A Toyota észak-amerikai kutatás-fejlesztési intézete (Toyota Research Institute of North America, TRINA) és az USA energiaügyi minisztériumának Argonne nemzeti laboratóriuma kutatási és fejlesztési együttműködési megállapodást írt alá, amelynek célja, hogy kidolgozzanak egy eljárást a villanyautók nagyfeszültségű lítium-ion akkumulátorainak a közvetlen újrahasznosítására.

A feladat már most is aktuális, az elkövetkező években pedig várhatóan exponenciálisan növekedő mértékű problémát fog jelenteni, hogy mihez kezdjenek a hálózatról tölthető járművek élettartamuk végére ért, vagy egyéb okból hulladékká vált (pl. balesetes járművekből kiszerelt vagy gyártási selejtnek minősülő) akkumulátoraival.

Az Argonne kutatói laboratóriumi szinten már értek el eredményeket, a Toyota segítségével azonban pontosabban feltérképezhetik, hogy ipari léptékekben működik-e az általuk kifejlesztett, úgynevezett közvetlen újrahasznosítási eljárás. Ennek lényege, hogy a hulladékká vált akkumulátorokból nem a nyersanyagokat nyerik ki – hiszen azokból csak újabb költséges, energiaigényes folyamatok során lehetne ismét összeállítani az akkumulátort –, hanem a katódot egészben emelik ki, és újra felhasználják. A Toyota és az Argonne együttműködése mindenekelőtt a nikkel, mangán és kobalt összetételű katóddal szerelt akkumulátorokra fókuszál.

Saját kutatóinak tapasztalatai mellett a Toyota vadonatúj, illetve elhasznált lítium-ion akkumulátor-csomagokat ad át a laboratóriumnak. Ha minden a tervek szerint alakul, az eljárás jelentősen csökkentheti az akkumulátorok egész élettartamára vetített költségét, illetve szénlábnyomát, továbbá a gyártással járó hulladék mennyiségét.

A Toyota már 2015-ben meghirdette 2050-es környezetvédelmi kihívását, amelyben nem kisebb célt tűzött ki maga elé, mint hogy az évszázad derekára járművei teljes életciklusukat tekintve elérjék a szénsemlegességet. A mostani együttműködés szorosan kapcsolódik ehhez az ambícióhoz, hiszen az akkumulátorok nyersanyagainak kitermelése, illetve maga a gyártási folyamat jelentős energiaigényű, komoly környezeti terheléssel járó eljárások, így minden olyan folyamat üdvözlendő, ami legalább részben szükségtelenné teszi ezeket a lépéseket.