Tóbiás reggel vidáman ébredt

Korán reggel csörgött Tóbiás ágya mellett az ébresztőóra, amit a kutyus nagy ásítás kíséretében nyomott le. Nyújtózott egy nagyot ágyikójában, majd hirtelen kipattantak a szemei és kiugrott az ágyból!

- Kelj fel, Balambér! Irány az iskola! – rázta meg kisöccsét, aki még békésen szundikált.

- Nem lehet még aludni? – kérdezte halkan az álmából riasztott kutyus.

- Sajnos nem, indulnunk kell, mert az iskolából nem szabad késni. De ne bánkódj, megéri korán felkelni, mert ma is megannyi kaland vár rád! – biztatta testvérét Tóbiás- Ráadásul ma gyalog megyünk, mert Édesanyának sok dolga van. Gyere, reggelizzünk!

- Jó, jó, megyek már... – válaszolta álmosan Balambér.

Balambér is kikászálódott az ágyból, felöltözött, megmosta az arcát, megfésülködött, majd asztalhoz ült, ahol Tóbiás már várta. Édesanya palacsintát sütött nekik reggelire, a kiskutyák nagy örömére.

Miután megreggeliztek, még megnézték, hogy előző este minden szükségeset bepakoltak-e az iskolatáskába. Amikor meggyőződtek róla, hogy semmi sem maradt ki, felvették cipőjüket, és elköszöntek Édesanytól.

- Nagyon óvatosan menjetek, kicsikéim! Kérlek, hogy az úton végig fogjátok egymás kezét – mondta nekik aggódva Édesanya.

- Rendben, nem kell félned, vigyázunk egymásra – válaszolta Tóbiás –, és azt is megígérem, hogy végig Balambér fog a járda belső felén jönni mellettem, mert kettőnk közül ő a kisebb, így jobban tudok vigyázni rá.

- Én pedig megígérem, hogy szót fogadok Tóbiásnak – mondta Balambér.

- Jól van, kicsinyeim, bízom bennetek. Most pedig induljatok, nehogy elkéssetek!

Azzal Édesanya nyomott egy-egy puszit Tóbiás és Balambér homlokára, akik izgatottan indultak útnak.

Léna, a kisegér

Ahogy az utcasarokra értek, Balambér meglátta a túloldalon egyik óvodáskori barátját, Lénát, a kisegeret.

- Szia, Léna! – integetett át a túloldalra – Várj meg minket, menjünk együtt!

Annyira megörült barátjának, hogy azonnal meggondolatlanul átszaladt volna az úttesten, hogy mihamarabb odaérjen Lénához.

Tóbiás azonban fogta kisöccse kezét, és már előre sejtette a bajt, így, mielőtt Balambér lelépett volna a járdáról, még erősebben megszorította a kezét és figyelmeztette:

- Ne olyan hevesen, Balambér! Először is: sosem szaladgálunk az úton, mert bármikor jöhet egy autó, és bizony akkor nyakunkon a baj! Előbb mindig állj meg a járda szélén és nézz körül! Csak utána szabad lelépni a zebrára.

- Jaj, de butaságot csináltam! Még szerencse, hogy nem esett semmi bajunk. Köszönöm, hogy vigyáztál rám, testvérem. Ígérem neked, hogy legközelebb mindig jobban figyelek.

Sose szaladj át meggondolatlanul az úttesten (Forrás: AI generált illusztráció)

Miután megnyugodtak, körülnéztek, és amikor semmilyen jármű nem közeledett feléjük, átsétáltak a zebrán Lénához, hogy együtt menjenek tovább az iskolába.

Hamarosan meg is érkeztek, és Tóbiás elbúcsúzott Balambértól és Lénától, akik az első osztály felé vették az irányt.

- Tanítás után a bejáratnál találkozunk! – kiáltotta utánuk Tóbiás.

- Ott leszünk! Legyen szép napod, Tóbiás!

Azzal mindannyian beültek az iskolapadba.

Ugye, most már te is érted, miért fontos, hogy óvatosan és tudatosan közlekedjünk? Akkor kövess minket a minden héten frissülő történetekért itt, az Autószektoron, naponta új játékokért, tanácsokért pedig lájkoljatok minket a Facebookon!

A képek illusztrációk, egyes esetekben mesterséges intelligencia által generáltak.