Az Auto Union ingolstadti gyárában 1949-ben kezdődött meg a DKW Schnellaster Kastenwagen (gyors szállítójármű) dobozos teherautók gyártása, eleinte kétüzemű, 0,7 literes, kéthengeres, 20 lóerős benzines, majd 0,9 literes, 32 lóerős háromhengeres  motorral, 1955-től pedig villanymotoros változatban is. Utóbbiból mindössze 100 példány készült, ezek nagy része a Németországhoz tartozó Keleti-Fríz szigetekre került (ahol belső égésű motorral szerelt járművel tilos közlekedni), a fennmaradó mennyiséget pedig főleg áramszolgáltatók vásárolták meg.

A DKW elektromos teherautóját egy 5 kW teljesítményű villanymotor hajtotta, ami 40 km/h-s végsebességhez volt elegendő. A motort hosszában beépített, 80 V-os feszültségű, összesen 200 amperórás ólomsavas akkumulátorok látták el árammal, amik 80 kilométeres hatótávolságot biztosítottak a Schnellasternek. Nem volt hétköznapi a kocsi irányítása sem, mivel a gázt kézzel kellett adagolni, pedálja csak a féknek volt.

Ma már csak két villanymotoros példány létezése ismert, ezek egyike teljesen rozsdás állapotban van. Mintának viszont jól bevált, így az Audi veteránokkal foglalkozó részlege, az Audi Tradition már korábban átalakított egy benzinmotoros példányt a roncs még használható alkatrészeinek beépítésével elektromosra. A másik, 1956-ban gyártott, valamivel jobb állapotú példány évekig elhúzódó restaurálásával nemrég végzett az Audi Tradition, azt a kocsit az Északi-tengeren lévő Wangerooge szigetén találták meg. A legtöbb karosszériaelemét ennek is újra legyártották, hogy jól mutasson az Audi ingolstadti múzeumában, ahová saját lábán is elmehet, mivel van rajta TÜV vizsga.