Olykor a boldogság eléréséhez komoly bátorságra van szükség. Arra, hogy kilépjünk a komfortzónánkból és belevessük magunkat az ismeretlenbe. És ez akár még a stabilnak tűnő munkahely feladását is jelenti.

Erről mesélt a New York Post online magazinnak a 41 éves Sara Rice és férje, Lee. Az ausztrál házaspár a tengerparton nőtt fel és mindig kalandos életről álmodott, de ez a vágyuk évekig háttérbe szorult a mindennapi rutin mókuskerekében. Majd, amikor mindketten elvesztették a szüleiket, rájöttek, hogy az élet túl rövid ahhoz, hogy megvárják a nyugdíjas kort az álmuk beteljesítéséhez. Feladtak mindent, ami az addigi biztonságot nyújtotta számukra és már kilenc éve járják a világot egy hajón.

Az első lépés az álmuk útján az volt, hogy vásároltak egy 13 méteres hajót, 15 ezer dollárért. Ezzel utazgattak fél éven át Ausztrália keleti partjai mentén a gyermekeikkel, akik most 20, illetve 18 évesek. Ez az élmény megadta az alapot, beleszerettek a tengeri életmódba és úgy döntöttek, hogy gyerekeik magánúton folytatják az iskolát és elindultak Délkelet-Ázsia felfedezésére. Majd három évvel ezelőtt lecserélték az „otthont” egy nagyobbra, egy 16 méteres vitorlás hajóra, ezzel Mexikóba utaztak.

„Ez az életmód egy gyönyörű módja annak, hogy különböző kultúrákat tapasztaljunk meg és új perspektívákat kapjunk. Már olyan csodálatos élettapasztalataik vannak! Nagyon boldog vagyok, hogy családként élhetjük meg ezeket a pillanatokat” – mesélte Sara, aki azt is megosztotta az olvasókkal, hogy ebben az önként vállalt összezártságban azért igen, olykor ők is vitatkoznak, de a nézeteltéréseket könnyedén megoldják: „Úgy vezetjük le a feszültséget, hogy beugrunk az óceánba és úszunk egyet”.

A nap nagy részét búvárkodással és szörfözéssel töltik, a menet közben kifogott halat eszik fő fogásként és időnként visszatérnek a szárazföldre egyéb élelmekért és persze tankolni. Gyermekeik látják, hogy ez valóság: egyszerűen élni. Nem kell sok külső dolog (materiális javak halmozása) a boldogsághoz – vélik.

Elismerik, hogy van egy kis stressz a hajón, amikor az időjárás nem a legjobb és viharban kell vitorlázniuk, de ez még mindig nem olyan szorongás, amelyet ne tudnának kezelni. „Hétköznapi emberek vagyunk, nem volt sok pénzünk, de meg akartam mutatni, hogy ez lehetséges. Itt megvan a szabadságérzetünk. Ha arra gondolok, hogy visszatérjek a szárazföldi életbe, az egy kicsit stresszel engem.” – mondta Sara és hozzátette: „Arra akarom ösztönözni az embereket, hogy kövessék az álmaikat”.

Forrás: nypost.com