Juvaquattre esetében ennél messzebbre ment a Renault, mert kínált kupé, kabrió és furgon változatot is.

Babakocsival a kabinba

A franciák praktikusságára jellemző, hogy hátsó üléstámlájának lehajtásával csomagterét meg lehetett háromszorozni, sőt, jobb első ülésének billentésével nagyobb terjedelmű csomagot, akár babakocsit is bele lehetett pakolni, méghozzá összecsukás nélkül, vagyis a gyerek az utastérben is szokott helyén pihenhetett. A biztonságos rögzítés kérdése akkoriban még nem merült fel.

Ennél több reklámot is bedobott a Renault, mely szépségkirálynőkkel fotózta modelljét, sőt, több rekordot is felállított vele.

1937 szeptemberében 1112 kilométeres távon 6,6 literes átlagfogyasztást ért el egy Juvaquatre, mely fél évvel később a Montlhéry versenypályán ötven órán keresztül száguldott 107, 82 km/h tempóval, az 5391 kilométeres táv utolsó négy percében 112,698 km/h sebességre gyorsított.

Renault Juvaqutre kompakt      Forrás: Régie Renault

Nagy tér, nagy élvezet

A kompakt egyterű később született: a Juvaquattre alapokra épített van-modellt már a háború előtt megálmodták, de premierjét csak az első békeévben tartották.

A CGV (Compagnie Générale des Voitures) hossza 3,75 méter, szélessége 1,56 méter, tömege 780 kg. Az ötüléses, tágas csomagterű prototípus tervezett ára 75 ezer francia frank volt. A következőt már megnyújtották, hat méteres hosszának köszönhetően hétüléses lett. Eredetileg főleg taxinak tervezték, de bevált volna családi modellnek is, ám áramvonalas formájával és praktikus elrendezésével messze megelőzte korát, ami egyben kudarcát is okozta, így csak egyetlen példányban készült. Bukásában szerepet játszhatott tervezett 125 ezer francia frankos ára is.

Juvaquttre alapokra épült francia egyterű       Forrás: Régie Renault

Vivaquattre

Hiába aratott nagy közönségsikert a modell az 1948-as augusztusi premieren, a Juvaquattre-ból kialakított Vivaquattre egyke maradt.

Hogy miért nem lett belőle világsiker? Mert más zseniális műszaki alkotásokhoz hasonlóan ez is túl avantgarde volt, úttörőnek lenni pedig nem mindig garantált üzleti siker.

Hasonló recept alapján készült, vagyis kisautóból lett kialakítva az 1955-ös Fiat Multipla, mely a 600-as mini-van változata, és már tényleg tömegmodell lett.

Hétüléses Renault van       Forrás: Régie Renault

Fronthajtású egyterű

A Renault Juvaquattre modellnél jóval sikeresebb lett a háború utáni első német egyterű, a DKW Schnellaster, vagyis DKW F89 L, melyet 1949-től 1962-ig gyártottak, mint az első nyugat-német Auto Union gépkocsit. Ez is klasszikus 2, illetve 3 hengeres, 0,8 és 0,9 literes kétütemű, léghűtéses motort kapott, természetesen a DKW fronthajtással. A közel négyméteres egyterű szélessége és tengelytávja nagyjából megegyezett a Kadett és a Juvaquattre méreteivel.

Jobbra két DKW Schnellaster                    Forrás: Auto Union 

Békeévek

A jóléti társadalmak demográfia hulláma és az életmódváltozás felélesztette az egyterű divatot, az ötvenes évek amerikai baby-boom-ja, a népességrobbanás jótékony hatással volt a piacra, a békeévek nemzedékének vásárlóerejére pedig már lehetett építeni. A háborút követő robogós és törpeautós korszak után tágasabb járművekre, kocsikra vágytak a fogyasztók.

Erről szól majd a van-sztori következő fejezete.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!