Seat Leon – Egy fogalom

A Volkswagen konszern ügyesen osztotta a kártyákat, hiszen minden társadalmi réteg talált magának a konszern kínálatában olyan modellt, ami a legközelebb áll a saját igényeihez. Így járhattunk Fabiával, de ha jobban ment, vagy azt éreztük, megérdemeljük az élettől, akkor több pénzért vehetünk Golfot is. Viszont ha sportos városi közepes kategóriájú autóban gondolkodott, akár egy fiatal, akkor hamar a spanyol márka háza táján találta magát. A Seat sosem volt önálló indivídum, hiszen az ötvenes években a megalapítása után először Fiat alkatrészekből építkeztek modelljei, majd 1990-ben többségi tulajdont szerzett a Volkswagen, és ekkor kezdődött a Leon elődjének a Toledonak a gyártása, amit 1999-ben váltott az új típus, a Leon. Én még emlékszem, amikor meghatározó részei voltak az utcaképnek a sportos, izgalmas vonalvezetésű Seatok, és ezek elég sokáig maradtak is velünk, hiszen tartós, megbízható konstrukciójú járművek voltak, amikkel általában a rozsda, és a hanyag üzemeltetés végzett. Az első generációs "csíklámpás" Leonból még ma is találunk elvétve az utakon, a négyes Golf testvérmodellje kedvelt típus volt a fiatalok körében, ha pedig azt mondom Cupra, akkor mindenki felkapja a fejét, mivel még manapság is teszteltet követel a turbós, 200 lóerő körüli teljesítményével, és akár összkerékhajtásával. Ilyen felmenők után egyértelművé válik, hogy a márkában a sportosságot, dinamikát, és különlegességet keresik a vásárlók.

A legújabb Leon

A mai főszereplő a legújabb, még újautóként is megvásárolható modell, egy 1.5-ös TSi motorral, praktikus kombi karosszériában, végre nem fekete, szürke, vagy sötét színben. Ezüst. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt olyan volt ez, mint manapság az SUV. Mindenki ilyet akart. Tükörként fénylett a körút délidőben, mert feszített a dugóban a fél város a családi ezüstben. Az a helyzet, hogy az ezüst egy nagyon hálás árnyalat. A legnagyobb erénye, hogy könnyű tisztán tartani, és sokkal lassabban koszolódik, mint egy sötét szín. Ha azt feltételezzük, hogy a fiatal "pályakezdő" apukák fogják venni, akkor nekik is telitalálat, hiszen mindenre lesz idejük gyerekes szülőként, csak arra nem, hogy a vasárnapi ebéd után a verdát polírozzák a feljárón. A kombi kivitelre viszont minden nap szüksége lesz, mert a babakocsi, és kiegészítők ebben ésszerűen elhelyezhető, és értékelhető csomagteret kínál, tehát a legfontosabb szempontoknak megfelel. De ahelyett, hogy be is pattanék, kicsit elidőzöm a design-on. Összességében szép, egységes, tudja, hogy mit akar, és semmi többet nem nyújt. Egy középkategóriás, sportosra hangolt jármű benyomását kelti. Van-e benne egyediség? Nos, nekem az első lámpák az A5 első fészlifjére emlékeztetnek, amire a ledek kialakítása is ráerősít.

Oldalról egy teljesen jellegtelen tucatkombi benyomását kelti, egyedül a meglepően alacsony átmérőjű felniméret tűnt fel, amire jó, ballonos gumikat szereltek, mert tudják, hogy ez a nyugodt utazás záloga, amitől minden tömés a helyén marad. Persze, hogy szebbet mutatna egy kétszínű nagy felnivel, de járjon a gumishoz, meg futóműveshez az, akinek erre elég pénze, és ideje van. Közben lecsukom a csomagtérajtót, és máris megvan a megfejtés az egyediségre: "Napfényben született". Majdnem, mint a sárkányok anyja, és itt a költő az karosszéria hátsó traktusát uraló faltól-falig tartó hátsó lámpára gondolt. Tényleg szép részlet, főleg, hogy az ötödik ajtónál is úgy hajlították a lemezt, hogy ezt a játékosságot tovább vigye. A Leon feliratot pedig mintha a tervező firkantotta volna rá az ajtóra, egy olyan pici részlet ez, ami nem tűnik soknak, de tudjuk, hogy pont ezeken múlik. Nézzük, maradt e lendület belül is?

Ismerős beltér, ismerős funkciók

Nem vártunk mást, a Volkswagen konszern hazaiból dolgozott, semmi különlegesség nincs, a középkonzolt a 10 colos központi kijelző uralja, az enteriőr a belépő szinttől egy árnyalatnyival finomabb anyagokból építkezik, de megérezni a szintetikus bőrt, és nem várható az a tartósság, ami békeidőbeli autóknál megszokott. Bár, biztosan sokáig szép maradhat ha nagyon vigyáznak rá, és ápolják. A tesztelt autó Style felszereltsége nem tartalmazta a velúr, vagy alcantara üléskárpitot, helyette egy tartósnak tűnő, de rideg, és erős tapintású szövettel volt burkolva, ami biztosan jó, de ráülni, és tapintani? Nos, találkoztam már hívogatóbb anyaggal. Ezt leszámítva más kritika nem érheti a belteret.

Mindig a használat döntse el a motorizáltságot

Ebben az autóban egy 1.5 literes 150 lóerős, benzines, turbós motor gondoskodik a mozgatásról. Létezik belőle kisebb lökettérfogatú (ezres, benzines), és ugyanekkora, de kisebb teljesítményű (130 Le-s). Szerintem ez a legjobb, mivel a kb. 1,3 tonnás autóhoz bőven elegendő a teljesítmény, kevés az olyan körülmény, amikor még plusz erőre lenne szükség. De ha kellene, akkor viszont nagyon halovány. Mint minden benzines motor esetében, ami nehezítő tényezőként agyon is van fojtva manapság-, alapjárat után 2500-as fordulatig nyomatékszegény, így meg kell tanulni az elindulást, az emelkedős induláshoz pedig profi pedálkezelés, hatékony kuplung csúsztatás is kelleni fog. Persze, hogy dízellel, sokkal nyomatékosabb, viszont évi 10-15 ezer kilométerre egyszerűen nem éri meg tartani. Városi, vidéki használatra viszont jó, hiszen gyorsabban bemelegszik, és kevésbé érzékeny a sok hidegindításra. A futóműve hozza azt a konszernes érzetet, amit már más típusban is átéltem. Kormányzása átlagosan steril, de futóműből nagyon szépen visszakompenzál, kiváló, hogy nem malomkerekeken gördül, aminek a hibátlan egyenesfutást, megfelelő menetkomfortot, és az útról érkező közvetlenebb visszajelzést is köszönheti. Aztán még egy jó pont az utastér letisztultsága, bár a fizikai gombok hiányát nehezen viseltem, kénytelenek vagyunk mindent az érintőképernyőről vezérelni. Ez biztos, hogy sokkal több figyelmet igényel annál, mint amikor már emlékezetből tudjuk, hogy hova kell nyúlni, ha hidegebbet, vagy melegebbet szeretnénk az utastérben.

Sokan félnek a TSI motoroktól, félelmük nem alaptalan, bár inkább a korábbi ezres motorok voltak nagy csapdák, itt, ebben a modellben már egy átdolgozott aggregát teljesít szolgálatot, nyúló vezérműlánc, és hibás láncfeszítő nélkül. Plusz, ami a legfontosabb, hogy a fogyasztásuk is javult, illetve kevésbé kokszosodnak. Ezek azok a részletek, amik egy vásárlás előtti átvizsgálás során kiderülnek, így itt is, mint minden esetben a legfontosabb dolognak tartom vétel elött a piac alapos tanulmányozását, a megfelelő típusismeretet, végül pedig a vásárlás előtti állapotfelmérés, átvizsgálás fontosságát, amit nem árt, ha szakember végez. Végső benyomásom pedig az, hogy a Leon az érzelmekre hat, de mellette a konszernek hála kiforrott technikát és megbízható működést garantál, nagyon praktikus, kombi kivitelben.

Ha érdeklik a használtautók, további használtteszteket itt olvashat.

Használttesztünk ehavi autóját a Das WeltAuto Centrum Budaörs biztosította.