Tóbiás reggel vidáman ébredt

Korán reggel csörgött Tóbiás ágya mellett az ébresztőóra, amit a kutyus nagy ásítás kíséretében nyomott le. Nyújtózott egy nagyot ágyikójában, majd hirtelen kipattantak a szemei és kiugrott az ágyból!

- Kelj fel, Balambér! Irány az iskola! – rázta meg kisöccsét, aki még békésen szundikált.

- Nem lehet még aludni? – kérdezte halkan az álmából riasztott kutyus.

- Sajnos nem, indulnunk kell, mert az iskolából nem szabad késni. De ne bánkódj, megéri korán felkelni, mert ma is megannyi kaland vár rád! – biztatta testvérét Tóbiás- Ráadásul ma gyalog megyünk, mert Édesanyának sok dolga van. Gyere, reggelizzünk!

- Jó, jó, megyek már... – válaszolta álmosan Balambér.

Balambér is kikászálódott az ágyból, felöltözött, megmosta az arcát, megfésülködött, majd asztalhoz ült, ahol Tóbiás már várta. Édesanya palacsintát sütött nekik reggelire, a kiskutyák nagy örömére.

Miután megreggeliztek, még megnézték, hogy előző este minden szükségeset bepakoltak-e az iskolatáskába. Amikor meggyőződtek róla, hogy semmi sem maradt ki, felvették cipőjüket, és elköszöntek Édesanytól.

- Nagyon óvatosan menjetek, kicsikéim! Kérlek, hogy az úton végig fogjátok egymás kezét – mondta nekik aggódva Édesanya.

- Rendben, nem kell félned, vigyázunk egymásra – válaszolta Tóbiás –, és azt is megígérem, hogy végig Balambér fog a járda belső felén jönni mellettem, mert kettőnk közül ő a kisebb, így jobban tudok vigyázni rá.

- Én pedig megígérem, hogy szót fogadok Tóbiásnak – mondta Balambér.

- Jól van, kicsinyeim, bízom bennetek. Most pedig induljatok, nehogy elkéssetek!

Azzal Édesanya nyomott egy-egy puszit Tóbiás és Balambér homlokára, akik izgatottan indultak útnak.

Léna, a kisegér

Ahogy az utcasarokra értek, Balambér meglátta a túloldalon egyik óvodáskori barátját, Lénát, a kisegeret.

- Szia, Léna! – integetett át a túloldalra – Várj meg minket, menjünk együtt!

Annyira megörült barátjának, hogy azonnal meggondolatlanul átszaladt volna az úttesten, hogy mihamarabb odaérjen Lénához.

Tóbiás azonban fogta kisöccse kezét, és már előre sejtette a bajt, így, mielőtt Balambér lelépett volna a járdáról, még erősebben megszorította a kezét és figyelmeztette:

- Ne olyan hevesen, Balambér! Először is: sosem szaladgálunk az úton, mert bármikor jöhet egy autó, és bizony akkor nyakunkon a baj! Előbb mindig állj meg a járda szélén és nézz körül! Csak utána szabad lelépni a zebrára.

- Jaj, de butaságot csináltam! Még szerencse, hogy nem esett semmi bajunk. Köszönöm, hogy vigyáztál rám, testvérem. Ígérem neked, hogy legközelebb mindig jobban figyelek.

Sose szaladj át meggondolatlanul az úttesten

Miután megnyugodtak, körülnéztek, és amikor semmilyen jármű nem közeledett feléjük, átsétáltak a zebrán Lénához, hogy együtt menjenek tovább az iskolába.

Hamarosan meg is érkeztek, és Tóbiás elbúcsúzott Balambértól és Lénától, akik az első osztály felé vették az irányt.

- Tanítás után a bejáratnál találkozunk! – kiáltotta utánuk Tóbiás.

- Ott leszünk! Legyen szép napod, Tóbiás!

Azzal mindannyian beültek az iskolapadba.

Ugye, most már te is érted, miért fontos, hogy óvatosan és tudatosan közlekedjünk? Akkor kövess minket a minden héten frissülő történetekért itt, az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!