A rakodás egy olyan feladat, amely kézi munkával viszonylag gyorsan és egyszerűen elvégezhető. Még egy képzetlen dolgozó is el tudja végezni mindössze három óra oktatás után. Az automatizálás azonban még nem sikerült teljesen, annak ellenére, hogy már évtizedek óta léteznek automatizált rakodórendszerek.

Miért olyan nehéz megoldani éppen a teherautók be- és kirakodási feladatát? A válasz nagyon egyszerű: a rakománytípusok hatalmas változatossága és a rakodódokkok strukturálatlan környezete olyan készségeket és problémamegoldó képességeket igényel, amelyekkel a jelenlegi automatizálás egyszerűen nem rendelkezik. Az emberek jobban tudnak alkalmazkodni a rakomány elrendezésének váratlan változásaihoz vagy a különböző formájú és méretű törékeny tárgyak kezeléséhez, mint a számítógép-vezérelt rendszerek. A pontos munkafolyamat minden alkalommal nagyon hasonló lehet de apró, de jelentős különbségeket mutat. Vannak ugyan olyan teherautók és asszisztensrendszerek, amelyeket a közelmúltban kifejezetten ezekre az alkalmazásokra fejlesztettek ki, és amelyek jelentősen növelik a hatékonyságot és a biztonságot, de még mindig az a helyzet, hogy ezt a feladatot továbbra is embereknek kell elvégezniük. Iparági szakértők szerint ez valószínűleg még egy ideig így is marad.

A Kion-csoport (hozzá tartozik a Still, a Linde és a Baoli targoncamárka is) már régóta keresi a módját és eszközeit ennek a kihívásnak a leküzdésére. Ennek fontos szempontjai közé tartoznak az innovatív szenzortechnológiák és az ember és gép közötti jobb együttműködés. Az érzékelők segítségével az automatizált irányított járművek (AGV-k) képesek pontosan érzékelni a környezetüket - úgyszólván saját szemük és fülük lesz. Ez lehetővé teszi számukra, hogy a mesterséges intelligencia (MI), a felhőszolgáltatások és az 5G kommunikáció támogatásával reaktívan és intelligensen lépjenek kapcsolatba dinamikus környezetükkel. Peter Krumbholz, a Kion technológiai és innovációs projektvezetője szerint a dinamikus, sőt kaotikus környezetek ideális tesztpályát biztosítanak az autonóm rendszerek számára. "Az érzékelők lehetővé teszik az automatizált eszközök számára, hogy gyorsan és biztonságosan cselekedjenek, még összetett és kiszámíthatatlan környezetben is" - magyarázza Krumbholz. "Jelenleg az ember és a gép közötti valódi szimbiózis kezdetének vagyunk tanúi, amelyben mindkét fél profitál a fokozott érzékszervi érzékelésből" - mondja a szakértő.

A következő szint már régóta a láthatáron van. A generatív mesterséges intelligencia, azaz az öntanuló rendszerek tömegesen fogják kiterjeszteni a lehetőségeket - erről legalábbis Matthias Merz, a Kion-csoport automatizálási szakértője meg van győződve. "A generatív MI másodpercek alatt több ezer különböző lehetőséget képes felmérni, hogy egy rendszer hogyan járjon el egy feladattal" - mondja. Ez valószínűleg elképzelhetővé teszi majd az elképzelhetetlent. És a kérdés már nem az, hogy ez a feladat teljesen automatizálható-e, hanem az, hogy mikor.