A külgazdasági és külügyminiszter az eseményen beszélt arról is, hogy a koronavírus-járványban a nemzeti érdek alapján hozott védekezési intézkedések mind egészségügyi, mind gazdasági szempontból sikeresek voltak. Felidézte: az autóipar a magyar gazdaság gerincét jelenti, a magyar ipar kibocsátásának 30 százaléka innen származik.   Magyarországot kezdetben gyártóhelynek tekintették az autóipari vállalatok, majd egyre több mérnöki, fejlesztési és végül szolgáltatási funkció is érkezett az országba - tette hozzá, megjegyezve, hogy a Ford mára 624 magasan képzett, fiatal magyar mérnököt és közgazdászt foglalkoztat. A Ford most átadott regionális alkatrészközpontja 15 közép-kelet-európai országot szolgál ki, a 10 ezer négyzetméteres modern raktárközpont a cég mintegy 3 milliárd forintos beruházásával jött létre.   Yiannis Tavanidis, a Ford of Europe regionális igazgatója egyebek mellett arról beszélt, hogy az újonnan alapított biatorbágyi központ a Ford első Gyors Regionális Alkatrész Központja Európában, amely jelenleg 55 ember számára biztosít munkalehetőséget. A Ford egyre növekvő magyarországi beszállítói hálózattal rendelkezik, jelenleg több mint 40 vállalat és 69 ezer munkavállaló gyárt és szállít részegységeket a Ford üzemei számára. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A XIX. század utolsó évtizedeiben Franciaország a virágkorát élte. A harmadik köztársaság arany évei voltak ezek, a technológiai, gazdasági, tudományos és kulturális felemelkedés kora – más szóval, a Belle Époque. A Peugeot ipari nagyvállalat életében is fordulópontot hoztak ezek az évek. Az addig fűrészlapokat, majd fűszermalmokat és kávéőrlőket készítő cég (pontosabban annak korabeli vezetője, Armand Peugeot) meghallotta a kor hangját: 1880 körül kerékpárokat, majd az évtized végén automobilokat kezdtek gyártani.    A termékek eleinte saját magukat adták el: kiváló minőségük messzire vitte a családi vállalkozás hírét. A századforduló táján azonban kinyílt a világ, és egész Európa érdeklődni kezdett a Peugeot gépjárművei iránt. Ez pedig olyan lépésre késztette Armand Peugeot-t, amivel egy közel száz éve állandó hagyományt szakított meg.    Az 1810-es években, mint minden tisztességes iparos vállalkozás, a Peugeot is rajzoltatott magának cégért. Olyasvalamit kerestek, ami kifejezi fűrészeik fő jellemzőit: az acél rugalmasságát, a fogak ellenálló, erős kialakítását, és a gyors, hatékony vágást. Így esett a választásuk az állatok királyára, az oroszlánra, amely egy nyílvesszőn állt – tudomásunk szerint ez utóbbi semmi szimbolikus jelentőséggel nem bírt, csupán arról volt szó, hogy a tervezésre felkért grafikus számtalan vázlata közül pont ez tetszett meg a cégtulajdonosoknak.    (Érdekesség, hogy a Peugeot csak 1858-ban szabadalmaztatta emblémáját – addig elvben bárki szabadon használhatta volna az oroszlánt.) A logó pontosan száz éven át minimális változtatásokkal képviselte a márkát, anélkül, hogy meg kellett volna említeni a cég nevét, hiszen mindenki ismerte a Peugeot kiváló termékeit.    Amikor azonban a Peugeot automobilok már nem csak Párizs, de Berlin, London és Bécs utcáin is egyre gyakrabban tűntek fel, szükség volt a termékek pontos azonosíthatóságára. Az 1905-ben bevezetett logó összetett alkotás volt. Első ízben szerepelt rajta a cég neve, valamint származási helye, és bár az utolsó nyilas-oroszlános logóról változtatások nélkül került át a kocsikereket szimbolizáló küllős háttér elé a nagymacska, a nyíl egyszerű vonallá redukálódott.    Volt egyébként egy másik, kevésbé emelkedett – ám később annál fontosabb – oka is az eredet pontosításának: 1905 és 1910 között ugyanis két részre szakadt a Peugeot-birodalom. Armand másod-unokatestvérének, Eugéne-nek a gyermekei megalapították a Lion-Peugeot márkát, a két vérvonal pedig mindent megtett, hogy megkülönböztesse magát a másiktól. 1910-ben aztán egybeolvadt a két cég, 1916-tól pedig végleg elhagyták a Lion-Peugeot nevet.    A duális korszak éveiről tanúskodik az ebben az időszakban alkotott, meglehetősen realista logó, amely háromdimenziós oroszlán-alakját a Lion-Peugeot emblémájáról mintázta, míg a visszatérő nyílmotívumot az Automobiles Peugeot-tól örökölte meg. Közvetve ennek a logónak a fej- és sörényformája ihlette a Peugeot most bevezetett, új címerét. A forma egészen 1937-ig megmaradt, bár az utolsó tíz évre kiegészült a márka nevével: a Peugeot ekkor alkalmazta először azt a betűtípust, amely később évtizedeken át meghatározta a márka karakterét.   Míg a hivatalos logó a húszas és harmincas években jobbára változatlan maradt, a Peugeot autóin nem ezzel a grafikával találkozott az utca népe. A húszas évek első harmadában a hűtőmaszk tetején trónoló oroszlánfigura segített azonosítani a márka típusait, majd tíz évvel később, a streamline korában test nélküli, áramvonalas oroszlánfej került a 202-es, a 302-es és a 402-es típusok orrára. A megoldás még az 1955-ben bevezetett Peugeot 403 korai példányain is jelen volt.   A pontosság kedvéért azért az üstökösként elnyúló sörényű fej kíséretében a Peugeot név is feltűnt a hűtőrács közepén, egy tradicionális pajzson. 1936 és 1948 között aztán ennek a pajzsnak a kontúrjai közé költözött be Armand Peugeot kígyózó farkú oroszlánja. Annak fényében, hogy a háború éveiben gyakorlatilag megszűnt a termelés, szép, hogy egyáltalán életben tartották – sőt, ki is színezték – az emblémát, amely aztán nyomtalanul tűnt el 1948-ban, egy merőben új grafikai koncepciónak adva át a teret.   Az ebben az évben bemutatott, modern 203-as volt az első Peugeot a világtörténelemben, amelyen két lábra állt az oroszlán. A díszes pajzs közepén ágaskodó ragadozó mellől elvették a tízes években még alkalmazott sziklatámasztékot – mintha a vállalat függetlenségét, erejét szerették volna érzékeltetni. A világ számos királyi dinasztiája által ugyancsak előszeretettel alkalmazott heraldikai figura jellegzetes táncoló, harcoló testtartása mellett sárkányokat idéző, hosszú nyelvével is évtizedekre meghatározta a Peugeot címerállatát. A kifinomult részletességű grafika 1950-ben levetkőzte, majd 1955-től – a Peugeot 403 érkezésének tiszteletére – a korábbról megszokott, háromszögletű formában vette vissza a pajzsot.    1960-ban merész lépésre szánta rá magát a márka: a húszas évek realisztikus oroszlánalakját felhasználva egy részletesen kidolgozott fejjel váltották le a teljes alakos emblémát. Nem árulunk el titkot azzal, hogy ez a logó a mostani, vadonatúj embléma közvetlen ihletadója – nem véletlen a párhuzam, hiszen ezekben az években olyan radikálisan újszerű, ultramodern, korszakalkotó típusokat dobott piacra a Peugeot, mint a 404 vagy a 204. A következő mérföldkő, az 505 megjelenését már erősen stilizált, egyenes vonalakkal megrajzolt oroszlánfej kísérte, a háború utáni szögletes keretbe átültetve. Ez utóbbi egészen 1976-is maradt szolgálatban, amikor is a Peugeot addig ismert formájában megszűnt létezni.   A vállalat ugyanis ekkor megvásárolta a Citroën márkát, létrehozva a Peugeot Société Anonyme, ismertebb nevén PSA cégcsoportot. Ez magától értetődően új logóért kiáltott, így a Peugeot visszahozta a sétáló oroszlánt, méghozzá különösen modern, vonalas kontúrrajz formájában.    Ebből alakították ki az ezredforduló előestéjén a hosszanti vonallal fényes és árnyékos félre tagolt, domborított állatfigurát, amely egészen 2010-ig változatlan maradt, hogy aztán háromdimenziós formában – de sárkánynyelvétől megfosztva – éljen tovább egészen 2021 elejéig.   Jól látható tehát, hogy a Peugeot pályafutásának minden fontos mozzanatát a márkalogó alapvető megújulása kísérte – ugyanakkor az is egyértelmű, hogy az arculattervezők gondosan ügyeltek arra, hogy ismerős szimbólumokkal és formai elemekkel dolgozzanak.    Ennek köszönhető, hogy az alapvető eltérések ellenére könnyű azonosságot találni a néhány hete bevezetett, új embléma és bármely korábbi grafika között: hiszen bár az aktuális divat mindig változik, azok az értékek, amelyeket az oroszlán eredetileg képviselt – a tartósság, a gyorsaság és a minőség – állandóak maradtak a Peugeot 210 éves fennállása alatt. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!  

A 36 éves magyar versenyző szerződéshosszabbításáról közleményben számolt be hétfőn a WTCR, hozzátéve, hogy az olasz központú BCR istállónál a 2018-ban bajnok Gabriele Tarquini lesz a csapattársa, míg Jean-Karl Vernay és Luca Engstler szintén az új Hyundai Elantra N TCR volánja mögött áll rajthoz az idén.   Michelisz és Tarquini még a Hyundai i30 N TCR-rel nyert bajnoki címet a sorozatban, és a most bejelentett négy versenyző mindegyike részt vett az új, idén debütáló versenyautó fejlesztésében. Az Elantra az ugyanilyen nevű utcai modell alapjaira épült, és egy vadonatúj 2000 köbcentiméteres turbómotort kapott.   Tavaly 1-es rajtszámmal indulhattam a bajnokságban, az elsődleges célom egyszerűen az, hogy ez a szám újra felkerüljön az autómra" - idézte a közlemény Micheliszt. A 2019-ben világkupa-győztes versenyző hozzátette, az elmúlt három évben felhalmozott rengeteg tudás birtokában, nagy erőfeszítéseket téve fejlesztették az idei versenyautót, amellyel - csapattársával, Tarquinivel közösen - nagyszerű csapatot alkotnak majd a mostani szezonban.   A WTCR 2021-es idénye június 3-5-én kezdődik a Nürburgringen. További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!