Éppen akkor futott be a hír, hogy leállítják a hagyományos, belsőégésű motorokkal szerelt Renault Mégane modellek gyártását, amikor nálam volt a Renault Mégane plug-in hybrid tesztautó. Kinéztem az ablakon, és megannyi emlék, gondolat kapott el hirtelen. Életem első külföldi sajtó bemutatója a Renault Mégane negyedik generációjához köthető. Erős mélyvíz volt ez akkoriban számomra, de szívtam magamba az információt, és szerintem a mai napig vissza tudnám mondani a 2016-os motorkínálatot. Te jó ég! Az már hat éve volt!

Ennek tudatában már nem is olyan furcsa, hogy a Renault elkezdi szép lassan leépíteni, és kivezetni az utolsó igazi kompaktját, pedig a negyedik generáció karaktere egyszerűen mit sem öregedett. Ma is ugyanolyan arányos, megkapóan letisztult, és kellően izmos a formavilága, legyen az ferdehátú, kombi vagy szedán. Igen, ennyiféle karosszéria változatot kapott, ugyanis ez a Mégane generáció még a népnek, és nem az előírásoknak készült. Ami váltja, az valami merőben más lesz. Teljesen elektromos, és amolyan beazonosíthatatlan kompakt-SUV-cW-krumpli, amilyenek most kitermel a légellenállásra mind nagyobb figyelmet fordító autóipar.

Viszont még egyszer utoljára nálam járt a negyedik generáció, az átmenetet jelentő, konnektorról tölthető hibridként, ráadásul a legsportosabb R.S. Line felszereltséggel. Mondjuk még egy autógyárat, amelyik meglépi, hogy szinte kagylóülés szintű sportüléseket dob egy családi kombiba. Imádnivaló, ahogy a nagyobb felnik, vagy az első hűtőrácson végigkanyargó ikonikus F1 betét is. Ugyanakkor éppen az utastér az, ahol a leginkább érződik az idő vasfoga. Hiába a 10,25-colos digitális műszercsoport, vagy a 9,3-colos álló kijelző a kabin közepén, mostanra kimentek a divatból ezek az anyagok és formák.

Pedig éppen hagyományosabb kialakítása miatt ez még mindig egy praktikus és jól használható utastér, amiben nem fárasztó az utazás. Viszont ma már a gyenge grafika, vagy a rossz felbontású toltatókamera nagyon elviszik a hangsúlyt, ahogy a zongoralakk vagy a kifényesedő bőr is. Felhasználói élményben ma már azért többet tudnak azok a modellek, amiknek időközben volt egy modellfrissítése, de ezen nem kell meglepődni egy hat éves konstrukciónál. Inkább érdemes értékelni, hogy még létezik belőle valódi, hamisíthatatlan kombi, azaz Grandtour kivitel, amilyen a nálam járó tesztautó is.

Van a Mégane mozgásában, viselkedésében valamiféle hagyományos finomság. Lehet, hogy a 9,8 kWh-s akkumulátor extra tömege teszi, de rendkívül puhán, kellemesen gyűrte le az aszfalthibákat a futóműve, és maga a hibrid hajtáslánc is egyel finomabb az átlagnál. Például B-módba téve annyira erős a rekuperáció, hogy már nem érezni fékezés közben a többlépcsősséget – azt a furcsa érzést, amikor belép a mechanikus fék. Ráadásul elérhető egy úgynevezett E-Save mód, ami benzinről hajtva kicsit magasabban tartja a fordulatot, cserébe egészen hatékonyan tölt vissza az akkumulátorba.

Azon is meglepődtem, hogy teli akkumulátorral simán elmegy EV módban akár 135 km/h-ig, és 160 lóerős létére mennyire erősnek érződik a két villanymotor, amit az 1,6 literes, négyhengeres benzinmotorhoz kapcsoltak. Ez többek között a hatékony erőátvitelnek is köszönhető, amit egy multimode fokozatmentes váltóval oldottak meg. Egyedül lemerült akkumulátornál, benzinről közlekedve tud zavaró lenni, hogy forszírozott vezetés során indokolatlanul magasan akarja tartani a fordulatot, de így valószínűleg kevesen, kevésszer fogják használni. Cserébe viszont autópályán lent tartja a fordulatot, és megelégszik 5,9 literes fogyasztással, még klímázva is, ami elképesztő. Városi környezetben szinte folyton villanyról közlekedtem, legtöbbször 40 km emissziómentes hatótáv jött ki.

Sajnos a legfrissebb árlistáján már nem szerepel R.S. Line felszereltségű plug-in hybrid változat, de techno szinten 13,5 millióért még listázzák a konnektorról tölthető Mégane kombit. Miközben csendben eltűnik a kínálatból az utolsó hagyományos Mégane, amitől én ezzel a cikkel köszönök el. Rengeteget kaptam ettől a generációtól, köztük például a Trophy-R-től, ami a legnyersebb hot hatch, amit valaha vezettem, a szó legnemesebb értelmében. Most már értem, hogy a Renault Sport így akarta megmutatni még egyszer utoljára, hogy miről szólt az autózás a villanyosítás előtt. Ugyanis erősen kétlem, hogy az elektromos utódtól hasonló gépies élményt kapunk majd, legyen az akármilyen erős.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!