Kinek a feladata és felelőssége, hogy a gyermekeknek megtanítsa a biztonságos közlekedés alapjait? A szülőé? A pedagógusé? Az államé? Mindig mástól várjuk a csodát, pedig a csoda bennünk van. Szülőként ugyanis elsősorban a mi felelősségünk, hogy gyermekünk az élet minden területén helyt álljon. És bár nekünk felnőtteknek annyira természetesnek tűnik a közlekedés, mint a mindennapi életünk részét jelentő tevékenység, jó, ha tudjuk, hogy az alapvető tudnivalók és szabályok ismerete nem ivódik „csak úgy” bele senkibe.

Az óvodás korú gyermek közvetlen megtapasztalás útján fogja a leggyorsabban megtanulni a közlekedés legelemibb jellemzőit és szabályait. Mozgásos játékokkal tudjuk segíteni őket abban, hogy összpontosítsák figyelmüket, fejlődjön a döntésképességük. Mindenekelőtt térben kell megfelelően tájékozódjanak, és meg kell tanulni, hogyan vigyázzanak saját és egymás testi épségére. Ugyancsak játékos formában érdemes gyakoroltatni velük a közlekedési eszközök rendszerezését, a járművek többféle szempontú halmazba rendezését, ítéletalkotást, becslést, számlálást, valamint a térbeli elhelyezkedés megállapítását. Fogjuk kézen, és gyakoroljuk vele a gyalogos közlekedés szabályait a legjobban ismert útvonalakon: otthonról az óvodába, nagymamához, játszótérre, üzletbe. Vegyük sorra a gyalogosokra vonatkozó közlekedési táblákat és útburkolati jeleket, tanítsuk meg, hogy a gyalogosok a járdán közlekednek és hogy az úttesten való átkelés hol a legbiztonságosabb. Eközben a gyermek megtanulja érzékelni és értelmezni a hangforrás irányát, a közeledő és távolodó járműveket, és ami a legfontosabb, kialakul a reális veszélyérzete.

„Ne várjuk meg, hogy bekövetkezzen a baj, amikor egy csapásra felértékelődik biztonságos közlekedés fontossága. Ezeknek a gondolatoknak a lényegét sajnos általában már csak a közlekedési balesetben megsérült gyermekek szülei, vagy a balesetben szeretteiket elvesztett csonka családok értik meg igazán.” - mondta Knezsik István, az Autós Nagykoalíció elnöke. „A közlekedést sokan elvesztegetett időnek élik meg, vagy olyan tartalék időnek, amikor a figyelmet egyébként lekötő tevékenységeket lelkiismeret-furdalás nélkül és büntetlenül végezhetnek. Pedig vezetés közben telefonálni vagy sminkelni, kerékpárral vagy akár gyaloglás közben fülhallgatóval hangos zenét hallgatni életveszélyes lehet. Márpedig mindannyiunknak joga van biztonságban közlekedni, ezért nemcsak hogy oda kell figyelnünk magunkra és másokra, hanem felelősek is vagyunk a közlekedés közbeni viselkedésünkért. A közlekedés életünk része, és fontos lenne, hogy az ezzel töltött időt ne elszenvedjük, hanem élvezzük. De ahhoz, hogy mindez élmény legyen, az alapvető szabályokat meg kell tanulnunk, és alkalmaznunk kell a mindennapokban.”