Íme néhány szemelvény a Nohab legendáriumából:

A hazánkba látogató minisztereket Nohabbal az élen kormányzati szerelvények kényeztették ami egy-egy szalon- és étkezőkocsiból, hálókocsikból állt. Időnként a mozdony és az első szalonkocsi közé egy személyzeti kocsit is besoroltak. Farkas Bertalan abban a kegyben részesült, hogy a luxusvonattal utazhatott szülőföldjére, Szabolcsba.

Az úgynevezett „különcélú” szerelvényeket is a Nohabok húzták, melyre egyedi szabályok vonatkoztak. A kiválasztott mozdonyvezetők mellé biztonsági őrt is rendeltek, egyes esetekben a sínek mellett 500 méterenként őrség állt.

A mozdonyvezetők körében rangot jelentett, ha Nohabot vezethettek. Többet is kerestek a feszes forda miatt, ezért a „nagyképű nohabosokat” írígykedve nézték. Nagy becsben tartották imádott munkahelyüket, rendszeresen takarították, csinosítgatták.

A Nohab M61-eseken nem volt sem mosdó, sem pedig toalett.

A mozdonyok gyakran átlagosan napi 500-800 kilométert teljesítettek jelentősebb meghibásodás nélkül.

Megtörtént, hogy a MÁV irreális mennyiségben rendelt gázolajszűrőket. A gyár szakértői műszaki problémára gyanakodtak. Alapos vizsgálatot követően kiderült, hogy a bronzból készült míves szűrők a dolgozóknál ellenállhatatlan vágyat ébresztettek azok ellopására.

A dízel-motor dugattyújának átmérője: 216 mm.

Egy tankolással több mint 1500 kilométert lehetett megtenni.

A MÁV szerette volna felmérni az új mozdonyai teljesítőképességének felső határát. Az M61 002 pályaszámú Nohab 1963. augusztus 15-én a Tótkomlós-Budapest viszonylatban egy 2400 tonnás tartályszerelvényt vontatott. A szerelvény valamivel 50 kilométer/óra feletti sebességet tudott elérni.

1976. június 4-én az esti órákban Balatonszemes határában egy férfi feltartott kezekkel a sínekre vetette magát. Az érkező Nohab szerelvényt vészfékezéssel sem lehetett megállítani és az ütközést nem lehetett elkerülni. A tragédiát követően néhány percen belül kiérkező mentőorvos 19.55-kor a halál beálltát állapította meg. Az áldozat nem volt más, mint az öngyilkos színészóriás Latinovits Zoltán.

A Nohab M61 mozdonyt 567-es megbízható, kiforrott motorja már világszerte bizonyított hajók és áramfejlesztők esetében. Az 1435 kW-os teljesítmény lehetővé tette a 100 tonna feletti szerelvények mozgatását akár 130 km/órás sebességgel. A magyar vasúti pályák állapota miatt azonban csak 100 km/órás sebességet engedélyeztek.

Az M61 magasan elhelyezett vezetőfülkéje tökéletes kilátást biztosított mind a pályaszakasz, mind a jelzőberendezések megfigyelésére. A vezető a méretes visszapillantó tükrök segítségével a mozdony mögötti teret szemlélhette. A kényelmes vezetőülés, a vezetőfülke kellemes klímája, a nagy fokú automatizálás a kulturált munkavégzés feltételeit szolgálta. A vezetőt csak a motorzúgás zavarhatta, a nem igazán tökéletes zajszigetelés miatt.

A Nohab M61 üzemanyag fogyasztása 140-170 liter/100 km körül alakult, függően terheléstől, sebességtől, a megállások gyakoriságától. Beszédesebb, ha megvizsgáljuk a 100 árutonna kilométerre vetített értéket, ami a Nohab esetében kb. 0.15-0.30 liter, kamion esetében kb. 0.60-0.75 liter, egy furgon (Peugeot Boxer 2.2 Hdi) esetében az érték kb. 5,4 liter. Az adatok meggyőzőek és elgondolkodtatóak, igazolják a vasúti szállítás gazdaságosságát és környezetkímélő hatását. (A mutató arra is felhívja a figyelmet, hogy a teherbírás kihasználása fontos gazdaságossági tényező.)

A MÁV a licencvásárlást és tíz év alatt mintegy száz mozdony gyártását tervezte. Továbbá reális lehetőségként merült fel két, akár háromszáz hasonló mozdony exportálása is, mivel a szocialista tábor sem rendelkezett ilyen nagy teljesítményű vontató járművel. Bár a Nohab nem zárkózott el a tervtől, de a General-Motors Corporation (valószínű, hogy az USA kormányának nyomására) hallani sem akart arról, hogy a gyártósor és a fejlett gyártástechnológia egy szocialista ország birtokába jusson. Magyarország további mozdonyok beszerzését fontolgatta, de a KGST megtorpedózta a lehetőséget. A Szovjetúnió megjelent az M62-es, a becenevén Szergejjel amivel ellátta a baráti országokat és megpecsételte a további Nohabok sorsát. Hiába volt a M62-es fogyasztása (kb. 350 l/100 km) közel duplája a Nohabhoz képest, a békát le kellett nyelni. (A rendelkezésre álló adatok alapján a Szergejek egyenként alsó hangon is 5 millió liter többlet gázolajat pöfékeltek el életük során)

Nohabok gyülekeznek a Magyar Vasúttörténeti Parkban

Az érzelmeket felülírták a kegyetlen számok, mert egy motorcsere már többe került mint egy új Szergej. Döntés született a Nohabok forgalomból való végleges kivonására. A Nohabok agóniája 1993-ban kezdődött és 2000-ig tartott. Öt járművet mentettek meg az utókornak. Ha valakinek kedve szottyan nosztalgiázni a Magyar Vasúttörténeti Park alapítvány máig indít nosztalgia járatokat.

A Nohabok 4-5 millió kilométert hagytak maguk mögött. Mielőtt kalapot emelnénk a tekintélyes futásteljesítményt elismerve, meg kell említenünk, hogy a norvég testvérek 8 millió kilométert futottak, köszönhetően a kulturáltabb szerviz- és a zökkenőmentes alkatrészellátásnak.

Akit a téma részletesen érdekel olvassa el a több szerző által írt remek „Nagy Nohab-könyvet” és látogasson el Budapestre a Magyar Vasúttörténeti Parkba

Köszönet a Nohab-GM Alapítványnak akik fáradságos munkájukkal ápolják a mozdony emlékét.

Köszönet Lőcsei Dezsőnek a Szeged rendező pályaudvar fűtőház munkatársának, aki hiteles adatokkal, tapasztalataival segítette a cikk tényszerű megírását.

A rajzok a szerző munkái.