Egy új Octavia generációs bemutatkozása mindig felforgatja a kompakt szegmenst, ugyanis immáron 24 éve működik a „szinte Golfot, olcsón” recept. Azóta az autópályák megkérdőjelezhetetlen ördögmotorosai lettek lízingrendszámos cseh szedánok és kombik, amik mögött mindig több elgondolás és odafigyelés rejlett, mint amennyit a szürke szövetüléses cégautók sejtettek. Ott voltak a Simply Clever megoldások, a semmihez sem hasonlítható méretű belső terek, no meg persze a tetszetős formatervek. Ennél közelebb azonban sosem engedték a Golfhoz. Legalábbis eddig.

Az új Octavia minden létező szempontból elképesztő ugrás az elődjéhez képest, amit már az első pillanatban érezni a volán mögé huppanva. Egy minőségi, minden részletében karakteres és átgondolt utastér fogad. Szinte átfolyik előttünk a félig szövettel fedett műszerfal, amibe igényesen tudtak integrálni még egy 10-colos kijelzőt is. Mintha a cseh márkának több játékosságot engednének, hogy aztán megszülethessenek olyan, valóban egyedi formai megoldások, mint a szárnyas belső ajtókilincs, vagy az új generációs kétküllős kormány.

Akármennyire is igyekszem az autókat a hagyományos értékek szerint értékelni, tehát leginkább a menettulajdonságaikra koncentrálni, az új Octavia esetében egyszerűen nem mehetek el szó nélkül a zseniális digitális egységek mellett sem. Ugyanis az infotainment kezelhetősége és tudása mostanra legalább annyira hozzátesz egy autó hétköznapi használhatósághoz, mint a jó motor és váltó kombináció. És itt most valamit nagyon eltalált a Skoda.

Olyan érzésem volt, mintha a Simply Clever megoldásokat sikerült volna átültetniük a digitális térbe. Legjobb példa erre az Okosklíma menü, ami annyit csinál, hogy megnevesíti, és külön gombra helyezi azokat a funkciókat, amikért eddig manuálisan kellett tekergetni a klímát és a légbeömlőket. Egy gombnyomás a lábak melegítése vagy a kezek melegítése, ő majd intézi az irányítást. De például a hangulatvilágítást is sikerült egy következő szintre emelni, ugyanis külön állítható a lábtér és a műszerfal színe, de vannak előre beprogramozott hangulatok is: Tél, Nyár, Óceán, Race – ami valamiért angolul maradt.

Ráadásul, ha végighúzzuk az ujjunkat a képernyő alatti fényes felületen, akkor a hangerőt is állíthatjuk. Bár hidd el nekem, csak akkor fogod onnan állítani a hangerőt, amikor arcoskodni akarsz a szomszédnak, hogy a Te céged mennyivel többet költött rád. Amik viszont tényleg hasznosak, azok a kormány valóban sokfunkciós tekerői, amikkel végre majdnem olyan könnyedén konfigurálhatjuk a digitális műszercsoportot vagy a biztonsági rendszereket, mint egy Mercedesben. Igazából érdekes módon pont az informatikai háttér teszi szokatlanul modernné az Octaviát.

Viszont hiába viszi el a showt a két hatalmas, egész jó felbontású kijelző, közben mégis megmaradtak a klasszikus Octavia értékeknél. Otthonos, tágas, nagyszerű kilátással elöl és hátul egyaránt, a kombi esetében akár 640 literes csomagtérrel. Ráadásul hiába számít unalmas autónak, engem mégis elképesztően inspirálnak a vonalai, ami általában meglátszik az elkészített képek számában is. Nagyszerűen működik az új Octavián is a Jozef Kaban által bevezetett kristályos formavilág puhított, de még felismerhetően skodás változata.

Egyre ritkábban kapunk kéziváltós tesztautókat – szomorú tendencia –, de most különösen örültem a manuálisnak. Egyrészt, mert egész jó a váltásérzet. Egy kicsit ugyan akadós, de mindig pontos, határozott. Másrészt a Scala óta tudom, hogy a 1.5 TSI egyszerűen nincs összhangban a DSG-vel. Itt is igaz, hogy semmiképpen sem szabad ott elváltani, ahol kéri a rendszer, mert beleváltunk egy óriási lyukba, ami 2000-es fordulatig vért izzad, hogy felépítse a turbónyomást. Pedig lehet ezzel dinamikusan közlekedni, a 150 lóerő már minden helyzetben elég erőtartalékot jelent, de nagyon érzékeny a megfelelő fordulattartományra.

Én pedig a rezonanciára, amiből most különösen sok jutott, amikor éppen kéthengerezett. Érdekes módon eddig egyetlen hasonló motorral szerelt tesztautóban sem lehetett ennyire intenzíven érezni, ha részterhelésen lekapcsolt két hengert a négyből. Általában csak a műszerfalon felvillanó apró „eco” feliratból sejtettem, itt viszont érezni az egész kasznin. Ezt eddig öt tesztautóból egyik sem produkálta ennyire intenzíven. Mondjuk 6,6 literes átlagfogyasztást sem, ami eddig a legkedvezőbb, amit kihoztam ebből a motorból, pedig csak kisebb kasznival próbáltam.

Konfigurátor alapján a tesztautó 9,6 millióról indít listaáron, amire élből rápipálhatunk egy 899 000 forintos árkedvezményt. Úgy már valamivel jobb bolt, mint a nyolcadik generációs Golf, noha egyre inkább eltűnőben az alá-felé rendelt viszony és ezzel együtt az árkülönbség is. Na jó, azért egy olyan poént elrejtettek benne, hogy a távolságtartó tempomat egy 8-as Golf grafikával érzékelteti, hogy mennyire van közel az előttünk haladó. Mindezt egy neonrácsos felületen, hogy némi retrowave az ebbe a modellbe is szoruljon. Hiszen a Skoda legalább annyira büszke lehet a múltjára, mint a jelenére az Octaviával.