Mit szólnánk látva, hogy harmadik emeleti, korlát nélküli erkélyen iszogatja kávéját valaki? Fejünkhöz kapnánk, hogy ez őrült, hívnánk a katasztrófavédelmet, hogy avatkozzanak be, mielőtt halálba zuhan, és netán agyoncsap egy-két járókelőt is. Hozzá hasonlóan „okos”, aki nem csatolja be az autó biztonsági övét. Többször hallottam már tőlük, hogy azért, mert nem mennek gyorsan, tehát nincs rá szükség. Emberek, kapjatok észbe, a harmadikról leeső személy kb. 50 km/órával csapódik az aszfaltba, annyival, mint a lakott területi sebességlimit. Az övelleneseknek javaslom, hogy nyújtott testtel előreesve, rugózzák ki magukat, karjuk erejével. Ha már jól megy, csinálják ugyanezt asztal tetejéről, majd létra egyre magasabb fokáról, első, második és harmadik emeletről, és ha jól megy, elfogadom érvelésüket. Maradjunk csak a gondolati kísérletnél, a valóságban eszébe se jusson senkinek!

Személyes tapasztalatom: egyszer mentett meg a biztonsági öv, amikor állt az autóm! Nyújtott, lejtős balkanyarban vezettem, látva, hogy egy szembe jövő kocsi, eltúlzott sebesség miatt, átsodródik az én oldalamra. Már megállva fogadtam a frontális ütközést, nekem és utasomnak semmi bajunk sem lett, de a másik autóban ülők nem voltak bekötve, két nagy dudort fejeltek a szélvédőbe, nagyon csúnyán néztek ki utána…

Valaha szinte biztos halálos ítélet volt autóval karambolozni, de már jó hatvan éve megvan az ellenszer, a sérüléseket nagymértékben enyhítő, életmentő biztonsági öv. 1976 óta kötelező használni a biztonsági övet a gépkocsi első ülésein, 1994 óta a második sorban is, és 2002 óta előírás a gyerekek megfelelő rögzítése. Becsatolni egyetlen mozdulat, semmibe se kerül. Elsőként a Volvo vezette be. A biztonságot nagyon komolyan vevő Saab autómárka azért tette a gyújtáskapcsolót a kormányoszlopról a váltókar mellé, hogy amikor a vezető beszáll a kocsiba, és reflexszerűen bekapcsolja övét, automatikusan találjon keze a slusszkulcsra és tehesse egyesbe a váltót. Más gyártmányokban is csak másodpercekről, könnyed mozdulatokról van szó.

Miért nem képesek sokan ennyire sem? Közönyből, felvilágosítatlanságból, vagy egyszerűen csak azért, mert kötelező? Tessék elgondolkozni, ez nem egyszerűen individuális kérdés, hanem közügy, mert másokat is komolyan érint. Képzeljünk el egy városi karambolt, mérsékelt sebességgel. A balesetért hibás autóvezető be volt kötve, akárcsak utasai is, a másik járműben senki. Az előbbiben nem volt személysérülés, az utóbbiban meghalt valaki, és mások súlyos sérülést szenvedtek. Az okozó sofőrnek nem mindegy, hogy milyen következményekért felelhet, és ha figyelembe veszi is a bíróság a sértetti mulasztást, akkor is súlyosabb büntetésre számíthat. Még valami: a biztosítók az átlagos kártérítéseket figyelembe véve számolják ki a biztosítási díjakat. Az elkerülhetetlennél nagyobb kárt okozók, például az övet nem használók, a többiekkel fizettetik meg könnyelműségük árát.

Nem véletlen, hogy CsaTTlakozz néven országos rendőrségi kampány hívja fel a figyelmet a biztonsági öv fontosságára. Óberling József r. ezredes, az Országos Rendőr-főkapitányság közlekedésrendészeti főosztályának vezetője sajnálatosan rossz övhasználati statisztikáról számolhatott be, miután ellenőrzésekkel alaposan felmérték a magyar közlekedők szokásait.

Kiderült, hogy az elöl ülők 88 százaléka köti be magát, a második sorban viszont már csak százból 57, és a gyerekek mindössze hatvan százalékát vitték magukkal biztonságosan rögzítve. Nyilvánvalóan ész nélkül közlekednek sokan, hiszen hiába kötöm be magam a vezetőülésbe, ha ütközéskor letaglózó erővel nyakamba zuhan a mögöttem ülő. Hogy reagálna egy apa, ha valaki ügyetlenségből fellökné babakocsiját? Vélhetően nagyon durván, akár fizikai támadással, de fel sem ötlik benne, hogy napról-napra ennél sokkal nagyobb veszélynek teszi ki csemetéjét. Aggasztó jelenség, hogy fiatalok kisebb arányban kötik be magukat, mint érettebb korosztályok.

Mivel nyilvánvaló, hogy ön- és közveszélyes felelőtlenségükről nem tudnak maguktól leszokni közlekedők, a rendőrség kénytelen bírságolással javítani övhasználati arányukat. Van is ok szigorra: tavaly 134-en vesztették életüket és kétezren sérültek meg úgy, hogy nem használták az övet. Megállapították, ha csupán tíz százalékkal többen kötik be magukat, 65-en túlélhették volna a balesetet. Csak helyeselni lehet, hogy idén két hét alatt 35 ezerszer bírságoltak meg „életunt” autósokat, az öv be nem csatolásáért, és 520-szor gyerekek veszélyes szállításáért.

A Heim Pál Országos Gyermekgyógyászati Intézet főigazgató főorvosa, Nagy Anikó is felhívja a figyelmet a biztonsági eszközök használatára. Tudja, miről beszél, hiszen náluk köt ki a könnyelműség megannyi áldozata. Elmondta, hogy legjobban a 15-19 éves fiatalok között arat a halál, de alig jobb a valamivel ifjabbak statisztikája, és sok egy év alatti kisgyerek veszti életét. Végtelenül szomorú, hogy a 21. században, a modern autók korában, amikor a gyermekülések életkorhoz, divathoz igazodóan is széles választékban kaphatók, nem használják rendesen az emberek ezeket az eszközöket. Pedig milyen egyszerű, pár másodpercig tartó mozdulat életet menteni, és élethosszig tartó nyomorúságot elkerülni!