A Szeneczey Balázs főpolgármester-helyettes által jegyzett - a budapest.hu oldalon közzétett - előterjesztésben az olvasható, hogy az elmúlt években számos olyan, halállal vagy személyi sérüléssel járó baleset történt Budapesten, amelynek oka vélelmezhetően illegális gyorsulási verseny volt: ezek kedvelt helyszínei a III. kerületben a Szentendrei út és a XIII. kerületben a Váci út. A Váci úton a személyi sérüléses baleseteknél a gyorshajtás napközben is szerepet játszik - tették hozzá. Mint írták, a két érintett kerület önkormányzatának kezdeményezésével, a problémákkal szembeni együttes fellépéssel egyetért az Országos Rendőr-főkapitányság és a fővárosi önkormányzat. A kamerákat a Szentendrei út kivezető oldalán a Záhony utcai kereszteződés előtt, a bevezető oldalon a Mátyás Király úti kereszteződés előtt, valamint a XIII. kerületi Váci út 169. szám előtt helyeznék el. A három ellenőrzési pont kiépítése hozzávetőleg bruttó 400 millió forintba kerülhet.

Az őszi időjárás egyik kedvezőtlen jelensége a köd, melynek balesetveszélyes hatásaival számolni kell.  Ennél a veszélyforrásnál elsősorban a sebesség helyes megválasztására, a világítási és előzési szabályok betartására kell felhívni a figyelmet. A legtöbben sajnos nem elég körültekintőek és a sebesség csökkentése nélkül közelítik meg a ködös, ködfoltos területeket, majd ott pánikszerűen fékeznek, meglepve ezzel a mögöttük közlekedőt, akinek ilyenkor már ritkán van lehetősége a megállásra. Az ilyen jellegű balesetek megelőzhetőek, amennyiben a ködös szakasz kezdetét észlelve, még a jól belátható úton csökkentik a sebességet. A féklámpa felvillantásával igyekezzenek figyelmeztetni a mögöttük haladókat, kerüljék a hirtelen fékezést! A látni és látszani elv ezen időszakban is nagyon fontos, így a megfelelő világításról feltétlenül gondoskodjanak, és sűrű ködben gépjárművükön – ha van - használják a ködlámpát! Így talán nem csak a súlyos baleseteket, hanem a kisebb, ám annál több bosszúságot okozó koccanásokat is sikerül elkerülni - írja a police.hu.  

Gresz Mihály, a Budapesti Közlekedési Központ fődiszpécsere az MTI-nek elmondta: a BKK járatai a munkanapi menetrend szerint közlekednek. Megerősítette azt is, hogy a fővárosi parkolásért fizetni kell. Számos fővárosi és vidéki önkormányzat honlapján is figyelmeztet a fizetős parkolásra.

A veterán autók iránti érdeklődés talán soha nem látott szintre emelkedett, ráadásul nagyon sok olyan autó érte el a 30 éves kort, ami a ’90-es évek elején, az akkori használt-import dömping ideén került hazánkba. A szocialista géppark Trabant, Wartburg, Skoda és Lada járművei mellé bekerültek a nyugati csodák, melyek először csak szép csöndben youngtimerek lettek, ma pedig már oldtimer korba léptek. Ezeknek az autóknak a szerelési, karbantartási útmutatója még csak egy könyv volt, ahol illusztrációkkal együtt maximum 300 oldalon be lehetett mutatni a főbb karbantartási folyamatokat és a szerelési leírásokat, és ebben a járműtípushoz rendelhető összes motorcsalád adatai benne voltak.     A szerelés nem igényelt speciális célszerszámokat, pláne nem kellett méregdrága diagnosztikai műszereket és gyári információk vásárolni, hiszen a karburátoros időszak még nem a fedélzeti diagnosztikáról szólt. Az autószerelésnek és az autózásnak is egyfajta aranykora volt ez, amikor az üzemeltető tudta miben ül, tudta hogyan kell beállítani a gyújtást, és már csukott szemmel cserélt gyertyát, hiszen akár abból is eltett tartalékot. Az utak nem voltak még telítettek, a tranzit forgalom és a motorizáció foka nem zavarta a közlekedési élményt. Még nem volt ABS és légzsák minden autóban, a gumiabroncsok keverékét és mintázatát nem a számítógép számította ki, nem 3D-modellezés volt a tervezés alapja, mégis nagyon jól autózható, elfogadható fogyasztású és a járművezetővel együtt élő autókban élvezhettük az utazást.     Ahogy telt-múlt az idő, a körülmények és a járművek is megváltoztak. Az infotainment, a károsanyag-kibocsátás és a biztonság a legfontosabb, hiszen a mai világ ezt követeli meg a mindennapokban. A felgyorsult világban az utazás az indulás és az érkezés közötti felesleges időtöltéssé degradálódott. (Nem véletlen az önvezető autók fejlesztése sem.) A bonyolult rendszereket már nem látjuk át, az autóhoz (jobb, ha) nem nyúl hozzá az üzemeltető, de lassan a független autójavító sem. Az autó a jogszabályok szerint „tartós fogyasztási cikknek” minősül, vagyis a hűtőszekrénnyel és a TV-vel van egy kategóriában. Nem is csoda, hogy visszavágyunk egy olyan korba, amikor az utazás élmény volt, de az is kérdéses, hogy mennyire tarthatók fenn ezek a járművek. A gyártónak az utolsó értékesített autó után még 8 évig biztosítani kell a cserealkatrészeket, onnan már csak a piaci helyzet diktál. Ha az autó kelendő volt, és még sok van belőle, akkor az alkatrész-ellátással sincs nagy probléma. Ha viszont ritka típussal van dolgunk vagy már a gyár is megszűnt, akkor kezdhetjük az alternatív megoldásokat keresni.     A veteránozás egyik alapvető melléktevékenysége a börzézés. A börzéken találhatunk alkatrészeket olyan autókhoz és motorokhoz is, amit már rég nem gyártanak, és amiből kellő mennyiségű padlásokon, garázsokban vagy pajtában fellelt donor van.     A börze kicsit több is, mint vásár: aki ide jön, szinte biztos, hogy előveszi azt a féltve őrzött járművét, amit meg szeretne mutatni a többieknek, és már csak azért is azzal jön, mert így az utazás és a börzelátogatás, a hasonló gondolkodásmódú emberek, és a nosztalgiázás visszarepíti abba az időbe, amikor az autóvezetés nem csak élmény volt, hanem kicsit kiváltság is. A képek a 2018.október 23-i győri veterán találkozón és börzén készültek. Folytatjuk…