Készüljetek a mobilitási hétre!

A buszozás izgalmas kaland az egyedül utazó gyerkőcöknek, de érdemes nagyon odafigyelni  több dologra is! Ez a mese segít felkészíteni a gyerekeket az utazással kapcsolatos mindennapi szituációkra és a váratlan helyzetekre egyaránt. Előző héten elolvashattátok a mese első felét. Ha még nem olvastátok el IDE kattintva megtehetitek. A mese végén most is összefoglaljuk nektek a legfontosabb tudnivalókat.

Tóbiás egyik kedvenc meséjének folytatása következik...

A következő buszmegállóban két új utas várakozott: Béla bácsi, az öreg teknőc; és Roland, a rókafiú. Tóbiás nem nagyon örült annak, hogy találkozni fog Rolanddal. Roland volt a legrendetlenebb kisállat az egész Városban. Sohasem viselkedett illedelmesen, hangosan beszélt, és csúfolta a kisebbeket.

A busz megállt a buszmegállóban, Flórián, a farkas kinyitotta az ajtót. Béla bácsi, az öreg teknőc lassan, nagyon lassan megpróbált volna felkapaszkodni a busz lépcsőjén, de Roland, a rókafiú – ahelyett, hogy segített volna neki, szinte félrelökte az öreg teknőcöt, hogy hamarabb feljusson a buszra. Ráadásul nem is köszönt Flóriánnak, a buszsofőrnek! Micsoda illetlenség! Ahogy Roland elhaladt Tóbiás ülése mellett, gúnyosan odaszólt neki:

- Na, mi van, Tóbiás? Kosárka, kalácska, borocska? Hát mi vagy te, Tóbiás? Te vagy Piroska? Há-há-há!!!!! – csúfolódott a rókafiú, és hangosan kinevette Tóbiást.

Tóbiásnak most jutott eszébe, hogy hát innen volt olyan ismerős a helyzet: Piroska is kosárkában vitt bort és kalácsot a nagymamájának a mesében! És ő is találkozott egy farkassal – de persze Flóriánnak, a buszsofőrnek nyilván esze ágában sincs megenni őt és a Nagymamát… Tóbiás nagyot sóhajtott: micsoda neveletlen rókafiú ez a Roland… Mindig csak csúfolódik… Sőt még arra is gondolt, hogy ha egy szép napon már nem kis kutyakölyök lesz, hanem okos nagykutya, bizony egyszer jól megugatja majd ezt a szemtelen Rolandot…

A távolsági buszok általában sárga színűek

- Ejnye-bejnye, irgum-burgum… Hova ilyen sietős? Mindig csak ez a rohangálás… - dohogott Béla bácsi, az öreg teknőc, aki még mindig fölfelé kapaszkodott a busz lépcsőjén. A teknőcök egyébként is lassan mozognak, hát még az ilyen öreg teknőcök, mint Béla bácsi.

A busz elindult, de Béla bácsinak már nem jutott hely – az utolsó üres ülésre Roland vetette rá magát, kényelmesen elhelyezkedett, és rágógumiját rágcsálva kibámult az ablakon. Az öreg teknőc szétnézett, de senki nem adta át neki a helyét. Ekkor Tóbiásnak eszébe jutott, mit tanított neki az Édesanyja: „Tiszteld az idősebbeket, Tóbiás. Mindig engedd őket előre, segíts nekik, ha szükségük van rá, és a buszon add át nekik a helyed. A te kis fiatal kutyakölyök-mancsocskáid sokkal jobban bírják az álldogálást!” Ekkor a busz hirtelen nagyot kanyarodott, és Béla bácsi, az öreg teknőc alig bírta elkapni a kapaszkodót, majdnem hanyatt esett. Tóbiás nem tétovázott, felpattant az ülésről, és így szólt:

- Tessék csak leülni ide, Béla bácsi! Az én fiatal kutyakölyök-mancsocskáim sokkal jobban bírják az álldogálást!

Tóbiás átengedte helyét Béla Bácsinak

Az öreg teknőc hálásan nézett Tóbiásra:

- Köszönöm szépen. Milyen jól nevelt kölyköcske vagy te, Tóbiás! Büszke lehet rád az Édesanyád!

Tóbiás mosolyogva kihúzta magát. Hát igen. Ő még csak egy kicsi kutyakölyök, de igyekszik minél többet tanulni erről a nagyvilágról, hogy büszkék legyenek rá a szülei, és hogy egyszer, egy szép napon okos nagykutya lehessen belőle.

A következő megálló már az Almafa utca volt. Itt lakott Tóbiás nagymamája. Tóbiás megnyomta a gombot, ezzel jelezve, hogy le akar szállni.

- További jó utazást, Béla bácsi, én itt most leszállok. Viszontlátásra! – köszönt el illedelmesen Tóbiás.

Hamarosan megérkezett Nagymamához, aki nagyon megörült a kalácsnak és a borocskának is, de legjobban mégis kisunokájának, Tóbiásnak örült. Együtt fel is hívták telefonon Tóbiás édesanyját, hogy Tóbiás szerencsésen megérkezett, és hamarosan indul haza. Indulás előtt azonban Nagymama még megkínálta Tóbiást egy szép, nagy szelet kaláccsal…

Tóbiás és Balambér szeretik a közös fotózásokat

Most pedig foglaljuk össze, hogy miket tanultunk ebben a mesében:

• A buszon nem szabad hangosan beszélni vagy kiabálni, mert azzal zavarhatjuk utastársainkat.
• A felszállásnál köszönjünk a buszsofőrnek.
• Ha látjuk, hogy egy idős ember (vagy kismama, babakocsis anyuka) szeretne felszállni a buszra, segítsük fel, majd adjuk át helyünket. Az idősebbek könnyebben elesnek, ha fékez a busz, ezért nagyobb biztonságban vannak, ha ülnek.
• Mindig kapaszkodjuk!
• Amikor látjuk, hogy közeledünk a buszmegállóhoz, ahol leszeretnénk szállni, nyomjuk meg a leszállásjelző gombot!

A végére pedig még egy nagyon jó hír: MEGJELENT a Tóbiás és Balambér Közlekedési Kalandjai CD 2. része! Ha te is szeretnéd megvásárolni, kattints: ITT. További friss hírekért pedig lájkold és kövesd Tóbiás és Balambér Facebook oldalát!