Tartós, egyszerű szerkezet, amit bevezetése óta folyamatosan csiszolgatnak. Milyen használtan, átcsábíthat-e autósokat is kétkerékre? Mai rendkívüli használttesztünk főszereplője egy robogó, ami bebizonyítja, hogy nemcsak négy kerékkel lehet jóízűt gurulni. Igaz, hogy én már eddig is robogóztam, de a tesztet autós szemmel írom, sőt eljátszom, hogy olyan valaki vagyok, aki még sosem ült robogón, de már nagyon elege van az autózás mindennapos nyűgjeiből. A konklúziót már az elején lelövöm: a teszt után biztosan nem járnék ezentúl nyáron autóval dolgozni.

A legenda?

Ha azt mondom PCX, akkor mindenkinek beugrik a japán gyártó 2009-ben bemutatott robogója. Ami egy olcsó, gyors, és egyszerű közeledési eszköznek készült, kifejezetten városi, vagy maximum elővárosi használatra. 14 colos kerekeket kapott előre, de hátul is rendes nagytestű robogóméretű 13 colos kereke van, ami hatalmas pozitívum, mert a kátyús városi utakon átok a kiskerék. Én legalábbis mindig ezt állapítom meg, amikor ráülök a 10-es talicskakerekű kis japán robogómra, hogy megsétáltassam. Emellé szintén nagyon fontos főleg a kezdők körében, hogy az ülésmagasság miatt telitalppal lehet megállni vele, nem kell pipeskedni, így bármilyen közlekedési szituációban stabil marad az egyensúly. A másik fontos dolog, hogy karbantartásmentes a befecskendező rendszere, hiszen injektoros, így a szezon kezdetével nem kell imádkozni a karburátornak, és a legjobb benzinnel tárolni, stabilizáló adalékot választani. Itt csak az akkura kell akasztani egy automata töltőt, és tavasszal megnyomni a "start" gombot, ilyen egyszerűen indulhat is a szezon. Ezek mind olyan apróságok, amik pont annak a rétegnek jelentenek óriási kényelmet, akik autó mellett csupán ingázásra használják a PCX-et, nem hobbizni, meg simogatni tartják, és nekik tényleg a stabil működés, meg az egyszerű kezelhetőség a legfontosabb szempontok. Persze a hab a tortán, hogy már a bevezetésekor szériában jött a start/stop rendszer, amiről hamarosan bővebben is beszámolok.

Minden generációja egyre mutatósabb

Emlékszem, mikor kijött a PCX már akkor is egy új stílust képviselt, ugyanis formavilágával a nagytestű, kanapérobogók kasztjához akart tartozni, de méreteivel azokétól sokkal kecsesebb, légiesebb, és persze kisebb. Pont ez volt az első érzésem közeledve felé, hogy mennyire pici! Méretei miatt akár egy megtermett ötvenesnek is eladhatnák egy tapasztalatlan zöldfülűnek. Tényleg nem foglal nagy helyet, de ráülve valahogy minden azonnal kézre esik. Kényelmes az ülése, jó a vezető pozíciója, nem ülünk túl magasan, és lábbal is szépen ki lehet támasztani. A kezelőszervek is könnyen hozzáférhetők, egyedül a műszerfalon emeltem volna picit, nekem túlságosan mélyre kellett nézni, ha le akartam olvasni valamit, de a tükröket például tökéletesen magamra tudtam állítani. Sajnos a karton sör nem fér el a lábam között, és egy igazán fájó pont ez, hogy nem sík a trepni. Én nagyon sokszor kisebb-nagyobb csomagokat is a lábam között szállítok, ahol jól jön a sík felület, ide biztosan nem tudnék semmilyen csomagot felszerkeszteni. Jól mutatnak, és funkciójukban is kiválóak a világító és jelzőberendezések: ledes fénnyel fűszerezett fényszóró, szép íveket rajzol a hátsó lámpa, összességében harmóniában van az egész robogó, nincs olyan részlet, ami elvinné ettől.

Teljesítménye elegendő?

Mindig nagy dilemma, hogy kinek jó a 125-ös robogó? Nos, mindenkinek, aki legalább hetente egyszer elhagyja a várostáblát, vagy olyan útszakaszon jár napi szinten, ahol 60-70 km/h-ás sebességek is legálisak. Arra ugyanis az ötvenesek már túlságosan gyengék. A PCX viszont lázán megeszi az átlagautóst piros lámpától indulva, és nagyon könnyen eléri a 80 km/h-ás sebességet. Tartósan utazik 90-100 km/h-val. De felette már elfogy a lendület, hiába, a 12-13 le bekorlátozza. De pont annyi plusz van a teljesítményében, ami minden helyzetben elegendő ahhoz, hogy ne érezzük nyakunkban lihegni a többi autóstársat. Ehhez a teljesítményhez elegendő a futóműve, és a fékrendszer is. Akár használtan is találunk ABS-es kivitelt, ami tényleg nagy segítség nedves úton, vagy egy váratlan fékezésnél is.

Milyen volt a teszt?

Levett a lábamról már az első métereken. Finomsága, könnyedsége tényleg valódi alternatíva autó helyett. Indítása unikum, és etalon kategóriájában, hiszen nincs hagyományos indítómotor, tehát ahogy szokták mondani, a kis motor nem teker indítás előtt. Itt nincsenek a megszokott indítási procedúrák, az önindító sem úgy működik ahogy a hagyományos motorkerékpároknál. A főtengely végére rögzített elektronikus vezérlésű generátor egyben önindító is, elképzelhetetlenül halkan indítja a motort. Ez volt az első „aha” élményem a robogóval. Aztán jöttek szépen sorban, ABS-es fék? Igen. Start-stop rendszer? Először nem értettem, de miért ne lehetne kicsiben is spórolni, megállás után 3 másodperccel állítja meg a motort, és a leheletnyi gáz csavarásra már jár újra. Van ennek valós értelme? Nos, márka szinten jól mutat a Hondánál, hogy a globális palettájának kedvezőbb a környezetvédelmi besorolása, és talán pár deciliter üzemanyagot is megspórolhatunk vele, de tény, hogy nem ez fogja megváltani a világot. A fogyasztása egyébként is az elképzelhetetlen szintet súrolja, a tulajdonos elmondása szerint két liter alatt fogyaszt nála városi használatban, ami azért felháborító, mert igaz belvárosi üzemmódban, de az én négyütemű, injektoros, ötven köbcentis Hondám meg sem közelíti ezt az értéket, inkább a kettő, és fél liter felé mutat a nagy átlag. Tehát egyáltalán nem gazdaságos választás az ötvenes, valljuk be a 125-ös minden szempontból lepipálja, persze a közterheket, és az üzemeltetés bürokratikus költségeit nem számolva. A fékeire, és a futóművére sok panasz érkezett a különböző fórumokon, és és közösségi csoportokban.

Az igazság az, hogy a teszt alatt használtam átlagosan, dinamikusan, de amit a 12-13 Le tud, azt bőven megfogja a fék, és elegendő a futómű is hozzá. Nekem eszembe sem jutna utast magam mögé ültetni, szóval nincs véleményem arról, hogy két személlyel, hogy viselkedik, de biztosan lomhább és bizonytalanabb. Illetve autópályára sem mennék fel vele, mert ez nem oda való. Ha forszírozzuk a határait hamar kiderül, hogy gyengécske a teljesítménye, és lehetne még fejleszteni a futóművén is. De egy embernek tökéletes közlekedési eszköz, én így tekintettem rá, és nem okozott csalódást. Ha csak a tényleg az év motorozásra alkalmas időszakát nézem, akkor is lazán használható öt hónapon keresztül, ha ebből a garantáltan esőmentes napokon veszem elő, akkor is bőven megéri az árát. Igaz, hogy már nincs hétszázezer forint környékén (ahogy anno bemutatáskor elvihető volt ennyiért), de mai árán sem rossz befektetés. Pár szezon alatt biztosan visszahozza az árát, és azt a szabadságot, és önfeledt érzést, amit már első használtat után garantál, nagyon nehezen lehet feledni.

További használttesztek itt, ha szívesen olvasna még robogó teszteket a jövőben is nálunk, jelezze Facebookon!