Minden könyvnek van előtörténete. Az ön esetében ez mi?

Közel öt évig a FourFourTwo magazinnak végeztem levéltári kutatásokat a magyar labdarúgás múltjáról. Amikor a magazin megszűnt, felvetődött, hogy hogyan folytassam a kutatásokat. Knézy Jenő barátom a Győr+Média Zrt. vezérigazgatója, a nagymamám anyai ágon pedig győri volt. Így ebből az indíttatásból poénból rákerestem Győr-Moson-Sopron megyére, hogy mennyi anyag van róla a levéltárban. Nagyon sokat felhozott a kereső, több mint ezer olyan dossziét, amit eddig feldolgoztak. Kiválasztottam az egykori Vagongyárat, amely ma a Rába Járműipari Holding nevet viseli, s nekiálltam a kutatásnak, miután rábólintottak az ötletre, mondván Győrben három féle ember él: aki dolgozott már a Rábában, aki ott dolgozik és aki ott fog dolgozni.

Mikor meddig tartott a titkosszolgálatok figyelme?

1945 és 1990 közötti kommunista állambiztonsági iratok vannak. Bizonyára előtte is lehetett, de bizonyítani az iratok alapján ezt az időszakot lehet.

Mikor volt a legintenzívebb a figyelem?

A levéltári iratok alapján 1956 után nagyon felerősödött. A hatvanas évekből rengetek irat maradt fenn, szinte heti lebontásban vannak jelentések. Rengeteg beépített ügynök volt és szorgalmasan termelték a jelentéseket.

Hány ügynököt, hány besúgót szervezhettek be a Rába dolgozói közül?

Pontos számot nehéz mondani, ez állandóan változott. A III/III-as ügyosztály folyamatosan arra panaszkodott, hogy kevés az ügynök, s nem működnek hatékonyan. Nagyon gyakran előirányozták, hogy még újabb ügynökökre van szükség, mert akkora hatalmas objektum a Vagongyár, hogy annyi ügynökkel ami van, képtelenség mindent feltérképezni.

Horváth Edét, akit egykoron Vörös Báróként emlegettek, szintén megfigyelték, vannak róla jelentések?

Knézy Jenő a könyvet kiadó Győr+Média Zrt. vezérigazgatója és Vörös Csaba.

Horváth Ede vezérigazgatóként megkerülhetetlen volt. A jelentésekben ő is szerepel, hogy hol, mit mondott, mikor, kivel veszett össze. Rá azonban nem állítottak ügynököket, mivel Horváth Ede a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tagja volt, s KB-tagot nem illett megfigyelni, ő amúgy is megbízható elvtársnak számított. Mint vezérigazgatónak pedig kötelessége volt kapcsolatot tartani az állambiztonsági szervekkel.

Mik voltak azok a területek, amelyekre az állambiztonság különösen koncentrált a Rábában?

Az MAN-program kiemelt figyelmet kapott. Óriási mennyiségű pénz folyt át a gyáron és a program keretében nagyon sokan utaztak Nyugatra és sok nyugati vendég is megfordult Győrben.

Nyilván a könyv poénjait nem szeretné elárulni ebben az interjúban. Önt mi az ami leginkább megdöbbentette a kutatások során?

Ezt sokan megkérdezik, volt jó pár dolog. Az egyik a méret, az akkori időkben a másfél milliárd forint rengeteg pénznek számított. Ezt úgy használhatta fel a Vagongyár, ahogy akarta. Teljesen szabad kezet kapott, hogy vegyék meg a számukra legjobb nyugati motor licenszét. Kilenc gyárból kértek ajánlatot. Ugyanakkor megdöbbentő volt látni, ahogy a 20. századi történelem átvonult a gyáron: kezdve a két világháborúval, a hidegháborúval, a Varsói Szerződéssel, meg persze a különböző titkosszolgálati játszmákkal.

A titkosszolgálatok szerepükből adódóan mindent tudni akartak vagy próbáltak a folyamatokba beavatkozni?

A Rába egykori motorgyára.

Arra nem volt kísérlet, hogy megakadályozzák a nyugat-német motor Rábába kerülését, azt azonban meg akarták érteni, hogy miért nem a Csepel motorjait akarja a Rába használni és miért kell ide nyugati motort hozni. Vagyis a folyamatokba nem tudtak beleszólni, mentek az események után. Ne felejtsük el, a hatvanas évek közepe van akkor, nem volt messze 1956. Abba viszont bele tudtak szólni, hogy ha Ausztriába, az NSZK-ba vagy Franciaországba utazott egy rábás delegáció, akkor abban egy ügynök is helyet kapott, aki folyamatosan figyelt és utána jelentett a többiekről.

Mennyire sikerült név szerint azonosítani a rábás ügynököket?

A fedőnevek megvannak. Név szerint nem törekedtem arra, hogy megismerjem azokat a mérnököket vagy éppen szakmunkásokat, akiket beszerveztek akár zsarolás árán is. Azok neve viszont nem titok, akik mozgatták a szálakat.

Lesz aki magára ismer?

Név szerint a dolgozók közül nem említek senkit, legfeljebb az illető beosztását írom le. Ha még élnek idősebbek, akik akkor ott dolgoztak, lehet, hogy rájönnek kiről lehet szó. A hetvenes és nyolcvanas évek beszervezett ügynökei azonban lehet, hogy magukra ismernek, az sem kizárt, hogy közöttük vannak köztiszteletnek örvendő győri polgárok.