A cikk 1. részét ITT olvashatja el. 1906. június 26-án eljött a nagy nap. A rajtsorrendről sorsolással döntöttek, Sisz Ferenc a harmadikként indulhatott. Reggel 6 órakor 12 gyártó 32 autója indult útjára. Egy jármű műszaki okok, egy pedig súlytöbblet miatt kiesett. A versenyzők 90 másodperces időközönként startoltak. Szisz Ferenc az „esélytelenek” nyugalmával harmadikként rajtolt. Ahogy telt az idő a hőmérséklet egyre csak nyaldosta az 50 fokot. A kátrány olvadni kezdett, ami nagyobb problémának bizonyult, mint a por és a szennyeződés. Az autók a sofőrök és szerelőik arcán forró kátrányfoltok jelentek meg, ami átszivárgott a szemüvegükön és begyulladt a szemük. A bokszkiállásnál a szemüveg pótlását a lelketlen tisztségviselők elutasították azzal az indokkal, hogy a felszerelést nem lehetett a verseny közben cserélni. Szisz sem kerülhette el a kátrány okozta megpróbáltatásokat. Az első nap végén a szeme annyira begyulladt, hogy alig látott és a fájdalommal küzdött. Jókor jött a pihenő, a borogatásnak köszönhetően újult erővel indulhatott a második napon. Louis Renault csak nehezen tudott egy szemüveget kunyerálni és fabrikált egy védőmaszkot. Az első napot 17 autó teljesítette. Az sem könnyítette a versenyzők dolgát, hogy a „vicces” helybeliek fogadásokat kötöttek. Célja az volt, hogy fel kellett kapni az úttest közepén elhelyezett borosüveget anélkül, hogy az áldozatot elcsapná a falun keresztül rohanó autó. Gyakori volt, hogy kóborló állatok keresztezték a versenyzők útját, mivel a pálya egyes szakaszai voltak csak elkerítve. Az utolsó körben eltört a Renault hátsó futóműve, de akkora volt az előnye (több mint 30 perc), hogy sikerült óvatosan begördülni a célba. Szisz Ferenc a harmadik körtől megőrizte első helyezését. 32 perc előnnyel, 100,8 km/ó átlagsebességgel, helyenként 150 km/óra feletti sebességgel száguldva, 19 kerékcserével nyerte az első LE MANS GRAND PRIX-t. A körrekord Paul Baras nevéhez fűződik, aki 118 km/órás átlagsebességet ért el Brasier kocsijával és a 7. helyen végzett. Itt érdemes szót ejteni a 10. helyezett Camille Jenatzyról. A magyar származású Jenatzy 1868-ban Belgiumban született. 1899. április 29-én harmadik sebességi rekordját döntötte meg a szivar alakú, áramvonalas, elektromos autójával, és átlépte a bűvös 100-as határt 105,9 kilométer/óra sebességgel. Vörös haja és szakálla miatt a „vörös ördög” becenevet kapta. Később ő lett a Bosch reklámarca. Kalandos élete tragédiával végződött. 1913-ban barátaival az ardenneki erdőben vadászott. Egy éjszaka úgy döntött, hogy megijeszti őket. Jenatzy egy bokor mögé bújt, és egy feldühödött vaddisznó félelmetes morgását imitálta. A „vicc túl jól sikerült”, mert az egyik vendége agyonlőtte a feltételezett vadállatot. Akik Szisz Ferencre fogadtak, kitömött bukszával távozhattak. A díjátadás a Marseillaise (francia himnusz) elhangzásával kezdődött, ahol a miniszter is megjelent nagy ováció kíséretében. Szisz Ferenc átvehette megérdemelt jutalmát, a 45.000 francia frankot, amely szép vagyonnal ért fel. (Az összeg 13 kg arany árának felelt meg. 2022-es áron számolva 143 millió Ft). Szisz Ferenc ráadásként a francia állampolgárságot is megkapta. SZISZ FERENCET hősként ünnepelte egész Európa, képeslapokat és plakátokat készítettek a győzelméről. A Renault gyár sokat köszönhet Szisz diadalának, mert az eladások közel duplájára nőttek. Magyarország is megemlékezett Szisz Ferenc 100 éves rekordjáról 2006-ban egy bélyeg kiadásával.