- Mennyire része a magán- és versenyzői életednek a kocsi?

- El sem tudnám képzelni az életem nélküle. Talán az emberek bele sem gondolnak, hogy én ezzel a kocsival szállítom a hajómat a versenyekre.  Részben benne élem az életem.

- Ezt hogy kell érteni?

- Ahová csak lehet, autóval megyek. Még a 150 méterre lévő boltba is.  Na jó, oda nem. Viszont a versenyekre mindig.  Sok helyszínen ugyanis nincs öltözőnk, szobánk. Ilyenkor a kocsiból öltözködöm. A csomagtartóban van a bekészített bőröndöm.  Átöltözöm, lemegyek a vízre, végigmegyek a pályán, vissza az autóhoz, visszaöltözöm és irány haza.

- Meghökkentő a kontraszt a versenykörülmények és az autó luxusa között.

- Nekem is szoknom kellett. Gyors volt a váltás. Gyomaendrődön ahhoz szoktam, hogy kerékpárral járok az edzésekre. Ehhez képest, amikor felköltöztem Budapestre, a Reálszisztémától kaptam egy Toyota Yarist.

- Mik az első autós élményeid?

- Már kiskoromban odavoltam a vezetésért. Beültem apukám ölébe, és én "kormányoztam". Ennek megfelelően aránylag hamar, 17 éves koromban lett jogsim.

- Mi volt a családi kocsi?

- Édesapám egy ideje már BMW-s. Persze ő is kis Polskival kezdte. Ezt követte egy Volkswagen Vento, majd a BMW. Őt az nagyon elvarázsolta, az élete márkája. Igaz - talán az én hatásomra - de az utóbbi időben már ő is mondogatja, hogy szeretne környezettudatosabb autót. Úgyhogy erősen gondolkodik egy hibriden.

- Mi volt előbb, a kajakozás vagy az autózás.

- A kajakozás, persze. A szüleim nagyon szerették volna, hogy sportoljak. Tornáztam, fociztam, sőt, még társastáncra is jártam. Aztán egy napon az egyik osztálytársam elhívott a Körösre, amelynek egyik holtágában zajlottak az egyesületi kajakedzések. Lementem és rögtön megtetszett. Gyorsan jöttek az eredmények, az edzőpályán pedig olyan erős barátságok is születtek, amelyek máig kitartanak.

- Mikor jöttek az első sikerek?

- Aránylag korán, másfél-két év múlva már érmeket szereztem a területi versenyeken, 3 év múlva, 2007-ben pedig már országos bajnokságot tudtam nyerni. Azóta a karrierem szerencsére egyenletesen halad felfelé, nincsenek benne törések. Még gyomaendrődi voltam, amikor 2010-ben, a nyári ifjúsági olimpiai játékokon aranyérmes lettem. Rá egy évre, az ifjúsági világbajnokságon párosban szereztünk aranyérmet 200 méteren. Moszkvában 2014-ben a 4x200-as váltóval világbajnokságot nyertünk. 2015-ben felköltöztem Budapestre. Ebben az évben a 200 méteres párost is sikerült megnyerni. A 2016-os olimpián 200 méteren párosban negyedikek lettünk, aminek iszonyatosan örültünk, hisz eredetileg úgy volt, hogy ki sem jutunk Rióba. Ezt követően azonban a 200 párost kivették az olimpiai számok közül, márpedig versenyzőként az olimpiai számok jelentik a legtöbbet. 

- Az egész ország meggyőződhetett róla, milyen versenyzői alkat vagy. És milyen a stílusod a volán mögött?

- A hajóban, verseny közben érzem otthon magam. És most nem csak a kajakozásra gondolok. Az életben is kihívások hozzák ki belőlem a csúcsteljesítményt. Imádok mindenből versenyt csinálni. Ha valaki azt mondja, mérjük össze magunkat, felpezsdül a vérem. Néha közlekedési szituációkban is oda-odalépek a gázpedálra. Nem kell vad dolgokra gondolni, de olykor a volán mögött is kibújik belőlem a versenyző. A minap épp azon gondolkodtam, az életben nekem vajon mi a hivatásom. Arra jutottam, hogy a versenyzés. Persze, nem autóval! Úgy képzelem el a kajakversenyzői pályafutásom utáni életemet is, hogy legyen mindig valamilyen versenyszituáció, mert ebben érzem otthon magam.

- A korai sikereid után a Toyota viszonylag hamar felkarolt. Számítottál rá?

- Ebben - az kölcsönös érdekeken túl- a személyes barátság is szerepet játszott. Kárai Péter, a Reálszisztéma Csoport befektetési igazgatója már akkor felfigyelt rám, amikor 2011-ben a szegedi világbajnokságon 4x200-as váltóban indultam: 17 évesen én voltam a legfiatalabb csapattag. 2013-ban már olimpiai számban versenyeztem, ami ilyen fiatalon nagyon ritka dolog. Régebben ő is kajakozott. Később elmesélte, hogy az fogta meg, milyen profiként mozogtam a felnőttek között. Először 2013-ban hozott el ide, a Toyotához.

- Miből áll az együttműködésetek?

- Péter rengeteget segített nekem, jóval inkább mentorom, mint menedzserem.  Ő javasolt nekem egyesületet, edzőt, letárgyalta a szerződésemet. A feltétele az volt, hogy a sportolás mellett tanuljak, legyen meg két diplomám és két nyelvvizsgám, mielőtt befejezem a sportpályafutásomat. Most főiskolára járok, marketingre szakosodtam. Az ő hatására vált tudatossá a felkészülésem, amelynek részévé váltak a teljesítménydiagnosztikai mérések.  Segített szponzorok szerzésében.  Egyenes út vezetett a Toyotához.  De a legtöbbet abban tudott segíteni, hogy a fontos döntéseim pozitívak és jók legyenek.

- Említetted, hogy tinédzserként főleg kerékpárral jártál Gyomaendrődön. A biciklizésről itt Pesten már végleg lemondtál?

-  Odahaza, amikor csak kerékpárom volt, nagyon szerettem volna autózni. Most pedig, hogy van autóm, egy-egy dugóba beragadva többször megfordult már a fejemben, hogy nem lenne-e egyszerűbb biciklivel. De Pesten kerékpározni nem leányálom. Látom a forgalomban, hogy az autósok hányszor hagyják figyelmen kívül a kerékpárosokat, veszélyeztetve őket. Egy csapattársamat is így ütötték el. Úgyhogy lemondtam a pesti kerékpározásról. Autóban ülve nagy ívben kerülöm a bicikliseket.

- Fiatalabb korodban volt kedvenc márkád vagy olyan típus, amire nagyon vágytál?

- Ahogy minden gyerek, én is úgy gondoltam: amilyet apa hajt, olyat szeretnék én is. Apának BMW-je volt, nekem is az legyen. De mióta Toyotáim vannak, rájöttem, hogy jól jártam. Egy titkos vágyam azért van. Nagyon szerettem a Halálos iramban filmeket. Az első részben Briannek Toyota Suprája volt, ami eszméletlenül tetszett.

- Nem csodálkozom, hogy versenyzőként odavagy a sportautókért.

-  Nagyon vonzanak. Például a Toyota GT86 Fantasztikus.

- Egy autóban mi a fontos a számodra? A forma? A szín? A meghajtás?

- Elsősorban a kényelmi berendezések, szolgáltatások. Imádom, hogy amikor nagyobb távolságra megyek, szinte csak fogom a kormányt, mást alig kell tennem, az autó reagál helyettem. A harmadik fontos dolog számomra a hibrid: egy Földünk van, tennünk kell azért, hogy megóvjuk.

- Mennyire tanulsz meg egy új autót?

- Amikor megkapom az új autót, akkor egy-két napig lassan megyek, tanulóvezetői érzésem van.

- Szeretsz vezetni? Mennyire kapcsol ki az autózás?

- Az arany középúton járok. Nekem az ideális távolság a Budapest-Szeged.  Nem vagyok az a típus, aki 8-10 órát képes gond nélkül levezetni. A legnagyobb távolság, amit a volán mögött megtettem az volt, amikor Salzburgba mentem ki a Red Bull tesztjeire. Nekem ez az öt óra pont a határ. Utána már nem esik jól.

- Milyen szembeötlő különbséget látsz a magyar és a külföldi autós közlekedési szokások között?

- Egy biztosan van. Ausztriai ismerősöm mondta, hogy az osztrákoknál egy pohár sör után még lehet vezetni. Ez tetszik. Persze más a közlekedési kultúra. Nálunk nyilván azért van zéró tolerancia, mert idehaza a többség nem tud mértéket tartani. Nyugodt természetű ember vagyok. A vezetésben is követem édesapám példáját. Régebben a dugókat nagyon nehezen viseltem itt Pesten, de most már azt is kezelem: hamarabb elindulok inkább, és akkor nincsen baj. Ha mégis belekerülök, hallgatok valami jó zenét, és elvagyok.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!