Még a Nagyrét felől a Békési zsilipre kanyarodó utat télen lovas szánok fényezték, még mindenki tudta, hogy mikor és mi kell a disznóvágáshoz, de gyerekkorom, az ötvenes évek, nem mondható, hogy a klasszikus disznóvágások időszaka lett volna. Új fogalmak és keserűségek is társultak e fontos, akkor még döntően önellátásra berendezkedett családi léthez...

Ahol mi éltünk, ott nem parasztcsaládok telepedtek meg a Körösről lehúzódó hajdan volt szőlőskertekben, hanem alkalmazottak és főleg gyári munkások. De mindenki tartott disznót, amihez a kertben, meg a Körgáton, a Banúr partján megtermett annyi eleség, hogy elérjék a Csabán kritikus, legalább 150 kilós súlyt! A disznóvágás az esemény napja előtt hetekkel kezdődött, a szomszédok is megnézték a jószágokat, mennyire érett, vagy kibírja e Karácsonyig? Kellett hozzá fűszer, amiből a só, paprika beszerzése nem, de a bors, a sajthoz, hurkához, májashoz, bizony gondot okozott. Nekünk ezt Petri bácsi hozta, aki vasutas volt, és átjárt Kürtösre… 

Ebben az időben a hajdan jeles hentesek is arra kényszerültek, hogy házakhoz járjanak vágni, a boltjaikban mások árulták a sokszor semmit! Hozzánk hentesek közül csak Apjári bácsi jött, akinek azonban más, a szomszédban lakó Tóth Jani bácsi szúrta és perzselte a jószágot. Aztán volt, amikor ő csinálta végig a folyamatot. Gyorsan, szakszerűen, ahogy paraszt őseitől látta és velük gyakorolta. Mindig anyámmal kellett a folyamatokat egyeztetni, apám nem kedvelte a disznótort, a termékeit annál inkább. Így feladata a perzseléshez, főzéshez szükséges fa előkészítése, meg a zsírsütés maradt. Jártak mások is disznót vágni, de azok sem voltak hentesek, mondjuk a böllérségig jutottak. Ismert személy volt Sliga bácsi, aki szobafestő létére a késsel is igen jól bánt, gyorsan, szinte kapkodva dolgozott, ha egy disznó volt, kettőkor már az eszközeit szedte össze a nagy gyékényszatyorba, ült biciklire és ment „lefestek még egy szobát”! Liptákék, apa és fia is festők voltak, jókedvűen és az elfogyasztott pálinkák hatására néha vontatottan haladtak, néha este 10 órakor is kolbászt töltöttek…

Másnapra a kóstolók összeállítása maradt. Édesanyám, emlékezve, kiktől mit kaptunk rakta össze azt az 5-6 kóstoló csomagot, amit széthordhattam. Két helyre szerettem vinni: Kraszkóékhoz, mert ülhettem a cipészműhely 3 lábú székén, és Botyánszkiékhoz, ahol olyan befőtt, vagy aszalt gyümölcs várt, ami egy 9-10 éves gyerek legszebb álma.

Ha szüleimnek éppen nem 40 kiló zsírt kellett beszolgáltatni, vagy ha sikerült a lesütött húsokat is rejtő bödönt jól eldugni, akkor sokáig kitartottak a vágás termékei. Leginkább Húsvétot vártuk, mert akkor már a vastagkolbászból is került az ünnepi asztalra.

Találkozzunk október 22-25. között Békéscsabán, a kolbász fővárosában, hiszen a csabai Csabán az igazi! Friss hírek és információk az Autószektor kiemelt rovatában, a Csabai Kolbászfesztivál honlapján, Facebook oldalán és Instagram csatornáján. Töltsük együtt!