Sok-sok levelet kapok, akiknek az írói arról számolnak be, hogy hátramenet közben balesetet szenvedtek el. Van, aki elismeri a hibáját, hogy nem volt kellően körültekintő, de sokan azzal próbálnak védekezni, hogy a másik fél jobban figyelhetett volna.
A legérdekesebb ez a megközelítés: „Miért nem a tolató járműhez kell alkalmazkodni, hiszen ő többszörösen hátrányos helyzetben van?”

A megfordulás és a hátramenet egy közös fejezetben került elhelyezésre a KRESZ szabályai között:
„33. § (1) Járművel megfordulni, illetőleg hátramenetet végezni csak úgy szabad, hogy az a többi jármű és az úttesten haladó gyalogosok közlekedését ne akadályozza.”

Ebben a szabályban egyértelműen meghatározásra került, hogy aki tolat, az a többi jármű közlekedését nem akadályozhatja.

Mit jelent ez a valóságban? Miben más egy akadályoztatási tilalom, mint például az elsőbbségadási kötelezettség?

Ezt fontos tisztázni, hiszen találkoztam már olyan balesettel, amikor valaki egy egyenrangú kereszteződésben tolatott vissza, és úgy ütközött a balról érkező járművel. A hátramenetet végző azzal védekezett, hogy a jobbkéz-szabály alapján neki volt elsőbbsége.

Az akadályoztatás tilalma a KRESZ alapján fajsúlyosabb fogalom, mint az elsőbbség megadása.

Ennek az az oka, hogy az akadályoztatás az a járművek közötti magatartásforma, amikor valakit a közlekedésében gátolunk. Például megállásra, lassításra esetleg irányváltoztatásra kényszerítünk.
Ennek intenzitása alapvetően nem releváns, hiszen a legjelentősebb akadályoztatás az, amikor valakit megállásra kényszerítünk, ami lehet egy normál lassítással járó, teljesen veszélytelen manőver is. Például, ha időben észlelünk egy útkereszteződésben keresztben elakadó („beszoruló”) járművet, amelynek akár elsőbbsége is lehet.

Éppen ezért az elsőbbség meghatározásánál a KRESZ a következőt írja:

„Azt a járművet, amelynek elsőbbsége van, az elsőbbségadásra kötelezett nem kényszerítheti haladási irányának vagy sebességének hirtelen megváltoztatására.”

Lefordítva: az elsőbbséggel rendelkező jármű számíthat arra, hogy megfelelő indokkal akadályozhatják a közlekedését, azonban az nem járhat hirtelen irány vagy sebességváltoztatással.

A tolatás esetében azonban a KRESZ azt határozza meg, hogy a hátramenetet végző jármű még indokkal sem akadályoztathatja azt, aki az úttesten érkezik! Ez alól csak a KRESZ által is említett esett a kivétel:

„Az úttest széléhez, illetőleg a várakozóhelyre történő beálláshoz szükséges hátramenet azonban elvégezhető abban az esetben is, ha az a járműforgalmat - anélkül, hogy a járműveket veszélyeztetné - rövid ideig akadályozza.”

De még ebben a mondatban is szerepel egy kitétel, hogy az akadályoztatás csak „rövid” ideig tarthat, azaz nem korrekt, amikor a parkolás miatt megálló járműveket a sikertelen manőver és újrapróbálkozások miatt percekig feltartunk.

Mindezeket figyelembe véve, aki hátramenet közben balesetet követ el, akár érkező, akár álló járművel ütközik, nem nagyon tud jól kijönni az esetből.

Nem véletlen, hogy számtalan esetet megvizsgálva a legritkább az, hogy a biztosítók megtérítik a hátramenetet végző kárát.

Hiszen az akadályoztatás tilalma egy fokozott figyelemmel járó magatartást feltételez, amely magát a tolatás megkezdését is ahhoz köti, hogy más járművet emiatt nem kényszeríthetünk fékezésre, illetve megállásra.
Nem véletlen, hogy a KRESZ külön megemlíti azt az esetet is, hogy mit kell tenni a hátramenet biztonságos végrehajtása érdekében:

„(3) Ha a személy- és vagyonbiztonság megkívánja, a hátramenethez a járművezetőnek gondoskodnia kell arra alkalmas irányító személy közreműködéséről. Az irányító személynek úgy kell elhelyezkednie, hogy folyamatosan lássa a jármű mögötti területet és a jármű vezetőjével is kapcsolata legyen.”

Tehát ebből következik, hogy bármely veszélyeztető tényező – kilátás korlátozottsága, átlagosnál nagyobb forgalom, gyalogosok veszélyeztetettsége – esetén, akár személygépkocsival történő közlekedés közben is, gondoskodni kell irányító személyről.

Az eddigiek alapján csak egy esetben tudunk „jól” kijönni egy hátramenet közben bekövetkezett ütközésből, ha a parkolóhelyre történő betolatás alatt olyan járművel ütközünk, akit egyébként rövid ideig akadályozhatunk.
A másik eset, amit jó tudni, az, amikor tolatás közben egy olyan járművel ütközünk, aki épp elindul, azaz becsatlakozik az út forgalmába. Ilyenkor azért vagyunk vétlenek, mert az akadályoztatás tilalma csak azokra érvényes, akik a közlekedésben részt vesznek.

Ugyanakkor más elsőbbségi helyzetben – például a példaként már említett egyenrangú kereszteződésben, vagy védett úton tolatva – a hátramenetet végzőnek kell alkalmazkodni ahhoz is, akivel szemben – előremenet közben – elsőbbséggel rendelkeznénk.

Amiből szintén nem tudunk jól kijönni az az eset, amikor két tolató jármű ütközik, például egy áruházi parkolóból két szemből hátramenet végző jármű esteében.
És végül azt se felejtsük el, hogy tolatásnál nemcsak a járművek akadályoztatása tiltott, hanem, az úttesten haladó gyalogosoké is!

Emlékeztetőként azok a helyek, ahol tilos hátramenetet végezni:

• Autópálya,
• Autóút,
• Vasúti átjáró,
• Körforgalom és
• Egyirányú út (ez utóbbinál a várakozóhelyre betolathatunk)

Mivel a tilalom csak a fenti helyeken érvényes ezért szabad hátramenetet végezni – az említett akadályoztatási tilalom figyelembe vételével, és ha szükséges biztosító személy közreműködésével – többek között:

• útkereszteződésben, gyalogos átkelőhelyen, hídon, alagútban, kanyarban, bukkanóban, főútvonalon stb.
  

  ---

  A tolatással kapcsolatrban egy tanulságos esetről itt lehet olvasni: KRESZKLUB