Bejárta a hír a bulvársajtót: egy Ferrari 488 Pista idén márciusban 341 km/órával száguldott. Járatlanabbak kedvéért, a Pista itt nem az István beceneve, hanem olaszul pályát, versenypályát jelent; a „sima” Ferrari 488 pályára hangolt verziójáról van szó. Adatai elképesztők, 3,9 literes ikerturbós motor 720 lóereje katapultálja 2,8 másodperc alatt nullától százra, majd alig csökkenő gyorsulással tovább, a 200 eléréséhez is csak 7,6 szekundum kell. Ehhez, és a szó szerint lélegzetelállító vezetési élményhez képest ugyan bagatell, de abszolút értékben nézve azért csinos summa a szinte pontosan százmillió forintos vételár. Azt se felejtsük el, hogy Ferrarival bő tízezer forintba kerül az utasnak imponáló egy-egy gavallérstart –nemcsak a benzin és a gumi fogyása miatt, hanem mert a fedélzeti számítógép jóval visszaállítja a következő szerviz esedékességét. A határ a csillagos ég. Fotó: Ferrari 341 km/órához nem elég megvenni a kocsit, alkalmas pályáról („pista”) kell gondolkodni, mert még a német autópályák sebességlimit nélküli szakaszain sem igen lehet ilyen tempót elérni a gyakorlatban. Az elhíresült számadat egy próbapálya 4,4 kilométeres egyenesén jött össze – például a Hungaroring célegyenese messze nem elég hosszú ehhez. Tehát be kell kalkulálni a pályabérletet is Hányszor is gyorsabb ez a technikai műremek egy jó futónál? Érzésre azt képzelnénk, hogy százszor, de valójában tízszer sem: manapság az élvonalbeli sprinterek tíz másodpercen belül teljesítik a száz métert, Usain Bolt világrekordja 9,58, állórajtból, tehát pillanatokra túlléphette a negyven kilométer per órát. A Ferrari csak 8,5-szörösen múlja felül. Hogy megéri-e ez a különbség az árát, egyéni elbírálás kérdése, döntse el az olvasó. Egy efféle feltűnő eredmény inkább csak arra való, hogy megadjon az autó tehetős vásárlójának egy érzést, tudatot: képes lenne ő is háromnegyvennel hasítani. A Ferrarizás, a Ferrari-birtoklás csakugyan fantasztikus élményét fele ennyiért is meg lehet szerezni. Szóval valójában egy illúzióról, délibábról van szó – ötvenmillió forintért. Sebességellenőrzés Magyarországon. Fotó: police.hu Térjünk vissza a realitások világába. A német Autobahn helyi sebességkorlátozás nélküli darabjain kívül mindenütt 130 a limit. Ehhez képest kissé fura, hogy normál családi batárok közül is soknak több a csúcssebessége 200-nál. Az egész autót erre állítják be: karosszériája aerodinamikus (a fejtér, a komfort rovására), futóműve feszes (rázós), gumija peres (vizes, havas úton veszélyes), tehát a normál, mindennapi közlekedésben csupa hátrányt kapunk a borsos vételárért. Korábbi Gondolatjelemben felvetettem már, hogy kihozhatnának modellvariánsokat, elektronikus sebességhatárolással 130, vagy akár a bírságolási határt megközelítő 135 km/órára. Megmaradhatna a teljesítmény, élénk dinamikához, utánfutó vontatáshoz, tulajdonosi büszkeség csiklandozásához, de csökkenne egy-egy vaskos gyorshajtási bírság esélye. Hiszen mégiscsak furcsa, hogy miközben brutálisan szankcionálják, ha valaki arra használja a kocsiját, amire készült (mondjuk, 170-nel megy vele), ezeket az autókat bármiféle korlátozás, nehézség nélkül bárki megveheti, és akár friss jogosítvánnyal használhatja. Erős kísértésbe hozni embereket, és kasszához szólítani őket, ha vétenek a szabályok ellen – ez nem igazán tisztességes. Az egymással versengő autógyártók profitéhes felelőtlensége és a mindenféle politikai színezetű kormányok (ebben aztán egyöntetűek!) sarcolási mohósága sejlik fel mögötte. Mintha, útonállók módjára, szándékosan állítanának csapdát az arra járóknak. Ha tényleg olyan veszélyes a sebességtúllépés, megakadályozni volna korrekt (például az említett elektronikus határolással), ha pedig nem, akkor a büntetéseket lehetne mérsékelni. Illusztráció. police.hu Nézzük, mennyibe kerülhet napjainkban, ha valaki jobban odalép a gázpedálra a kelleténél. Már nemcsak VÉDA-kapukkal mérnek, hanem civilnek álcázott autókból is, és a bizonyító erejű videó után nincs menekvés. Napi hírekben rendszeresen jelennek meg radarcsapdába beleszaladt autósok és az elrettentőnek szánt bírságok: háromszázezer fölötti összegek mindennaposak, de előfordul félmilliós is, ráadásul hullanak a jogosítványvesztéssel fenyegető előéleti pontok. Hogy mennyire hat mindez visszatartóan azokra a tehetős emberekre, akiknek több tízmilliós kocsira telik, nem tudni, de átlagos autót tartó átlagembert már néhány tízezer forintos büntetés is nehéz helyzetbe hozhat, holott talán csak egy pillanatnyi figyelmetlenségért, vagy tök üres úton, egy kis jól eső, és teljesen biztonságos robogásért lakol meg. Nem kell különösebb éleslátás felismerni, hogy valami nagyon nincs rendben, valami nagyon nem korrekt. Emberek millióit tisztességtelen kísértésnek kitenni, és ha elcsábulnak, jól megsarcolni, erősen emlékeztet a tiltott gyümölcsből evő, és ezért a paradicsomból, valamennyi leszármazottjukkal együtt kiűzetett Ádám és Éva históriájára. Különös aktualitást ad a témának, hogy a gyalogos és kerékpáros közlekedés előmozdítására, illetve a balesetek számának visszaszorítására egészen komoly formában merül fel az ötlet, hogy Budapesten jelentősen csökkentsék a sebességlimitet, például fő útvonalakon 70-ről 50-re, és nagy 30-as zónákat létesítsenek. Ha ez rendben van, akkor ilyen gyors autókat gyártani és eladni nincs rendben, és viszont. Nem csoda, hogy mind többen fordítanak hátat az autózásnak, fiatalok már egyre kevésbé vágynak saját kocsira. Előfordulhat, hogy mindez visszaüt az autógyártókra, akik kénytelenek lesznek fordítani egyet a kormánykeréken.