Ezzel a fényezéssel, mit ne mondjak, nem volt nehéz az utcai versenyek hondás királyának képzelnem magamat. Na de álljunk meg egy szóra: ezzel a motorral tavaly is mentem egy hetet, és eszembe nem jutott volna egy McGuinness-hasonlat az együtt töltött idő alatt, sőt, még a CBR-feliratot is túlzásnak tartottam rajta! Akkor mi változott meg egy év alatt (mert a modell maga nem)?
A válasz, a "titok" nagyon egyszerű, Ti is látjátok: felkerült a teszmotorra egy csinos Bodis rendszer (tehát rendszer), olyan átmérőjű összekötő csővel, hogy az már McGuinness motorján is mutatna. A dob is "versenyesen" nézett ki, de a street-legál furulyát azért megtaláltam - az ülés alatt... :)
A hangjáról annyit, hogy amikor a kunmadarasi kifutópályán (hondásan) végigpöccintettem a (szűkre áttételezett) fokozatokat, a fordulatot az ötszámjegy közelében tartva - akkorát szólt ez az "installáció", hogy a karcagi termálstrandon a Nyéki Peti, a Virág Gyula meg a Gulika erről beszélgettek a medencében...
Kevésbé erőltetett hasonlattal élve - a kakucsi célegyenest teljes terjedelmében a másnapi gyorsulási versenyre való felkészülésül jegyében használva -, többen is megdicsértek a pályán a rajtgyakorlatok után, hogy "kurvadurva" hangja van ennek a Hondának. Ez még nagyon-nagyon kellett a szériagépnek a CBR-es hatáshoz (akár egy Gixxer-hatáshoz a hörgés...).
Úgy kellett a sportkipufogó a CBR650F-nek, mint éjnek a holdfény, mint száradó földnek a nyári zápor, mint hóvirágnak az első napsugarak, mint rétnek a színes virág, és lehetne még pár érzelgős f@szságot mondani rá, de elég az hozzá, hogy a Bódis egy csapásra élménymotort varázsolt a szériában kissé sótlan Hondából.
Komolyan, Kunmadáron a depóban megállapítottuk, hogy csak egy rendszer szólhat ennyire-igazán karcosan, racingosan - szóval két kilót biztosan rá kell számolni a jelenlegi 2,55 milliós árcédulára. Így már élmény vele minden km, nem zavar 6-8 ezernél a rezonancia sem, sőt csak rátesz egy lapáttal, hogy tényleg én vagyok McSör barátunk, aki épp az ócsai tájvédelmi körzet kanyarjaiban küzd a technikával...
Mint az közismert, modellduóról van szó, melynek naked tagja is van, ez a CB650F. Tavalyi debütálásakor még nem láttuk teljesen tisztán a dolgokat, ez magyarázza a premier teszt címét: Értem és nem értem. "Az az érzésünk, hogy a nagy H nem a legjobb formáját hozta, amikor az új CB-t megalkotta, de minden (nyitott) kérdés ellenére ez egy nagyon jó motor"
Végeredményben jól szerepelt a CB-F, de azért nem lett kitűnő a bizonyítványa, még jeles se, de mindenképpen (nagyon) jó. A hiányosságai ugyanúgy fellelhetőek az idomos CBR változaton is,sőt: a "tízéves" műszerfal és a hurka teljesítmény még zavaróbb a "sportmotoron". Az biztosnak tűnik, hogy a meztelen CB jobban megéri az árát (ami most 2,248M Ft), vagy ha úgy tetszik, jobb az ár/érték aránya.
A legszebb az egészben, hogy a 650-es CBR-rel egyáltalán nem kell küzdeni: amit tud, azt könnyen adja - de erről majd később. Előtte visszatérnék még kicsit a hangjára, nem mintha még nem énekeltem volna róla eleget, de a tavalyi véleményemnél semmi sem mutatja jobban, mennyit dob rajta a dob:
"Beindítva sem a vérpezsdítő CBR-fíling kerít hatalmunkba minket, hanem egy "finom hondás" érzés, kényelmes üléssel, sportos, de komfortos kormánnyal - ami megint rendben van ezen a modellen, de a hangja nem "olyan" (tudom, sportdob!). Gyárilag elég gyér, és bár 6-8 ezernél sportosan rezonál, de jobban örülnénk egy kis kraftnak a tetején, csak a fíling kedvéért!"
Nos, ha mcguinnesseset játszok rajta, akkor a fíling nyilván (már) abszolút megvan, méghozzá úgy, hogy erősebb egy cseppel nem lett, de lehet hogy gyengébb, mert nem fésülték át a kipufogórendszerhez az elektronikát. Ez az, ami engem egy cseppet sem érdekelt, a teljesítményleadásban nem keletkezett lyuk, továbbra is egyenletesen megy, felül továbbra sincs tűzijáték.
Azért a motor HRC-alapszíne kevés lett volna ahhoz (egyébként a Bodis mellett a fényezését is többen megdicsérték a depóban), hogy egy TT-sztár gondolatával hitegessem magam, de a versenyrendszeres CBR650-essel nagyon érdekes utcán menni: zúg, ordít, durrog, csattog (akár John superbike RR-je), mégsem megyünk "olyan" gyorsan, sőt... És az "olyan" alatt most nem a TT tempóját értem, hanem mondjuk egy mezei Fireblade dinamikáját - de még egy 600RR is fényévekkel gyorsabb (hogyne, hiszen 88 lóerőről beszélgetünk).
Mivel a CBR650F sehol nem tol igazán, de mindenhol jól szól...ez adta azt az érdekes érzést, hogy biztonságosan játszok TT-set. Pedig a biztonság és a TT nem egymás mellett szerepelnek a motorozás nagy enciklopédiájában... Tényleg furcsa, hogy megvan a fíling (TC nélkül), hogy szaggatsz, a kanyarkijáratban mégis tövig csavarhatod a relítve magas kormánynak, mert semmi váratlan nem fog történni a kigyorsításon (mégis brutál zajok kíséretében hagyod el a fordulót.. :))
A féktávokat is hasonló biztonsággal abszolválhatjuk: természetesen a fék sem szupersportos, cserébe az ABS vigyáz ránk a trükkös közutakon. A kényelmes üléspozíció (széles, magas kormány, alacsony lábtartó) is hasonlóan nagy segítség: ha olyanunk van, harcosra vesszük a figurát, amúgy meg kényelmesen utazunk, amikor akarunk. Az apró plexi mondjuk nem sokat ér, ha nem kuporodunk versenyzősen alá, az ülés tömése pedig mindkét "bevetési módhoz" ideális, szerintem.
Szóval nagyon utcai ez a motor, amire utal is a nevében az F betű. Mivel ebben a CBR is szerepel, mentem a KakucsRingen pár kört, ami BenZso szavaival élve "nem volt egy nagy kaland", de arra azért választ adott, hogy ha nem pályabuzi vagy, hanem csupán lelkes amatőr, akkor "azokon a napokon" jól érezheted magad rajta az M5-menti ringeken, mint Kakucs, Örkény, Kecskemét.
Versenypályára már persze "puha meg leér", de a szerpentinjeinken nem feltétlenül - tehát én még mindig a "TT-zésre" szavazok... Gyorsulásra is gyengécske, igaz, nem is várható több tőle (mert még mindig 88 lóerőről beszélünk, de ez a hang mindenhez meghozta a kedvem...) - Kunmadáron az Arénában 12,07-es időt tudott (184km/h), amivel mindössze egy Hornetet gyűrtem le - de ez is nagy teljesítmény, mert még az is erősebb...
Korábban azt is mondtam a CBR650F kapcsán, hogy "az ún. elődmodellje, a CBR600F egy komolyabb motor benyomását kelti - vagy legalábbis sportosabb vasét, a maga 103 lóerejével, fordított villájával, háromdugattyús arany féknyergével (C-ABS), SP2-es hatású műszerfalával stb. Ahogy a naked CB (lásd a fenti keretest) esetében is, a felnik és a lengőkar isteniek (sokkal jobbak) lettek az újon - de ennyi"
Tényleg ennyi, de a mélyről érkező, bódisos üvöltés mellett már elhihetitek, hogy nem érdekelt, hogy fordított-e a villa, vagy arany-e a fék rajta. Annál is inkább, mert amire kell, azt tudják ezek az alkatrészek - vagy csak szimplán megszoktam (egy év távlatában), hogy nem olyan "fényes" az eleje. Ám kipufogó ide vagy oda, ez a CBR továbbra sem sportmotor, és aki ezt a helyén is tudja kezelni, mégis képes lázba jönni az ilyen-olyan motorsport-közvetítésektől, az megtalálhatja a számításait a (bódisos!) CBR650F-ben.
A Honda katalógusában a CBR650F a vérbeli sportmotorok között szerepel, és hogy ez az "állítás" ne legyen teljesen alaptalan, utánpótlás versenysorozatban is szerepelnek (EJC - European Junior Cup) a 650-es Hondák, méghozzá Superbike vb-s betétfutamként! Szimpatikus hölgyversenyzőnk, Kis Viktória pedig képviseli a magyar trikolort a rangos nemzetközi mezőnyben, ahol a lányok számára külön értékelést is tartanak, amelyben jelenleg, a cikk írásakor Wicca a második.
TM Ítélet: A Honda weblapján, a típusra kattintva, a következő mondat jelenik meg, szép nagy piros betűkkel: "minden napot bearanyoz". Távol álljon tőlem, hogy valami marketing-maszlagot erőltessek rátok, de úgy gondolom, hogy a CBR650-es mindennapi-és utcai használhatósága (mert a kettő nem - mindenkinél - ugyanaz) annyira jó, hogy ez igaz lehet - feltéve, ha feldobjuk egy dobbal...
A motorosok körében örök kocsmatéma, hogy elég-e 100 lóerő az utcai motorozáshoz (pár év múlva már 200-ról beszélnek majd, de ez egy másik cikk témája). Nos, nem vagyok különösebben a PowerCommander híve, de azt azért én sem gondoltam volna, hogy 88 lóerővel is ennyire jól érezheti magát az ember. Az ellenfeleket elnézve, a gyengébb és drágább(!) Yamaha XJ6 Diversion F nem is az, a Suzuki GSX650F - félmillióval olcsóbban - még "megér egy nézést", ahogy mondani szokás.
Előnyök / hátrányok - Honda CBR650F 2014 (Bodis)
|
