Egy igazi Mini háromajtós. Kész. Pont. Háromajtós volt az eredeti, és így adja ki ez a forma leginkább egészen a mai napig. Valami csoda folytán, a Mini Cooper még mindig elérhető háromajtósként, hiszen tesznek rá, hogy nem praktikus. Itt nem az észérvek, hanem az érzelmek döntenek, és egy Mini háromajtósként a legdögösebb. Úgyhogy különösen örültem, hogy bekerült egy ilyen Mini a tesztparkba most, amikor ismét ráncfelvarrást kapott az egész Cooper család.

No, komoly változásokra nem szabad gondolni, egy ikonhoz csak óvatosan szabad és érdemes hozzányúlni. Ha lehet, még hangsúlyosabbá tették a külsőt a szögletesebb lökhárítókkal, és amolyan bajuszszerűen még lejjebb húzták a hűtőrács kontúrját. A hátsó lökhárítóba is bekerült ez a kör motívum, és nem is gondolnánk, hogy ezek az apró műanyag betétek mennyit módosítottak a megjelenésén.

Máris elavultabbnak tűnnek a facelift előtti verziók, bár nekem jobban bejött azoknak a letisztultsága, amíg nem kaptam meg a tesztautót. Megint sikerült a hazai képviseletnek egy olyan konfigurációt összedobni ezzel az enyhén bézsbe úszó fényezéssel és a króm elemeket feketére váltó külső csomaggal, hogy azonnal megkívánjam. Szerencsére öröklődött a Union Jack hátsólámpa, és továbbra is rendkívül részletesen magunkra szabhatjuk a Miniket kívül-belül, de mintha minőségben nem a jó irányba indulnának el.

Persze, továbbra is megvan a prémium érzet, hiszen még mindig egész jó anyagokból építkezik az utastér, de például a hangulatvilágítás már nem olyan mutatós, mint régen, a szellőző rostélyok is mintha egyszerűbb műanyagból készülnének, az új kormánygombok pedig lötyögnek. Dicséretes ugyanakkor, hogy már a Cooperbe is lefolyt a dupla tetőablak elérhetősége, már az alapmodellbe is rendelhető az új digitális műszercsoport, és a központi, navigációs infotainment rendszer egy sokkal barátságosabb, divatosabb kezdőképernyőt kapott.

Eddig mindig S vagy JCW verziókat próbáltam a Cooperből, de azokat egy ideje lehalkította a WLTP, úgyhogy durrogás hiányában igazából nem adnak akkora pluszt élményben. Ez a kis 136 lovas alapmotor viszont bebizonyította, hogy teljesen élhető választás városban, országúton és autópályán egyaránt. Némi csapatással, fotózással, szóval nem kíméletes közlekedéssel is csak 7,0 literes tesztátlagot produkált, de városban könnyedén 6,0 liter környékén tartható a fogyasztása.

Úgyis a futómű viszi el a showt a Minikben, ami ugyanolyan feszesnek érződik ebben az alapmodellben is. Fergetegesen jót lehet vele autózni, amit rendesen ki is használtunk a répáshutai szerpentinen. Szerencsére a Mini még mindig az az autó, amivel nem kell gyorsan, vagy akár határon autóznod, hogy élvezd, és a csapatásban a nagyszerű oldaltartású ülések is támogatnak.

Egy olcsóbb kisautónál valószínűleg ki sem emelném, de egy 10,5 millió körüli tesztautónál azért meg kell jegyezni, ha a háromhengeres motor búgása és rezonanciája beszűrődik alacsony fordulaton. Márpedig a 8-fokozatú automata szereti lent tartani a fordulatot, és néha szüksége van némi gondolkodásra is, de ezeken inkább csak a vájt fülű újságírók akadnak fent, nem gondolnám, hogy mindezek zavarják majd a célcsoportot.

Az viszont jól látszik, hogy mára egyre kevesebb tényezővel rendelkezik a Mini, ami megindokolja 7 milliós indulóárát. Ennyibe kerül a cikk írásakor az alapverzió a konfigurátor szerint, és ez a szám gyorsan feltornázható, ha szeretnénk az unalmas ingyenszürke helyett, divatosabb külsőt és belsőt, valamint vezetéstámogató rendszereket. Már az automataváltó is 600 ezer forint extrát jelent, bár nem kérdés, hogy a ZF 8-fokozatúja rendkívül illik a Mini életérzéshez, biztos belerendelném én is.

Valahol legbelül remélem, hogy a Strip koncepcióval valami új, fenntarthatóbb, olcsóbb irányba mozdul el a Mini, mert az nagyon jól állna a márkának. Ugyanakkor a Mini pontosan az az autó, ahol nem az észérvek, a puritán számok és adatok döntenek, hanem a szív. Történhet akármi, a Mini továbbra is egy utánozhatatlan karakter, amire nem csak Te, de mások is kétszer visszapillantanak a parkolóban. Egy cuki apróság, amihez lehet kötődni az apró, elrejtett részletektől egészen a klasszikus formájáig. Jó vele együtt élni, jó rá visszagondolni. A minizés élményét nem pénzben mérik.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!