- Mindannyiunkat lesújtott a hír – fogalmazott Jens Marquardt, a BMW Motorsport igazgatója. „Teljesítmény és technológia iránti megszállott szenvedélyével Paul Rosche nem csupán egyre jobbá tette a BMW termékeit, de forradalmi innovációival és a versenypályákon elért tervezőmérnöki sikereivel korszakalkotó megoldásokat alkotott. Évtizedeken át alkalmazott szaktudásának és áldozatos munkájának köszönhetően a motorfejlesztés számos mérföldköve az ő nevéhez fűződik, legyen szó bármelyik modellről vagy versenysorozatról." - Paul Rosche elvesztésével a BMW Motorsport és a BMW M divízió családjának felejthetetlen példaképe távozott közülünk, aki minden újításával időről időre kitolta az elképzelhető teljesítmény határát. A BMW Group-nál szeretettel őrizzük emlékét és tovább képviseljük az általa megteremtett szellemiséget. Legmélyebb együttérzésünk a családtagok és a barátok számára – tette hozzá. Paul Rosche kedvenc szakterülete mindig is a sportautó-erőforrások vezérműtengelyének tökéletesítése volt, amelyért sokan csak a „vezérműves Paul” („Nocken-Paule”) becenévvel illették. Fiatal tervezőmérnökként közvetlenül diplomája után, 1957-ben csatlakozott a BMW-hez, ahol ezt követően negyvenkét éven át dolgozott mérnökként, két alkalommal is a versenysportok csúcsára, a Forma-1-be vezetve a vállalatot. Mielőtt 1975-ben a BMW M1 sorozatgyártású és versenysportban alkalmazott erőforrásainak vezető tervezőjeként csatlakozott a BMW Motorsport GmbH-hoz, Paul Rosche Alexander von Falkenhausen irányítása alatt a forradalmi járműtechnológiák kutatási és fejlesztési részlegén dolgozott. 1969-ben az ő vezetésével készült el a BMW kétliteres turbómotorja, amellyel a bajor gyártó az Európai Túraautó Bajnokságot is megnyerte. 1980-ban Rosche a BMW Motorsport GmbH technikai igazgatójaként Dieter Stappert oldalán lefektette a BMW Forma-1-es szereplésének alapjait, majd a motortervező részleg vezetőjeként kulcsfontosságú szerepet töltött be a turbófeltöltésű BMW erőforrások világhódító sikertörténetében. Paul Rosche és tervezőmérnökökből álló csapata a mindössze 1.5 liter hengerűrtartalmú négyhengeres benzinmotorból is világbajnok motort varázsolt: a hengerenkénti négy, összesen tizenhat szelep, a turbófeltöltő és a – Forma-1 történetében először alkalmazott – digitális motorvezérlő elektronika együttesen közel 800 lóerő maximális teljesítménnyel vértezte fel a 80-as évek formaautóját. A Brabham BMW 1982-ben gurult fel először a Forma-1 rajtrácsára, majd mindössze 630 nappal később Nelson Piquet világbajnoki címmel ajándékozta meg a bajor gyártót. 1987 után a BMW turbómotorja kilenc Forma-1 futamgyőzelmet szerzett, amellyel ismét bizonyította fáradhatatlanságát és megbízhatóságát. Amikor a formaautóba szerelt erőforrás maximális teljesítményéről kérdezték, Paul Rosche egy interjúban így nyilatkozott a maga utánozhatatlan stílusában: „Körülbelül 1 400 lóerő lehet, de nem tudjuk biztosan, mert a mérőpad 1 280 lóerőnél kiakadt.” Jóllehet, a Forma-1-es győzelem volt Paul Rosche tervezőmérnöki szaktudásának leglátványosabb pontja, az 1934-ben, Münchenben született szenvedélyes mérnök azonban számos világraszóló sikert elért a versenysportban. Egyik remekműve volt a kétliteres négyhengeres, hengerenkénti négyszelepes benzinmotor, amellyel a BMW több mint 150 futamgyőzelmet és összesen hat abszolút bajnoki címet zsebelt be a Forma-2 Európa-bajnokságban, a hatliteres V12-es erőforrással pedig 1995-ben és 1999-ben is megnyerte a 24-órás Le Mans-i megbízhatósági versenyt. Rosche a legelső BMW M3 (E30) benzinmotorjának fejlesztési munkálataiból is jócskán kivette a részét, az ikonikus sportautó pedig, amely a földkerekség minden pontján letaglózó vezetési élménnyel ajándékozta meg a bajor gyártó szerelmeseit, később a világ legsikeresebb túraautójának műszaki alapjául szolgált. Miután a BMW 1987-ben visszavonult a Forma-1-ből, Paul Rosche 1996-ig a BMW M GmbH technikai igazgatójaként dolgozott tovább. Az ezt követő három évben a BMW Motorsport Limited technikai és ügyvezető igazgatójaként második alkalommal is a Forma-1-ig vezette a gyártót, ekkor már motortechnológiai beszállítóként. Végül 1999-ben vonult nyugdíjba.

Ez még nem tűnik sikertörténetnek: az 1886 novemberében nyílt telephely dolgozóinak a száma 1891-re 2 főről mindössze 15 főre nőtt. Ugyanebben az évben a vállalat alaptőkéje majdnem teljesen elfogyott, Bosch édesanyja volt a kezes, és egyéb bankhitelek mellett a vállalat 1892-re a fizetésképtelenség határára került. Azóta sok minden történt. Ma a Bosch cégcsoport 375 000 embernek ad munkát és 70,6 milliárd euró éves árbevételt generál. A valamikori finommechanikai és elektromos műhelyből Németország tíz legnagyobb vállalatának egyike lett, mely több mint 150 országban van jelen. Ez már valóban egy valódi sikertörténet. Nyitottság az újra, új piacok meghódítása – ez az ifjú vállalkozó Robert Boschnak már a kezdeti években is fontos volt. Csupán 23 évesen elutazik az Egyesült Államokba, hogy Edison mellett dolgozhasson és bepillantást nyerjen az elektrotechnikai ipar területére, melyben az Egyesült Államok Európánál fejlettebb volt. Bosch abban bízik, hogy visszatérve Európába az új impulzusok hozzásegítik ahhoz, hogy egy sikeres vállaltot építsen fel. 1886-ban a fiatal Bosch teli tettvággyal visszatér hazájába és 1886. november 15-én megalapítja „Finommechanikai és Elektrotechnikai Műhelyét” Stuttgartban. Az első eufóriát azonban kijózanodás követi, mivel a stuttgarti áramellátás kiépítése elhúzódik, az elektrotechnikai ág nem indul be. Bosch ismét a fizetésképtelenség határára kerül és csak kisebb megbízásokkal képes csak életben tartani cégét. Amikor elkészül a nyilvános áramellátás, még nem valósul meg a remélt siker. Az ügyfelek nem nyitottak annyira az elektrotechnikai újításokra mint ahogy azt az ifjú Bosch remélte. Robert Bosch azonban nem csügged. Optimistán, tettre készen, önmagában és munkatársaiban bízva, új lehetőségek után kutat. - Annak, aki erős, nem kell mindig folyamatosan arra törekedni, hogy mások elismerjék. Elég neki hogy másoknak örömet okozhat, azzal hogy bízhatnak benne, átvállalja a felelősséget. És megtanítja őket a felelősség vállalására, ami a munka és a siker élvezetére inspirál – mondja Robert Bosch. Az 1897-es év talán a legfontosabb a vállalat történetében. Ez az év jelenti a Bosch világcéggé válásának kezdetét. Már 1887 óta gyárt a vállalat gyújtóberendezéseket olyan állómotorokhoz, melyek épületekben áramot fejlesztenek, 1896-ig 1000 darabot, de a forgalom stagnál. Azonban egy évvel később ez gyökeresen megváltozik. Egy ügyfél olyan gyújtást kér, melyet benzinmotorban lehet alkalmazni. Egy olyan gyújtást, ami addig nem létezett. Lehetetlen? Bosch megbízza Arnold Zähringer mesterét, hogy fejlessze tovább az addig használt gyújtóberendezéseiket. Ez nagy kockázatot jelentett. Bosch számára azonban ez jelenti a döntő áttörést, mely Robert Boscht a gyártók világába katapultálja, mivel a mágneses gyújtás bizonyul az egyetlen megbízható, autóban használható gyújtásnak. Az automobilok tizenkilencedik század utáni példa nélküli sikertörténete által a Bosch is világcéggé fejlődik. Az első öt évben a Bosch 50 000 gyújtásrendszert ad el. 1912-ig ez a szám már egymillió darab. - Mondhatják rám, hogy nem vagyok feltaláló, és nem is törekszem erre a címre. De én vagyok az az ember, aki kitartással, jó példával és munkatársaimmal való jó kapcsolatommal felépítettem egy olyan vállaltot, melynek az egész világon jó neve van. Sikereimnek nem kis részét köszönhetem annak, hogy fáradhatatlanul alapos voltam, megtanítottam erre munkatársaimat is, és ez meggátolta, hogy rossz minőségű termék hagyja el a műhelyemet – mondja az alapító. A mágneses gyújtás óriási sikerére Robert Bosch sem számított. Amikor 1900-ban elhatározza, hogy saját gyárat épít, azt hozzávetőleg 200 munkásra tervezi. Ebben az időpontban 30 munkatársa van, és azt tervezi, hogy az új épület egy részét bérbe adja. Abból indul ki, hogy vállalkozása legfeljebb 100 dolgozóra bővül. Ez tévedés volt. Csupán nyolc évvel később Bosch már több mint 1000 főt foglalkoztat. - Ki szeretném emelni, hogy mindig azt gondoltam, az a helyes, ha a dolgozókat és alkalmazottakat jól megfizetjük, és őket nem leereszkedően, hanem egyenjogú, szerződéses partnerként kezeljük – mondta Bosch. Azonban az előrelátó és felelősségteljes vállalkozó Robert Bosch kétségekkel kezelte a mágneses gyújtás sikertörténetét. Tudva azt, hogy csupán egy terméktől függ, világszerte új piacok után kutatott. 1908-tól a Bosch gyújtások az összes kontinensen kaphatók. A cég így növekszik, és nemzetközi ismertségre tesz szert. A Bosch vállalat számára a hosszú távú stabilitást a további autós alkatrészek és az elektromos kéziszerszámok, a háztartási gépek és az iparban használatos műszaki eszközök kifejlesztése biztosította. - Tapasztalatom szerint nincs rosszabb egy fennmaradni és fejlődni akaró gyár számára annál, mint hogy nincs versenytársa – ezt is Robert Bosch mondta!

Berislav Gaso kifejtette: a csoport nemrég indította el a New Upstream programot, ebben ambiciózus célokat fogalmaztak meg, így egyebek mellett javítani kívánják a régóta meglévő mezők kitermelését, mindenekelőtt Magyarországon és Horvátországban. Nemcsak megállítani szeretnék a termelés évek óta tartó csökkenését, hanem annak növelésén is dolgoznak: az elmúlt évben 20 százalékkal sikerült növelni a kőolajtermelést. Emellett el kell érni a hatékonyság emelkedését is - tette hozzá. Az ügyvezető igazgató nagy dolognak tartja, hogy a Mol kutatás-termelési szegmense még az idei 42 dolláros átlagköltség mellett is önfinanszírozó, 2016 első kilenc hónapjában az upstream több mint félmilliárd dollár EBITDA-t ért el, miközben mintegy 140 millió dollár szabad cash flow-t (készpénzállományt) is termelt. (EBITDA - a kamat- és adófizetés, tőketörlesztés és amortizáció előtti eredmény, a dollár kedd este 289,23 forintot ért.) Az ügyvezető igazgató elmondta: 13 országban vannak jelen, 8 országban termelnek. A Mol mostani napi 110 ezer hordós kitermelésének több mint 70 százaléka magyarországi és horvátországi, a maradék 30 százaléka pedig a nemzetközi portfólióból érkezik - olvasható a Világgazdaságban.