Mit lehet tenni abban az esetben, ha pontosan tudjuk, milyen autót szeretnénk, de a paraméterek miatt erősen korlátozott a fellelhető példányok száma. kompromisszumot kell kötni. Ma egy olyan használtautó vásárlás előtti vizsgálatról mesélek, ahol a cél pontosan az volt, hogy az ügyfél megtudja, milyen kompromisszumokat kell megkötnie.

Sokat javít a megjelenésen a gallytörő és a küszöb

A Santa Fe ügy

Nem tudtam meg mosolyogni, amikor megérkezett a megrendelés cégünkhöz, mert sihedernyi koromban volt egy vitás szakértésünk az irodában, ahol dolgoztam. Arra már nem emlékszem, hogy pontosan milyen kifogással élt a vevő, de a vita azon ment, hogy a hibát észlelhettük volna a szakértéskor vagy sem.

Az emberünkkel hosszas levelezés mert, műszaki érveket sorakoztattunk fel és talán lett is valami megoldása az ügynek, de a lényeg, hogy egy idő után külön mappát kapott, amire nagybetűkkel ráírtuk: SANTA FE ÜGY. Ennek már legalább 15 éve, de minden alkalommal, ma meglátok egy Hyundai Santa Fe típusú autót ez jut eszembe, most napokig mormoltam magam elé a frázist.

Igazi terepjáró kell olcsón

Az ügyfelünk elmondta, hogy számára a legideálisabb autó a Santa Fe, mert a gazdaságban ahol dolgozik, olykor úttalan utakon is el kell tudni menni, télen-nyáron. Erre persze egy G-Merci képes, de milyen áron. Megnéztük hát neki az autót és mondom is, hogy miket találtunk rajta.

Egy 19 éves autótól épeszű ember nem vár csodákat. Pláne nem egy Hyundai-tól, aki az ezredforduló utáni években még nem tartott ott, hogy dizájnban és műszaki tartalomban feltétlenül az európai gyártók szintjét célozta volna. A 2005-ös Santa Fe 2.0 CRDi így (figyelem, szubjektív megjegyzés jön) baromi csúnya kívül, belül pedig az észak-amerikai autók megjelenése köszön vissza a végletekig elbutított kezelőszervezben.

Patikára takarítva várta vevőjét

A 180.000 km-nél járó, Ausztriából importál verdában 4 elektromos ablakemelő, egy automata klíma, (mind a) kettő légzsák, elektromosan állítható visszapillantó tükrök és két fűthető ülés jelentette az extra felszereltséget, na persze azon túl hogy a kocsi összkerék meghajtású és van benne differenciálzár. Természetesen van rajta vonóhorog is, ami nem is elhanyagolható fegyvertény, ha munkára akarjuk fogni a Hyundai-t.

A lényeg, hogy működjön

Megismerve az ügyfél céljait belátható volt, hogy a motor-váltó-futómű triumviráusnak kell itt jól muzsikálnia, az esztétika másod- harmadrendű dolog. A motor nagyon szépen indult, bár hidegindításról a 30 fok feletti levegőhőmérsékleten már nem igazán beszélhetünk.

Minél régebbi egy autó, a diagnosztika annál kevesebb eredményt hoz. Szerencsénk volt, mert a Santa Fe-ból kiolvashatók voltak a porlasztócsúcsok korrekciós értékei, amelyek alapján azok állapotára remekül lehet következtetni. A 1-es és a 3-as henger befecskendezői a kelleténél nagyobb korrekcióval dolgoztak, úgyhogy ezeket minimum ki kell venni és megpucolni.

Magától értetődő, hogy azonnal meg kell csinálni az időszakos szervizt. Nem csak azért mert ez kötelező mutatvány használtautó vásárlás után, hanem azért is, mert a szervizkönyv utolsó bejegyzése 10 évvel ezelőtti volt. Nyilván ez a motor már halott lenne, ha valóban 70.000 km-rel ezelőtt kapott volna olajat, szóval biztosan cserélgették. A diagnosztikai lekérdezésben azonban volt egy vezérlés szinkronhiba, ami miatt muszáj volt azt javasolnunk, hogy legalább egy megbontásos vezérlés ellenőrzés végeztessenek el a kocsin és utána kell nézni alsó részen látható olaj eredetének is.

Megnyugtató volt, hogy a kuplung és maga a váltó is korában megfelelő állapotban volt: működött, nem csörgött, nem rázott, kapcsolható volt. A próbaúton a difizárat is teszteltem, megfelelő eredménnyel. Egyedül az első lengéscsillapítók állapota aggasztott, mert igencsak bólogatott a böszme kasztni, úgyhogy ennek műszeres mérése sem maradhat el a vásárlás után.

Az első féktárcsák és -betétek reménytelenül megkoptak, azonnali cseréjük szükséges.

Egy javított elem!

A festékréteg mérés kimutatta, hogy a bal hátsó sárvédő kivételével minden fém elem gyári fényezésű. Azt mi mindenki döntse el maga, hogy egy makulátlan külsejű terepjáró jobb, vagy egy javítatlan. Mert ezen a kocsin egy ajtó és két sárvédő kivételével minden elem össze volt verve, karcolva.

Fém elemeket említettem az előbb, legyen szó a műanyagokról is. Az első lökhárítón látszik, hogy javítani kellett korábban, mert hullámos, egyenetlen volt. A hátsó pedig nagyvonalúan le sem volt fényezve a csere után. Jóvanazúgy!

Fényezésre már nem tartottak igényt a hátsó vészhárítón

Van még egy nagy kavicsnyomunk a szélvédőn, de biztos vagyok benne, hogy kis hazánkban egy ilyennel még át lehet csusszanni valahogyan a műszaki vizsgán.

Az utastér példásan ki volt takarítva. Még az illata is jó volt. De azért a korábbi dolgos évek erősen meglátszódtak. A csomagtér volt a legjobban lerongyolódva. A szövetburkolatú padlókárpit annyira odalehetett, hogy azt kivették a kocsiból. Az oldalsó műanyag burkolatok rendre töröttek voltak és az ajtókéder is szakadt volt már a jobboldalon.

Végül egy újabb pozitívum: 1 éves, 8 mm profilmélységű abroncsok vannak az autón, erre nem lesz gond.

Megvették

És azt kell mondjam, helyes volt a döntés. A porlasztók némi kopottsága kezelhető. A kocsi külsejét úgyis össze…őőő rondítják a tanyán, a belseje sem marad sokáig ilyen illatos. Cserébe egy új fékkel és egy időszakos karbantartással ez a Santa Fe még sokáig eldolgozhat a gazdaságban.

Ahhoz képest, hogy osztrák, nem is annyira vészes a rozsdahelyzet, az olajfolyásoknak azonban utána kell nézni

Az ügyfél boldog, mert olyan autót vehetett meg, amelyről a vásárlás előtti vizsgálattal nagyon sok mindent megtudott, és számára ezek a kompromisszumok abszolút vállalhatók voltak. Ja, nem mondtam a kocsi árát. A képeken szereplő Hyundai-t 1.800.000,- Ft-ért tették ki. Nem tudom, mennyire volt alkuképes, de arra, amire az ügyfelünknek kellett, ennyit simán megért.