Fotók: Restomodauto

Történetünk még az előző évezredben, 1998-ban kezdődik, amikor egy palackzöld Peugeot 406 a szalonból boldog tulajdonosához került. Az 1,6-os benzines autó gazdagon felszerelt példány volt, hiszen akkoriban az elektromos ablak és a klíma még nem volt magától értetődő. A 406-os hosszú éveken át szolgálta a családot, a megbízható családi mindenest főként az édesanya hajtotta: a kocsi napi használatban volt, miközben a gyerekeket vitte iskolába vagy a heti bevásárlást intézte.

Az élet azonban úgy hozta, hogy a kényelmes Peugeot szolgálataira nem volt többé szükség, de eladni sem akarták, ezért egy fészer mélyére került – akkor talán még a gazdája sem tudta, hogy milyen hosszú időre. A kényszerű leállásból végül több mint egy évtized lett, s közben a szép 406-ös utastere csendben őrizte az emlékeket: az apró játékokat az ülés alatt, a hatlemezes CD-tárat a csomagtartóban.

Az idő azonban nem áll meg, az időjárás változékony maradt, így a leállított Peugeot nem kerülhette el sorsát. A por ellepte az autót, az igazi rombolást azonban az autók legnagyobb ellensége, a rozsda jelentette. A száraz és nedves időszakok váltakozása miatt az ismétlődő párakicsapódás miatt ez az elkerülhetetlen folyamat megindult, és a legeldugottabb helyeket is megtámadta az autóban. A fém csendben porladt, a motor beállt, az abroncsok leeresztettek és az elektromos rendszer is megszűnt működni.

S bár sok idő telt el, az egykori családi kedvencet nem felejtették el. Tavaly szeptemberben a férj gondolt egy merészet és azt tervezte, másodszor is meglepi a feleségét ugyanazzal az autóval. Átküzdötte magát a bő egy évtized alatt felgyülemlett lomhalmazon, ami alatt az öreg Peugeot-t rejtőzött, megvívott a makacs pókhálókkal – közben nyelt egy kis port is –, de végül sikerrel járt. Úgy vélte, hogy valahol mélyen az idős Peugeot-ban még pislákol az élet, ezért profik segítségét kérte a régi családtag feltámasztásához. Ekkor került az autó a Restomodauto Kft-hez, akik némi fejvakarás után vállalták a reménytelennek látszó esetet.

A kihívást nemcsak az jelentette, hogy építsék teljesen újjá a sötétzöld 406-ost, hanem az is, hogy Karácsonyig, azaz három hónap alatt végezzenek mindennel – beleértve a vizsgáztatást és a forgalomba helyezést is. Amikor a restaurátor csapat megkapta az autót, csak egy rozsdától málló bontószökevényt láttak. A karosszéria állapota – különösen a hossztartók és a belső küszöbök – gyakorlatilag menthetetlen volt. „Ezeket az elemeket mi magunk gyártottuk le" – mesélték a szakemberek, akik először részletes hibalistát állítottak össze.

Ezután következett az alváz és üregvédelem, majd a külső és belső fényezés. Ezzel párhuzamosan a csapat másik fele dolgozott a műszaki feladatokon: bontott, de jó állapotú motort kapott a 406-os, mivel a réginek a főtengelye már nem fordult át, olyan mértékben pusztította el az idő és az olajsár. A váltót, futóműveket, fékeket teljes egészében felújították. A kopó-fogyó alkatrészek cseréje magától értetődő volt, csakúgy, mint a belső kárpitozás és a műszerfal újraélesztése. Utóbbival akadt is egy kis gond, hiszen az elektromos rendszer sem szereti, ha sokáig áll, de végül sikerült minden titokzatos hibát feltárni és orvosolni.

A restaurálás egyik legnagyobb kihívása nem technikai, hanem szobrászati jellegű volt: a sok hegesztés okozta hőterhelés miatt a lemezek némiképp deformálódtak. Ennek következtében az ajtókeretek sem pont ott voltak, ahol lenniük kellett volna, így az ajtókat és illesztéseket újra kellett pozicionálni, méghozzá gyári pontossággal. Egy Peugeot-n ugyanis snassz, ha az ajtócsukódás hangja nem egy megnyugtató mély dobbanás, hanem kong, mint egy korabeli Wartburg. A legtöbb időt ez az aprólékos munka vette igénybe. Érdekes módon a belső tér viszonylag jól átvészelte az eltelt évtizedeket: a hosszú állás sem a kárpitokat sem az ülések szivacsozását nem tette próbára, a mélyápolás és az alapos takarítás pedig csodát tett.

S hogy megérte-e mindez? Természetesen. Az autó mára ugyanolyan jó állapotban van, mint újkorában – állítják a felújítók, akik három hónap alatt az utolsó csavarig átnézték a 406-ost, és életet leheltek a Peugeot-ba. Hogy azóta mi lett vele, sajnos, nem tudjuk, mert az átadás után a szerviz elvesztette a kapcsolatot a kocsival. Az biztos, hogy a palackzöld Peugeot pályafutása során már másodszor volt gyönyörű karácsonyi ajándék, s abban is biztosak vagyunk, hogy makulátlan küllemének és hibátlan műszaki állapotának köszönhetően újra járja az utakat. Ha tippelnünk kellene, akkor a volánja mögött egy asszony mosolyog, miközben felcsendül egy dal a régi CD a lejátszóból.

Az újjászületett Peugeot ugyanolyan jelkép, mint egy karikagyűrű. Azt jelenti: együtt vagyunk, összetartozunk.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!