A Matra Simca Rancho korának igen népszerű autója egyfajta életérzés kocsi volt, ma divatosan crossovernek hívnánk annak ellenére, hogy még opcionálisan sem volt soha összkerékmeghajtású verziója. De tegyük hozzá gyorsan, hogy így terepes "hangulatimitátorként" szép kis karriert épített magának.

Mindenki mindenkivel

Ha egészen a gyökerektől kezdjük a családfakutatást, akkor a Matra Simca Rancho az autóipari vállalatok fúziójának mintapéldánya is lehetne, pestiesen mondva – de jó értelembe véve – olyan volt, mint az árokparti korcs kutyakölyök, akin mindenki húzott egyet. De talán ez a sikerének a másik titka.

A Simcát anno a Fiat hívta életre, még 1934-ben, hogy így bevásárolja magát a francia piacra, a márka később a Chrysler Europe leányvállalata lett, majd 1978-ban a PSA konszern tulajdonába került.

A Matra autómárka 1965-ben születetett, az újdonsült tulajdonos eredendően a René Bonnet kocsik gyártását vette át, de kezük munkája lett a Rancho, és nem mellesleg az első buszlimuzin, a Renault Espace is. (de erről majd később) A keresztlevelekben volt még egy csavar, ami szintén a Chrysler nevéhez fűződött, mely a két ágra szakadt angol Talbot cég francia érdekeltségeit felvásárolta. Így a Rancho megjelent Talbot Matra Ranco néven is, de már csak később, amikor a PSA alá került.

A siker útja

Talán nehezebb követni a modell tulajdonosi hátterét, mint magát a megvalósítást, aminek nem kisebb célja volt, mint a Matra szerint, a Range Rovernek kesztyűt dobni. Persze csak amúgy szerényen, ahogy ama legendás magyar film örökzölddé vált megállapítása mondja a citrommá vált magyar narancsról: „kicsi is, sárga is, savanyú is, de a miénk”. Persze alapvetően az volt a cél, hogy egy olcsóbb autót készítsenek, abból, ami a spájzban volt. Így aztán a terepes mivoltból csak a kinézet maradt meg, mivel 4x4 verzióban nem lett elérhető.

A Ranchót 1977-ben mutatták be, és ugyan a szakma megvetette, a vásárlók körében sláger lett. Noha számtalan modelltípusa létezett és mondhatni siker sztorivá nőtte ki magát, azonban a további fejlesztéseire mindig elfogyott a pénz. Ennek köszönhetően sajnálatosan az összkerekes verzió és a korszerűbb 1,6-os injektoros erőforrással történő változatai már a megvalósítása előtt elhaltak. Így csak minimális korszerűsítéseket kapott az 1,4 literes motor, ami az elektronikus gyújtásban és egy korszerűbb karburátorban merült ki.

A népszerűsége mellett persze nem lehetett elmenni, emiatt leginkább külső megjelenésén változtattak, aminek a hatására 1980-ban megjelent a Grand Rancho Raid változata, önzáró diffivel, első csörlővel,egyedi keréktárcsákkal és erősebb bordázatú gumival. Macsóságát a tetőre szerelt pótkerék emelte. A verziók között megjelent a Midnight alternatíva is, ahol már gallytörő is volt az opciók között, de a Jeepre hajazó ponyvás változatát is elkészítették, természetesen zöld és barna, terepes színekben.

Mivel az autó megjelent harmadik üléssorral is, ezért a tervezője, Antonis Volanis, ebből ihlette a korábban már említett Renault Espace-t.

Pajtából a gyártósorra –műszaki gyökerek

Tulajdonképpen a szikrát egy spanyol márkakereskedő lobbantotta lángra, aki a Simca 1100 VF3-ból készített pickup verziót, melynek opciói között már az üvegszálas, ablakos felépítménye mögött ülések is voltak. Később ez a verzió Simca 1200 Campero néven futott.

Az életútjának következő szakaszára mondhatnánk, hogy a farok csóválja a kutyát, hiszen a gyár, miután tudomást szerzett a kisszériás manufaktúrában készült változatról, egyet hazahozott magának tanulmányozásra.

Tulajdonképpen ekkor kapcsolódott be a folyamatba a Matra, melynek már régen a fejében volt egy szabadidő-autó elkészítése. 1977-ben állt össze P12 kódnévvel a későbbi Rancho, amiben a kasztni alapját a már említett Simca 1100-as meghosszabbított verziója adta, a motortérben pedig egy 1,4-es 80 lóerős motor dolgozott. A fékeit a 1100 TI-ből , a műszerfalat a GL változatból örökítették.

Az utastér elrendezése sem volt hagyományos. A második üléssor jelentősen magasabban volt, mint az első, és ha rendeltek bele harmadik szekciót is, azt a megszokottól eltérően a csomagtartóban, háttal a menetiránynak szerelték be. Varázsa külső jegyeiben rejlett, a robusztus tetőcsomagtartóban, védőrácsokban, a keresőlámpákban, az oldalán megjelenő vaskos műanyag küszöb és kerékjárati borításokban. A Rancho nem éppen légellenásbarát kinézetének köszönhetően nem fogyasztott keveset, és nem volt időtálló sem, hiszen rendkívül gyorsan korrodálódott. Ennek ellenére nem volt olcsó autó, de vették, mint a cukrot. Viszonylag kedvező bekerülési és fejlesztési költségei miatt a Peugeot legjövedelmezőbb modellje lett.

Kétszer annyit adtak el belőle, mint amennyire számítottak. Ám mondhatni a pályafutása csúcsán, 1984-ben, további fejlesztési kedv hiányában végleg leálltak a gyártásával, helyét a Matra tervezőasztalán a Renault Espace vette át.