Pacher Tiborral egy budapesti bevásárlóközpontban találkoztam, ahol a kávézó felett lévő üvegkupola nem csak szimbolikus díszletté vált a beszélgetés idejére, hanem egyfajta mementóvá is. Felnézve a szögletes üvegtáblák óriási körré formálódott vonalára, ezúttal akár a Holdat is jelképezhették. Dr. Pacher Tibor A spontán planetárium égisze alatt indult el a földi űrutazás, ami bevallottan némi szkepticimussal vegyített hinterlanddal vett startot a részemről. Amolyan kis ország kis foci érzés fogott el, hiszen ma ki foglalkozik itthon a világűr kutatásával, van-e mecenatúrája a dolognak? Van e itthon egy Elon Musk vagy egy Richard Branson, akik eltökélten hisznek, áldoznak erre és persze tudják, hogy ez egy több száz milliárdos üzlet. Nos, szürkeállományban és eltökéltségben nincsen hiány, ez jól tetten érhető volt a Tiborral folytatott beszélgetésem alatt is. Mely utóbbi tény részben alá is ásta a személyesebb diskurzusi vonalat, hiszen – hogy stílszerű legyek - lépten-nyomon azon kaptam magam, hogy már megint a „Hold udvarban” vagyunk. Barna András (B.A.): Az emberben felmerül a kérdés, hogy aki ilyen nagy fába vágja a fejszéjét az egy ábrándozó típus? Pacher Tibor (P.T.): A hatvanas években nőttem fel, a világűr akkor a kalandot jelentette. De mindig is szerettem felnézni a csillagos égre. Elég sokat nyaraltunk a Balatonnál, akkor még nem volt ennyire fényárban úszó ott a környezet, mint manapság, így szinte tökéltesen lehetett látni az éjszakai égboltot. Ez a kép a mai napig a szemem előtt van, ami kétségtelenül nagy hatással volt rám. Másik vonalról pedig a matematika, fizika, csillagászat is vonzott és persze bújtam a sci-fiket. B.A.: Az irányultság akkor egyfelől megvolt, mégis ha jól tudom, paradox módon más felé indultál el. P.T.: A mosonmagyaróvári gimnázium után az ELTE fizika szakán végeztem, de érdekelt a gazdaság is. Egy szembejött lehetőség kapcsán kikerültem Németországba. Először csak pár hónapra, később egy hosszabb megbízatásom volt, aztán harminc évre „kint ragadtam”. Gazdasági tanácsadással, később nagy konszernek kontrolling rendszerinek felépítésével és működtetésével foglalkoztam. Néhányan jól tudják, hogy az űrkutatás több százmilliárd dolláros üzlet EB.A.: Már hallgatva is fajsúlyos a terület, de úgy tűnik révbe értél, családod alapítottál. Ma, amikor napi szinten foglalkoznak az elvándorlással, te miért jöttél haza? P.T.: Ennek több oka is van. Egyfelől soha sem vágtam el a köldökzsinórt. Noha az első feleségem német volt, a gyerekeim kétnyelvűek, mi egy évben kétszer-háromszor mindig itthon voltunk. A válásom után kezdtem komolyabban elgondolkozni azon, hogy hazajövök, amihez további inspirációt adott az új kapcsolatom. A magánélet mellett az is ösztönzött, hogy egy ilyen projekttel, mint a Puli „visszaadjak” valamit ennek az országnak. Egyébként volt egy lassú átmenet, 2010-től ingáztam a két ország között, majd 2014-ben végleg hazaköltöztem. "Szeretnék a Puli projekttel visszaadni valamit ennek az országnak" B.A.: Van ebben a Puli Space programban némi szentimentalizmus. Erre szokták mondani, hogy az ember szeretné megvalósítani önmagát vagy legalábbis valami maradandót alkotni. Nagyon-nagy túlzással azt mondhatjuk, ha nem lett volna Farkas Berci, még annyian sem tudnának az űrről, az űrkutatásról, vagy erről a témáról, mint most. Te hogy látod? P.T.: Ami engem illet, azt tudom mondani, hogy kétségtelenül van ebben egy olyan vonal, hogy jó lenne „maradandót alkotni”. Másfelől viszont váltani is akartam. Harminc év tanácsadói munka után visszamenni a kutatói munkába szinte lehetetlen lett volna. De, hogy őszinte legyek, nem is nagyon erőltettem ezt a dolgot, mert végre azt szerettem volna csinálni, amire régóta vágytam, a világűrrel és tudományos munkával foglalkozni. Puli Team Farkas Bertalan egykor az Interkozmosz program részeként jutott fel a világűrbe. Egyébként már akkor is volt itthon, igaz kicsi, de jó színvonalú kutatás. Mára némileg változott a helyzet, két éve az Európai Űrügynökség (ESA) tagjai lettünk, ez javított a helyzeten, de még mindig úgy érzem, hogy nincs megfelelő súlya a dolognak. B.A.: Én úgy gondolom, hogy a hétköznapi ember számára túl absztrakt ez a terület, vagy túl távoli. Mit hozhat az űr nekünk? P.T.: A tudományos kutatás és tudás pozitív hozadéka mellett egy elképesztő iparág épül és épülhet erre, ami a továbbiakban már kőkemény üzlet. Johann-Dietrich Wörner urat tudom idézni, aki az ESA főigazgatója, ő azt mondta: hogy minden egy euro befektetés hat eurót generál.   (képek: Vizsy-Gomnbosi Lilla, Puli Space.com) (folytatjuk)