BMW 120d teszt
Akármennyire is szorongatják az európai autóipart az egyre szigorodó károsanyag-kibocsátási kvóták, a dízel hajtásláncok továbbra is hódítanak a kompaktok között. Alattuk mára fokozatosan kikoptak, de a Golf méretosztályában, elsősorban persze a temérdek flottás rendelés miatt, egyszerűen szükség van a dízelek kínálatban tartására. Nem véletlen, hogy a zöldítés felé öles léptekkel haladó BMW-nek is van még dízel kompaktja, amiből mi most a 120d-t próbálhattuk ki, meglehetősen sportos hangulatban.
Tulajdonképpen, ahogyan a reklámokban láthatjuk Frozen Pure ezüst fényezéssel, 18-colos könnyűfém felnikkel, vörös belsővel és M Sport csomaggal, tehát meglehetősen jól felszerelve kaptuk mi is kézhez az 1-es kínálatának legerősebb dízelét. És az az igazság, hogy szörnyen dögös élőben. Morcos, lapos, finoman folynak a vonalai. Azért itt is van egy-két olyan részlet, ami egyszerűen nem illeszkedik semmihez, de ahogy haladunk lefelé a BMW kínálatában, úgy lesznek egyre visszafogottabbak és szebbek az autók. Itt nincs nagy vese vagy rejtett kilincsek, de azért a sportos lökhárítókban felfedezhetjük más M-es modellek elemeit is, például a középen szögletesen felfelé ívelt alsó hűtőrácsokat vagy a szintén derékszögű diffúzorokat.
Odabent is sportos a hangulat, széles és jó oldaltartású, vörös sportülésekkel, M-es kormánnyal, és – bár erre kevés mentség van – M-es színekbe varrott műanyag műszerfallal. Kompakt szinten kifejezetten jók az anyagok, de azért a versenytársakhoz képest valamivel kevesebb puha elemet találunk. Hamar feltűnik a Mini rokonság is (osztoznak az UKL platformon) a kifelé forduló sofőrüléssel és az elmozdított kormányközéppel, ami körülbelül fél napig zavaró, utána soha többé nem tűnik fel, mert egyszerűen pont így kényelmesek a könyöklők. Tágasnak érződik a kabin. A hátsó lábtér és a 380 literes csomagtartó teljesen átlagosnak számít a kompaktok között, de a napfénytetőtől elég korlátozott a fejtér, főleg hátul.
Annyi biztos, hogy hat az érzelmeidre. Egyszerűen jó érzés megközelíteni, jó érzés, ahogy elnyelnek az ülései. Hiába a kínálat aljáról érkezik, megvan benne a prémium autók bája. Ebbe csak nagyon kicsit csúfít bele a 2,0-literes, 150 lóerős dízel motor kerregése, hiszen legtöbbször alig hallani. Finoman jár, bemelegedve pedig szinte hangtalan, még kipörgetve sem zavaró a hangja. Mivel 2025-öt írunk, ezért naná, hogy szénné van fojtva részecskeszűrőkkel és mindenféle késleltetett turbónyomással, amivel néha képes összeakadni a 7-fokozatú duplakuplungos automataváltó.
Valamennyit simít rajta a 48-voltos enyhe hibrid rendszer, amivel gyorsabb az újraindulás és már guruláskor leáll a motor, ráadásul vele együtt már 163 lóerő a rendszerteljesítmény. Talán ennek is köszönhető, hogy városban sincs elveszve dízel létére. Legtöbbször 5,6 liter/100 km-es átlagokat produkált sűrű városi forgalomban, míg városon kívül akár öt liter alá is levihető az átlag. A nagy tesztátlag végül 5,1 liter/100 km-ben kiegyezett, pedig ebben volt erőpróbálgatás is.
Jelenlegi konfigurátora szerint 15,5 millió forintról indít a BMW 120d, míg a legolcsóbb változata 12,6 millió (BMW 116). Van hozzá szörnyen kívánatos, közel félmilliós, 19-colos, sötét ezüst M-es felni is, de még a tesztautó 18-colosával is erősen ütött a hátsó futómű, ha benne utazott az egész család. Egyedül használva egész jól kisimította a kátyús utakat, főleg nagy tempónál, de azért egy feszes autóként maradt meg, ami cserébe a ránk zúduló nyomatékkal is megküzd – nincs mérvadó hajtási befolyás az első tengelyen, dinamikus kanyarodáskor. Van benne valami megfoghatatlan virgonc báj, amitől szörnyen rá tud kívánni az ember. És igen, tőlem is kérdezték, hogy mégis ki venne ilyet, amikor ott a hasonlóan jól vezethető, technikailag felkészült és remek minőségű, kimért Golf. A válaszom pedig az volt, hogy aki szeretné élvezni is a hétköznapokat.
További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!