Mediterrán nép a görög, nem siet úgy, mint a magyar, nem idegeskedik annyit, nem is vesz minden szabályt olyan szigorúan, mint mi, vagy éppen az Európai Unió. Vendégszeretőek, de a magyar „Köjál” ellenőrei könnyen találnának kivetni valót az éttermek konyhájában – és az autózáshoz, közlekedéshez való viszonyuk is nagyon más, mint a mienk vagy éppen az uniós mérce. Az autók gyalogosvédelme nálunk sincs a csúcson, a járművek magas átlagéletkora miatt még kevés az automata vészfékezésre képes jármű, vagy éppen az aktív motorháztető. Ez gyalogoselütés esetén automatikusan megemeli a motorháztetőt, hogy a sérülés a veszélyét a minimálisra csökkentse. – A motorháztető megemelésével deformációs utat nyerünk egy baleset során, ez a gyalogossal történt ütközéskor keletkező energiát lassan leépíti, így minimalizálva a sérülés súlyosságát. A rendszert továbbfejlesztve hozták létre a szélvédőre és a motorháztetőre boruló légzsákot – írja az autotechnika.hu szakportál. A görögöknél még a magyarnál is magasabb a járművek átlagéletkora, az Unióban ezzel mindenkit megelőznek, a regisztrált személykocsiké 17, a teherautóké 21,4 év. Így persze az aktív és passzív gyalogosvédelmet még nehezebb számon kérni rajtuk. Az viszont már a ló túlsó oldala, amikor masszívan rögzített, méretes kosszarvak díszítik az autó hűtőrácsát. Ezen biztosan felakad az elütött gyalogos, esélye sincs motorháztetővel, még inkább a szélvédővel találkoznia a balesetet szenvedő embernek – a felnyársalás viszont garantált. Nem tudom, a legutóbbi műszakin így ment át a kocsi, vagy arra az időre leszerelték a jó korban levő Mitsubishi pickupról. Persze a „Hogyan ment ez át a legutóbbi műszakin?” kérdést itthon is gyakran feltehetjük, ha egy lepukkant rozsdatemető megy előttünk, sötét füstöt eregetve. Ezekből bőven akad Görögországban is, ugyanakkor elismerésre méltó, ahogy sok évtizedes kocsikat tartanak életbe, használják azokat munkaautónak a hétköznapokban. Az biztos, hogy olyan sok napszívta, erősen mattult fényezést itthon nem látunk mind a görögöknél. Emiatt azután előfordul, hogy koruknál idősebbnek néznek ki az autók. Jó példa erre egy Volkswagen Caddy, amit még a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaságban, azon belül Bosznia-Hercegovina fővárosában, Szarajevóban szereltek össze. A Bogarak után érkező I-es Golf gyártása náluk 1976-ban indult, majd 1982-től a pickup változatot, azaz a VW Caddyt is itt készítették. A TAS gyártósorait csak 1985-ben állították át a II-es Golfra, a Caddy, akárcsak a német Karmann cégnél készülő Cabriolet változatlanul az I-es alapjain készült. Túl sokat nem láttunk ebből Görögországban, nálunk pedig még ritkább darab. Egy járműalkatrész-kereskedő ismerősön tud egyről Kiskundorozsmán – és ennyi. A legnépszerűbb használt autó eladási portálon egyetlen darabot sem kínálnak a fénykorában nagyon hasznos és praktikus, csak elsőkerék-hajtású változatban készült pickupból. A modellt 1588 – 1781 köbcentis, 54 – 95 lóerős motorokkal gyártották, a „prospektus” szerinti végsebesség 135 – 162 kilométer/óra. Az 1000 – 1090 saját tömegű haszonjármű teherbírása    535 – 625 kilogramm volt, de ha házilag nem ritkán eggyel több lap került a rugókba, így akár több mint egy tonnát is elvitt. Plusz ott volt még a 800 kilós fékezett vontatási kapacitás.  A viszonylag egyszerű, szervokormányt még nélkülöző szerkezet csak az ajtótól hátrafelé különbözik az ötajtós 1-es Golftól. A VW-t csak messziről, zárt parkolóban fotózhattuk, körbejárhattuk viszont a még inkább matt és nálunk még ritkább, vagy fel sem lelhető Datsun pickupot. A már említett autósportálon nem hogy ilyen haszonjárművet nem találtunk, de a márkából is mindössze egyetlen autó árválkodott, a több mint 50 éves Datsun 260 Z 2+2. Az általunk körbenézett, erős Nissan rokonságot mutató haszonjármű is körülbelül hasonló korban lehetett. Igazi görög munkaautó, ez egy tengerparthoz közeli kis vegyesbolt áruellátásáért felelt – ki tudja, mióta? Megbecsült darab, belterében az ilyen korú autókhoz képest sokkal nagyobb renddel, sőt az üléseket borító klasszikus rongyszőnyeg is viszonylag jó állapotú és tiszta volt. A kormánykerék szépen tartotta magát, ahogy a műszerfal körüli műanyag burkolatok és az ajtókárpitok is meglepően egyben voltak. Ebben még volt anyag – ahogy mostanában egyre gyakrabban mondjuk –, még ha mai szemmel meglepően kis teljesítményű motorral is elketyegtek. Az egész autó nagyon szépen öregedett, s ha jól láttam, még eredetiek voltak a masszív üveg burkolatú fényszórók is. Ezek negyed-ötöd ennyi idős kocsikon is rendesen bemattultak már, nem bírja a divatos, csaknem fekvő műanyag fényszóróburkolat a sok napsütésben. Az öreg járgány függőlegesen álló, árnyékos helyen található búrájának kutya baja – ha csak nem ütköznek vele. Mindennapi közlekedési eszköznek számítanak Görögországban a robogók, a legújabb modellek mellett egészen koros, sokat futott és látott darabok is szolgálnak még. Egy Yamaha például szokásos reggelizőhelyünk lóti-futi mopedje volt, amikor meglátott bennünket a tulajdonos/bérlő fia, azonnal ugrasztotta az édesapját. Ő pőedig 5 percen belül hozta is vele a friss bagettet a közeli pékségből, addigra pont megsült a tükörtojás és mellé a bacon. Érdekes az is, hogy milyen sok régi robogón látni kardánhajtást, ez dolgozott a már meglehetősen ütött-kopott rendszámú Yamahán is. Nem igazán folyt sem a hajtómű-,  sem a motorolaj, inkább kellemesen poros, itt-ott kicsit rozsdás volt a szerkezet. Az is látszott rajta, hogy csak a legszükségesebb dolgokat csinálták meg rajta, a szigetelőszalaggal házilag rögzített indexlámpák kicsit lefittyentek ugyan, de működtek. De nem csak Yamaha, hanem Honda robogók is szép kort érnek meg Görögországban, ahol jó eséllyel egész évben használhatók ezek a közlekedési eszközök. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!