Nem olcsó mulatság a horvát nemzet becsületének megőrzése a magyarokkal való jogi-pénzügyi vitában - fogalmazott a Vecernji List. A brókerek szerint a mostani tőzsdei érték alapján az INA-részvények visszavásárlása legalább 3 milliárd euróba kerülne. Ez két és félszerese annak az összegnek, a valamivel több mint 1,2 milliárd eurónak, amelyet a Mol összesen fizetett az INA-részvényekért.
    A horvát állam először 2003-ban adott el részvényeket annak érdekében, hogy a költségvetésben keletkezett lyukakat betömje. Akkor 505 millió dollárért került a Mol tulajdonába az INA részvényeinek 25 százaléka plusz egy részvény. Öt évvel később egy újabb 22 százalékos pakettért 720 millió eurót fizetett a magyar olajvállalat.
    A 2008 óta eltelt időszakban az INA tőzsdei árfolyamának mélypontja 1400 kuna, a maximuma pedig 4400 kuna volt. Az utóbbi néhány hónapban 4000 kunán stagnált az árfolyam. Amennyiben ezen az áron adnák el a részvényeket, az mindenkinek megfelelne a Vecernji List szerint, még a Molnak is, mert ez az ár nem a jó üzleti lépéseknek és az új tulajdonos befektetéseinek az eredménye, hanem főleg a politikai játékoknak és azoknak a próbálkozásoknak a következménye, amelyek arra irányultak, hogy a Mol megszerezze a többségi csomagot.
    (Az INA-részvények árfolyama jelentősen, 7,27 százalékkal esett a zágrábi értéktőzsdén pénteken, záráskor 3820,28 kunán jegyezték. Az INA már a harmadik egymást követő napon zárt csökkenéssel, vesztesége a héten 9,69 százalék volt.)
    Annak ellenére, hogy az INA-részvények első csomagjának eladása óta az állami költségvetés keretösszege megháromszorozódott, a horvát államnak nincs annyi tartaléka, amennyiből megvásárolhatná a részvényeket a magyar partnertől, és ezzel az INA-t újra a szárnyai alá venné.
    Ha a Molnak csak a részvények megszerzésére fordított 1,2 milliárd eurót adná vissza Horvátország, és nem 3 milliárdot, amennyit most a részvények a tőzsdén érnek, még akkor sem lehetne komolyabb hitelezők - például az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) vagy az Európai Beruházási Bank (EIB) - nélkül megszerezni a szükséges pénzt. Nem hivatalosan éppen az EBRD-t és az EIB-et emlegeti a horvát kormány is lehetséges hitelezőként. A másik lehetőség, hogy a lakosságnak ajánlják fel különleges kötvények formájában, ez viszont kockázattal jár.
    A Vecernji List felsorol hat lehetséges vásárlót is, azaz ha a Mol harmadik félnek adná el részvénycsomagját, legalább hat potenciális vevője lenne.
    Az orosz Rosneft (Rosznyefty) az Európai Unió piacán terjeszkedik, a brit BP is egyik részvényesüknek számít, úgyhogy sem a pénz, sem a politika nem okozna nehézséget - írta a horvát lap.
    A másik jelentős orosz olajvállalat, a Gazprom neft (Gazprom nyefty) már jelen van a térségben, Szerbiában jelentős befektetései vannak, és Horvátország is érdekli, viszont a szerb befektetések miatt nem biztos, hogy az INA-t a horvát állam kívánalmainak megfelelően fejlesztené.
    Az azerbajdzsáni állami olajvállalat (SOCAR) a volt Jugoszlávia országaiban érdekelt, habár eddigi legnagyobb befektetésüknek a térségben a montenegrói turisztikai központ építése számít. A Vecernji List szerint viszont nagyon is érdekelhetné az INA, s van saját olajuk és pénzük, valamint fontos szövetségesük az Egyesült Államok, ami nem elhanyagolható.
    Az olasz ENI régóta partnere az INA-nak az adriai gázkitermelésben, elsősorban emiatt érdekelhetné a horvát olajvállalat részvénycsomagja.
    A Mollal párhuzamosan 2003-ban az osztrák OMV is pályázott az INA-ra, így az is előfordulhat, hogy újra vevőként jelentkezne. Ebben az esetleg csak a Mollal való nem túl barátságos viszonyuk okozhatna problémát a Vecernji List szerint.
    A Lukoil orosz olaj- és földgáztermelő és -feldolgozó magánvállalat az utóbbi években lassított európai terjeszkedésén, de az INA megvásárlása újabb lendületet adhatna a cégnek. Jelen van Romániában, Bulgáriában, Szerbiában és Horvátországban is, az INA-részesedés megszerzésével pedig a térség vezető olajipari vállalatává válhatna.

MTI