Változnak az idők az autóiparban, és vele együtt változik az esztergomi Suzuki gyár legnagyobb büszkesége, az S-Cross is. No, nem csak annyiban változott, hogy elhagyta az SX4 típusjelölést, ennél sokkal áthatóbb módosításokon ment keresztül a harmadik generáció. A kor követelményeit követve sokkal letisztultabb lett a kínálat, alapból is józan ellátmánnyal, mindössze egyetlen lágy hibrid hajtáslánccal, kézi vagy automata váltóval. Ráadásul az én tesztautóm esetén tele volt a lista a csomagtér ajtón: az összkerekes, napfénytetős, automata csúcsváltozatot próbálhattam.

Itthon jó eséllyel mindenkinek van valamilyen élménye a Suzuki S-Crosszal. Jómagam is elvittem egyszer az elődjét Horvátországba, és azzal az 1,6-os dízellel nagyon kerek családi autónak bizonyult hosszútávon is. Tényleg minden utcasarkon előfordul egy példány, úgyhogy nem volt nehéz összevetni egyik elődjével sem az új generációt. Dögösebb, komolyabb lett a kiállása, noha a króm hátlapos hátsó lámpa méretét eltúlozták az én ízlésem szerint. Ettől függetlenül S-Cross még sosem volt ennyire komolyan vehető – ebben mindenki egyetértett.

Beülve már nem érződik ekkora változás, hiszen a műszerfal alapvető elemei maradtak ugyanolyanok, köztük a középkonzollal vagy éppen a kormánnyal. Ugyanakkor az infotainment kijelzője feljebb költözött és már akár 9-colos is lehet, amin egy teljesen új, egész jól átlátható, színes, konfigurálható szoftver fut. Mostantól nem csak a műszerek között, de itt is követhetjük a mild hybrid hajtáslánc működését, ráadásul fancy 360 fokos kamerarendszert is fejlesztettek hozzá, ami úgy képes körbeforgatni az autót és környezetét, mint egy BMW-ben, noha a felbontás persze elmarad valamelyest.

Attól eltekintve, hogy a GLX egész jó tapintású szintetikus bőrbetéteket kap a műszerfalon vagy éppen az ajtókárpiton, alapból is maradt rendkívül praktikus és átgondolt az utastér, hatalmas tároló rekeszekkel, és alapból 430 literes, letisztult vonalakkal határolt, így jól pakolható csomagtartóval. Az viszont különösen furcsa volt, hogy az ajtók nehézkesen csukódtak. Remélem, hogy ez csak a tesztautó sajátja volt, mert egy kilencmilliós SUV-tól nem ezt várná az ember.

Igen, eljutottunk ide is, hogy az S-Cross csúcsváltozata kedvezményesen 8 930 000 forint a jelenlegi árlista szerint, az indigókék gyöngyházfényezést hozzádobva pedig túl is lépi a 9 milliós határt. Mindez persze leginkább a 48 voltos lágy hibrid rendszernek köszönhető, ami egy indítógenerátorral és egy 48-voltos lítium-ion akkumulátorral segít rá az 1,4 literes, négyhengeres, 127 lóerős turbómotorra. Ez a felállás igazából nem változott a 2020-as facelift óta – ekkor volt az első árugrás is.

A nagy tesztátlag is 7,3 liter lett, de ugyanezt írta ki városban, vagy éppen autópályán is – valamiért nagyon megtetszett a rendszernek ez a szám. Ez az érték nem rossz egy összkerekes autótól, ráadásul, ha valóban szükségünk lenne átlagon felüli tereptudásra, akkor az AllGrip Select meglepően ügyesen elboldogul, még akkor is, amikor az egyik kerék már a levegőben van. Snow módban ugyanis elérhető a Lock funkció, ami ügyesen zárogatja a diffit és fékezgeti az elforgó kerekeket, amíg ki nem rúgja magát a szoros szituációból.

Mindezt legalább olyan ügyesen csinálja, mint a Dacia Duster. Mindkettejüknek meglepően ügyes az összkerékhajtása, és a hasmagasság is kellően nagy, ami ma már nagy szó a SUV-ok világában. Ráadásul mintha direkt a hazai utakra hangolták volna az S-Cross futóművét. Kellemesen puhán, mégis stabilan visz át a legkátyúsabb utakon is, miközben síri csend van az utastérben. Nem is emlékszem rá, hogy valaha ennyire kényelmes lett volna egy Suzuki. Csak pihensz a kihúzható könyöklőn, a 6-fokozatú automata pedig teszi a dolgát tisztességesen.

Azért én biztos, hogy a Suzuki régi jó kéziváltójára szavaznék. Mai szemmel azért lassúnak érződnek a kapcsolások az automatával, ráadásul elindulás után a hibrid rendszer is kicsit megfolytja a motort, amikor rádolgozik a villanyról. Persze ezt csak akkor érezni, ha nagyon figyelünk, ahogy azt is, amikor 20 km/h alatt nagyon finoman leállítja a motort lámpához guruláskor. Csak hosszabb, motorfékes lassításokkor tölt vissza érdemben az akkumulátor, az eltárolt energiát pedig intenzív gyorsításkor is hasznosítja.

Ahogy korábban, most is a GL+ felszereltség tűnik a legjobb vételnek, ami kéziváltóval, elsőkerék hajtással már 6,5 millióért elhozható kedvezményesen, és már parkradaros, automata klímás, kulcs nélkül indítható, az első ülésekben fűtéssel. Ha minden jól megy, februárban lesz is lehetőségünk egy GL+ S-Cross kipróbálására. Ez az egyetlen változat, aminek reális az árazása – a feljebb lévő változatok már masszívan a Peugeot 2008-Kia Niro Hybrid szintet súrolják, ami nem szerencsés. Még ilyen fokú hazai márkahűség mellett sem.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!