A legendás Ikarus buszok tervezője Finta László a kecskeméti tábori tüzérségnél teljesítette katonai szolgálatát lőelem-kidolgozóként, szerkesztésének köszönhetően az éles gyakorlatokon ütegük minden lövege ötösre vizsgázott, ezért főnökei elnézték neki, hogy idejét ébresztőtől takarodóig az osztályirodán töltse. Erről így mesélt a szerzőnek az Autószektornak adott interjújában a magyar formatervező: Szabadidőmet arra használtam, hogy autókat, autóbuszokat terveztem. Sikerült megszereznem a híres szovjet autótervező, a NAMI járműfejlesztési intézetnél dolgozó Jurij Alekszejevics Dolmatovszkij művét, az Autókarosszériák tervezése és szerkesztése című szakkönyvet, melyből eltanultam a grafoplasztikus szerkesztést.

Leszerelése után Finta levelet írt az Ikarusnak és 1956. végén felvételét kérte a gyár tervezői irodájába, kéréséhez csatolt autóbusztervei gyorsan meggyőzték a gyár vezetését, azonnal felvették. A többi már történelem: ő tervezte többek között a világ legnagyobb példányszámban gyártott buszát, a 200-as típuscsaládot.

Szovjet taxi tanulmánymodell 1964-ből       Forrás: NAMI

Annak ellenére, hogy a szovjet autóipart nem remekelt a Zsiguli korszak előtt, több izgalmas modell született, igaz, olykor csak egyetlen példányban. A tanulmányautók között a nyugati sajtóban is komoly hírverést kapott az 1956-os Bjelka kisautó, ami helyett az ugyancsak farmotoros ZAZ 965, vagyis Zaporozsec került sorozatgyártásra 1960-ban. Az eredeti formájú Dolmatovszkij -féle népautó nem kapott zöld utat a szovjet vezetéstől, mely inkább a Fiatot 600-ast, majd 1967-ben az NSU-t idéző (ugyancsak farmotoros) karosszériát javasolta. Ráadásul még plágiummal is megvádolták Dolmatovszkijt, akinek tényleg voltak eredeti elképzelései.

A kudarcok nem vették el a lelkes formatervező kedvét, aki újabb ötletekkel állt elő és egészen magasra jutott: Jurij Dolmatovszkij, a műszaki tudományok kandidátusa, a Szovjet Ipari Formatervező Tudományos Kutatóintézet közlekedési formatervező osztályának vezetője lett.

Praktikus tolóajtó és ülésrend    Forrás: NAMI

Már a hatvanas években többször hangoztatta, hogy „Az autó olyan eszköz, amely közelebb hozza az embert a technikához és a sporthoz. Sőt, ma már az autó gyakran olyan műszaki játékká vált, ami nélkül meg sem lehetünk. Műszakilag már megoldható az automata-gépkocsik gyártása, de az ember nem akar automatát. Maga akar vezetni, kár lenne megfosztani ettől az élvezettől.

Ennek a nagyszerű technikai játéknak azonban van másik oldala is… És ez szomorú. Valamikor azért hozták létre az autót, hogy örömet szerezzen az embereknek. Később azonban más irányba fejlődött és ellentmondásokba került a városokkal, az utakkal és az emberek pszichikai-fiziológiai lehetőségeivel.”

Kívül kisebb, belül tágasabb volt a Volgánál Forrás: NAMI

Nemzetközi szintű elismerést aratott 1964-es kísérlet modellje, mely jelzi a Dolmatovszkij korát megelőző álmait. A formatervező már akkoriban is univerzális autóban látta a megoldást, olyan kocsiban ami a hétköznapokon és nyaraláskor is megfelel a családnak. Mintha ismerősek lennének a statisztikák, melyekkel akkoriban érvelt: „Angliában egy autóra átlag 1,2 utas jut, a Szovjetunióban ez az arány 1,7, miközben a népek egyre nagyobb kocsiról álmodtak, a városokban viszont egyre kevesebb lett a hely a parkolásra, közlekedésre.”

Dolmatovszkij rajza a taxi koncepcióról,  Foreás: NAMI

Ezek ismeretében tervezte Dolmatovszkij a VNITE-PT modellt, melynek érdekessége volt a vezető méretéhez állítható pedálsor. A praktikusság miatt továbbra is farmotoros konstrukciót favorizálta Dolmatovszkij, aki a hely maximális kihasználása miatt hátra tette az akkumulátort és pótkereket is.

A vezető és a műszerfal az első tengely elé került. A két tolóajtón megközelíthető tágas utastérben a vezető mögötti pótülés felhajtásával babakocsit is bele lehetett tolni, vagy nagyobb csomagokat bepakolni. Az ötszemélyes autó hátsó ülése mögött további bőröndök fértek el. A jármű hossza 4,2 m, tengelytávja 2 méter volt. A hátsó tengely mögé keresztben beépített 4 hengeres, 1358 cm3 Moszkvics hajtómű teljesítménye 50 lóerő volt.

Maxi, a szovjet kompaktautó     Forrás: NAMI

A konstrukcióból készült családi változat is, a két tolóajtós Vnite Maxi kompakt autó majd egy méterrel rövidebb és negyed tonnával könnyebb volt a VolgA GAZ M21-esnél, mégis tágasabb és kényelmesebb lett, ennek ellenére nem lett került sorozatgyártásra.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!