Amikor a Lexus bejelentette az LFA-t, sokan felkapták a fejüket – hiszen a japán prémiummárka addig főként csendes luxuslimuzinjairól volt ismert, nem vérbeli szupersportautókról. A fejlesztés éveken át zajlott, a projekt célja pedig világos volt: megmutatni, hogy a Lexus képes tökéletesre csiszolni egy olyan gépet is, amelynek minden részlete a vezetési élményt szolgálja. A végeredmény egy kézzel, sebészi pontossággal megépített konstrukció lett. Ennek ellenére az LFA piaci fogadtatása kezdetben langyos volt: a közel 400 ezer dolláros árcédula és a visszafogott marketing miatt a modellek nehezen fogytak. Olyannyira, hogy volt olyan kereskedő, aki végül maga vásárolta meg az el nem adott LFA-ját, hogy ne járjon le a forgalomba helyezés határideje.

Aki azonban vezette az LFA-t, érezte, hogy valami különlegesben van része – különösen az autó szívét-lelkét jelentő motor sikerült csodálatosra. A lapos géptető alá és az első tengely mögé 4,8 literes, V10-es szívómotor került, amelyet a Yamaha mérnökei segítettek tökéletesre hangolni. A motor nemcsak 552 lóerős teljesítménye miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert úgy pörög fel 9.000-ig, mintha versenymotor lenne. A hangja pedig messze kiemeli a mezőnyből: a mechanikus szimfónia igazi mestermű – nem véletlen, hogy a Yamaha hangszergyártó részlege is közreműködött a hangolásban. A fordulatszám pedig olyan gyorsan ugrál, hogy analóg fordulatszámmérő nem is tudta lekövetni, ezért a LFA digitális műszert kapott.

Ebbe a különleges világba illeszkedik bele az az egyedi példány, amely a napokban került kalapács alá az RM Sotheby’s aukcióján. Az autó külső fényezése Pearl Blue (gyöngyházkék), amely önmagában sem gyakori – de a valódi ritkaságot a belső tér adja. Ez az egyetlen olyan LFA az amerikai piacon, amelyet kék Alcantara belsővel rendelt meg az első tulajdonosa. A kék kormány, padlószőnyegek és ülések elsőre merész választásnak tűnnek, de az összhatás elegáns és harmonikus. Még a bronzszínű dekorelemek is jól állnak az LFA-nak.

Az autó különlegességét növeli, hogy mindössze egyetlen család birtokolta újkora óta, és az elmúlt több mint egy évtized alatt alig 3.000 mérföldet (4.800 km-t) futott. Nem állt tehát teljesen érintetlenül, de messze nem használták ki a potenciálját. A mostani eladás során az ár nem volt nyilvános, de a piacon jelenleg 900 ezer dollár körüli összegeken cserélnek gazdát az alacsony futásteljesítményű LFA-k – ami rendkívül szép hozam a valaha 375 ezer dolláros indulóárhoz képest.

A használt LFA-k árának emelkedése az utóbbi évek egyik legérdekesebb szupersportautós jelensége. Noha kezdetben nehezen találtak gazdára, mára az 500 darabos széria minden példánya felértékelődött – különösen az ötvendarabos Nürburgring Package változatok, amelyek 10 lóerővel erősebbek (562 LE), valamint nagyobb első kötényt, fix hátsó szárnyat, sportosabb felfüggesztést és exkluzív külső kiegészítőket kaptak. Az összes LFA a Toyota-városban található Motomachi üzemben készült, természetesen kézzel és kivételes gondossággal.

És hogy miért most jöhet el az LFA-gyűjtés ideje? Mert LFA-ból nem készül több, így a létező példányok ára csak emelkedhet. A Toyota épp a napokban futtatta meg a GT3-ast, azaz új kétajtós sportkupéjának koncepcióját a Goodwood Festival of Speeden. A versenyváltozat a WEC-sorozatban indul majd, s ha lesz belőle Lexus-emblémás verzió, akkor az valószínűleg az LFA szellemi és műszaki utódja lesz LFR néven.

Fotó: carbuzz.com