A világgazdaság szárnyalása és a gyarapodó gazdagság idején repülővel is szállítottak Győrből komplett motorokat a kínai VW gyárba, vagy TT sportkocsikat a tengerentúli megrendelőnek, aki nem győzte kivárni az autó hosszabb hajóutazását, lassúbb vámolását. A jelentős többletköltséget már kevés jármű képes elviselni, inkább csak ritka és méregdrága veteránok, sportkocsik tulajdonosai hajlandók, képesek megfizetni a kétségtelenül gyorsabb és biztonságosabb légi fuvarozást.

A legtipikusabb autószállítási útvonal az USA-ból Európába irányul, ezek költsége több összetevős. A megvásárolt autó árát, biztosítását, vámját és adótételeit a tulajdonos, megrendelő fizeti, erre jönnek még a szállítás, ügyintézés, vámkezelés költségei.

Egy normál szedán típusú autó Egyesült Államok keleti partjáról Nyugat-Európába történő Ro-ro szállításának becsült költsége 1000-2500 dollár. Roll-on/roll-off konténeres módszerrel az ár 2500 4500 dollár. A költségek a biztonságosabb konténer méretétől és a szállítási módtól függően változhatnak, speciális járművek ( luxusautók, terepjárók, teherautók) esetében a költség 3000-7000 dollár, prémium igények estén még több. A nagyobb tömeg és érték tovább emelheti az összeget, a gyorsított szállításig további 25-50 százalékos felárat jelent. A biztosítás általában a jármű értékének 1-3 százalékát jelenti.

A légi szállítás gyorsabb, akár néhány nap alatt is lebonyolítható, de árban többszöröse a több hónapos tengerhajózásnak, amit csak értékes oldtimerekre, ritkaságokra fizetnek meg a tulajdonosok.

A versenycsapatok saját járművekkel oldják meg a szállítást. Külön tanulmányt érdemelnek a Forma 1-es, a rali és a túraautó csapatok szervizkamionjai, melyek egyben transzporterek is.

Legendásak voltak a Scuderia Ferrari korai korszakának szállítójárművei.

Az ősmodellek közül a keleti blokkban főleg az egyedi átalakítások voltak jellemzőek, az Ikarus két kiváló magyar sportembernek is átalakított egy 250-es buszt. Az egyiket Drapál János motorversenyző használta külföldi útjain, a másik Ferjáncz Attila raliversenyzőt és autóját utaztatta. Mindkettő szolgált szállítójárműként, lakó-, és műhelybuszként, olykor lelátóként.

A Wartburg gyári versenycsapata az ugyancsak NDK gyártmányú Barkas és Wartburg trélert használta: a szállítójárműveket hat kerekűre alakították és eredetileg háromhengeres, kétütemű 50 lóerős motorját négyhengeres, 1,5 literes, 95 lóerős teljesítményűre cserélték, mert egyébkén nehezen bírta volna melegedés nélkül a tempót a több mint egy tonnás teherrel.

A műfaj csúcsjárműve igazi műszaki csodát, egy értékes versenykocsit szállított.

A legendás SLR Coupé Mercedes szállítója, a Rennwagen-Schnelltransporter, melyet a stuttgarti zsargonban Kék Csodának neveztek a gyáriak, a versenyszerelők és pilóták. Ez tényleg egyedi gyártmány, mely W188 platformjára épült, és sok más Mercedes alkatrészt kapott, többek között széria fényszórókat, hátsó lámpákat, kormányt, műszerfalat és természetesen motort: a 6 hengeres, 2996 köbcentis benzines 192 lóerőnyi (141 kW) teljesítménye elég volt ahhoz, hogy akár 170 km/órás tempóval száguldjon drága rakományával.

Az erősen nyújtott tengelytávú tréler hossza 6,75 métere, szélessége 2 méter, magassága 1,9 méter.

A különleges jármű 1955-ben készült a legendás csapatfőnök Alfred Neuebauer kívánságára, hogy ezzel is jelezze a Mercedes versenyosztály és német autósport különlegességét. A hagyományos zárt dobozos szállítás helyett a tréler mozgó autóreklámként közlekedett az utakon.

A tréler alapjául Mercedes 300 S szolgált, ennek meghosszabbított vázára épült a különleges kabin, melynek ajtajai, fényszórói, irányjelzői és szélvédője a 180-as ponton modelltől, motorja, jelvényes hűtőmaszkja és több eleme a Mercedes-Benz 300 SL-től származott, a sportkocsit idézték a domborított kerékborítások is.

Az eredeti 1967-re annyira szétrozsdásodott, ráadásul darabjait széthordták, maradványait a stuttgarti vezetés utasítására bezúzták. Később a gyári archívum dokumentumai és műszakai rajzai alapján támasztották fel.

Az újjáépített Kék Csodát először 2009-ben láthatta a nagyközönség a hamburgi Old-Timer kereskedők által rendezett Techno Classic kiállításon. A német restaurátor cég némileg módosított a konstrukción, mert az eredetihez hasonló motort már nem tudtak beszerezni, ezért a replika ősét jóval később gyártott és jóval gyengébb 4 hengeres, 2,3 literes, 95 lóerős motor hajtja.

A járműszerkezet és karosszéria teljesen megegyezik az 1955-ös Rennwagen-Schnelltransporterrel, melynél a legnagyobb kihívást a kabin két hátsó szélvédőjének legyártása volt, az erősen domborított üvegekhez el kellett készíteni az egyedi öntőformákat, ez nem csak költséges beruházás de technológiailag is nagy kihívás volt. A hivatalos gyári Mercedes-Benz Rennwagen-Schnelltransporter felírat helyett az ajtókon már az eredeti Mercedes-Benzt Rennabteilung, vagyis Versenyrészleg szerepel.

A gyönyörű kivitelezés és egyedi példány ellenére, a tréler értéke messze elmarad rakományától, mely néhány hete 135 millió euróért kelt el, ezzel megdöntötte az eddigi csúcstartó 1962-es Ferrari 250 GTO-t melyért 90 millió eurót fizettek az RM Sotheby’s 2018-as aukcióján.

Fotók: Lufthansa Cargo, Mercedes-Benz, Boros Jenő, LSB

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!