Milyen érzés kétszeres DTM bajnoknak lenni? Hihetetlen érzés. És teljesen más, mint ahogy 2017-ben, az első DTM elsőségem megszerzésekor éreztem magam. A bajnoki cím elhódítása akkor valahogy váratlanul ért. Óriási meglepetés volt. Idén mentálisan fel tudtam készíteni magam rá, hiszen esélyesként számoltak velem. Még így is elképesztő érzés. Életem egyik legnagyobb motorsport pillanata. Amikor beszálltam a DTM sorozatába nem reméltem, hogy három éven belül két bajnoki címet is elhódíthatok. Hogy sikerült a Nürburgringen szerzett bajnoki cím utáni ünneplés? Ez volt az egyik legklasszabb parti, amit eddig az Audi Sportnál láttam. Az Audi Hospitalityben hatalmas buli volt, ami egészen hajnali háromig, fél négyig tartott. Hogyan töltötted a napjaidat a bajnoki cím megszerzése után? Alapvetően csendesen, szerencsére. Az interjúk többségét telefonon bonyolítottam. Így többet tudtam otthon lenni és több időt tölthettem a családommal. Hány gratuláló üzenet érkezett a telefonodra? Nem számoltam őket, de minimum több száz, legtöbbjük WhatsAppon keresztül vagy üzenetben. Az emberek manapság így kommunikálnak egymással. Ma már ritkábban telefonálunk, mint egykoron. Természetesen rengeteg üzenet érkezett Instagramon és Facebookon is, örömmel láttam őket.   Érkezett olyan jókívánság, ami különösen meglepett vagy jól esett számodra? Egy Lukas Podolski nevű illető, aki a 2017-es bajnoki címemhez gratulált, nem volt köztük. Egyik-másik Forma 1-es pilóta, de senki olyan, akire nem számítottam volna. Érzékeled, hogy a népszerűséged jelentősen nőtt, mióta a DTM sorozatban versenyzel? Határozottan. Egyértelmű, hogy a versenypályák környékén és a médiában is változott az engem övező figyelem 2017-hez képest. Ilyen változások alapvetően nagyobb események után történnek. Robbanásszerű volt a változás a 2017-es elsőségem után. Hasonló erősödést tapasztaltam a tavalyi lausitzringi balesetem után illetve az ott szerzett hat egymást követő első helyem szintén erőteljesen hatott a népszerűségemre. Jó esélyed van rá, hogy számos DTM rekordot beállíts. Mennyire van ez rád hatással? A rekordok akkor érdekesek számomra, ha engem személy szerint érintenek. Korábban nem igazán érdekeltek a rekordok, de ahogy közeledik az ember az adott mércéhez, egyre fontosabbá válnak. Különösen az a 23 győzelem, amelyet Mattias (Ekström) szerzett az Audi számára és a harmadik DTM bajnoki cím. Csupán Bernd Schneider és Klaus Ludwig szerzett kettőnél több címet. Ha előtted a lehetőség, hogy minden idők három legsikeresebb DTM pilótájának egyike lehetsz, az olyan cél, amelyért megéri küzdeni. Mi döntött a 2019-es bajnoki címnél? Az időmérőkön mutatott egyenletes teljesítmény. Amikor számított, mi mindig az élen küzdöttünk. Így egyrészről további pontokat szereztünk, másrészről pedig nyilvánvalóan jó pozícióból várhattuk a versenyt. Végig megvolt a teljesítményünk, hogy az első helyekért harcolhassunk és ez volt a siker kulcsa. De ezt a kiegyensúlyozott teljesítményt a versenyeken is tudtuk hozni. Csupán néhány hibát vétettünk az idei évben. Minden tökéletesen működött. Melyek voltak a legkiemelkedőbb és a legkevésbé kellemes pillanatai a 2019-es szezonnak? Hockenheimben, ahol a biztonsági autós fázis után a mezőny végéről verekedtem előre magam mindössze néhány kör alatt, az csodálatos volt. Csakúgy, mint a Norisringen. Úgy megnyerni a versenyt, hogy a rajtnál lefullad a motor, igazán különleges érzés. A negatív pillanatokhoz tartozik a Norisringen való ütközés az első körben illetve a Lausitzringen való kiesésem, amikor az élről álltam ki. Az új Audi RS 5 DTM versenyautóval való első teszteken már érezted, hogy ilyen erős lesz az autó? Ez nem volt feltétlenül látható. Tavaly télen, az előszezon tesztjein végig erősnek és a versenytársakhoz képest megbízhatóbbnak tűnt, de akkor még nem tudhattuk, hogy mennyit mutat valódi teljesítményéből a konkurencia. A gondolat, hogy még ennél jobban rákapcsolhatnak – ahogyan azt tették a hockenheimi első versenyen – végig ott motoszkált a fejünkben. Ilyen volt, amikor láttuk, a BMW hirtelen milyen gyors lett. Melyek voltak szerinted az Audi erősségei az ellenfelekhez képest? A szezon vége felé az időmérőn mutatott teljesítményünk. Egy bizonyos idő után egyszerűen nem hagytunk lehetőséget a BMW számára. A versenyeken is gyakran a mi autónk volt a legjobb. A tempó tekintetében a szezon közepétől kezdve domináltuk a mezőnyt, mindezt kimagasló megbízhatósággal párosítva. Ez különösen látszik a gyártók pontversenyében. Nagyon keményen dolgoztunk ezért a télen. Általában véve mennyire szereted az új DTM versenyautókat? Nagyon szeretem őket! Igazán nagy élmény versenyezni velük! A nagyobb erő mindig tetszik a pilótáknak. Az autók vezetése egyre összetettebb és egyre nagyobb kihívást jelent. És éppen e z az, amire vágyunk: egyre nagyobb koncentráció mellett még keményebben küzdhessünk. Rengeteg izgalmas DTM futamot láthattunk idén. Ezzel együtt lenne még bármi, amit változtatnál a sorozatban? Nem ugrik be most semmi, azon kívül talán, hogy jó lenne még nagyobb teljesítmény és még kisebb leszorítóerő. Ez valami olyasmi, amire minden versenyző vágyik, bár ehhez biztosnak kell lenned, hogy a gumik alkalmasak erre, különben a gumimenedzsmentről szól a verseny, mint mostanság a Forma 1-ben. Hirtelen azon veszed észre magad, hogy tíz, tizenöt másodperccel lassabban vezetsz a verseny első részében, különben nem tartanak ki a gumik. Ezt senki sem szeretné látni. Jogosnak érzed a szurkolók zúgolódását a brands hatchi és lausitzringi verseny csapatutasítása kapcsán? Persze. Egyetlen szurkoló sem szeretne csapatutasítást látni és igazából mi, versenyzők sem szeretnénk ezt, hiszen nem ezért küzdünk, így teljes mértékben megértem a drukkereket. Ugyanakkor meg kell érteni a gyártók szempontjait is. Ők a lehető legbiztosabbak szeretnének lenni abban, hogy a szezon végén az ő javukra dől el a bajnoki cím sorsa. Ez mindig is így volt a DTM-ben, sosem kötelezték el magukat egyetlen pilóta mellett már az év elején. Az Audinál minden pilótának adott a lehetőség, hogy a bajnoki címért versenyezzen. Sokszor elfelejtik, hogy pilótaként a szezon első felében magunknak kell kiharcolnunk azt a pozíciót, amelyből később a többiek segítségére építhetünk. Az idény utolsó harmadában kiadott csapatutasítások így egyértelműek. Akkor is, ha a szurkolók nem szeretik: ez része napjaink motorsport világának, ahogy ezt a Forma 1-ben is láthattuk. De nyilvánvalóan jobb, ha szabadon autózhatunk, mint ahogy azt tettük a Nürburgringen is. A bajnoki címért folytatott harcban nem csupán a BMW pilótája, Marco Wittmann ellen kellett bizonyítanod, de Nico Müller is az ellenfeled volt. Azonos márkával versenyző pilóta ellen mennyire más küzdeni? Azt mondanám, hogy márkatárs pilótákkal szemben küzdeni mindig kicsit bonyolultabb, hiszen nem tudsz, nem lehet vagy nem akarsz olyan keményen harcolni, mint a többi gyártó versenyzői ellen. Egy picit mindig vissza kell fognod magad és nem tudod agresszívan kihasználni a lehetőségeidet. Úgy érzem, ezt – a Norisring kivételével – sikerült egészen jól kezelnünk idén. A brands hatchi verseny előtt a SAT.1 egyik kommentátora, Timo Scheider azt állította, hogy feszült a kapcsolatod Nico Müllerrel. Igaz ez? Nem tudom, Timo honnan vette ezt az információt, ez erős túlzás ugyanis. Amikor ezt Nicoval olvastuk, csak nevettünk rajta. Nyilvánvalóan nem együtt megyünk nyaralni. De sokat beszélgetünk a versenyhétvégéken, viccelődünk és egymás mellett ülünk a pilóták eligazításán vagy az autogramosztásnál. Spa-ban még egy versenyen is részt vettünk ugyanabban az autóban. Nico és én is eléggé profik vagyunk ahhoz, hogy elválasszuk a magánügyeket és a munkát. A bajnoki címért folyó küzdelem kettőnk között nyugodt és fesztelen volt. A DTM igazgatója, Gerhard Berger számos alkalommal hangsúlyozta, hogy benned minden megvan, ami a Forma 1-ben való versenyzéshez szükséges. Ez hogy érintett? A Forma 1 még mindig fontos számodra? Szeretnék kapni egy lehetőséget arra, hogy egyszer Forma 1-es autót vezessek. Ezt már több alkalommal is elmondtam. De csupán azért, hogy lássam, milyen érzés vezetni azt. Hogy belekóstolhassak. Nem reális elvárás egy teljes szezonban gondolkodni, hiszen egyrészt túl öreg vagyok már hozzá, másrészt pedig azokra a helyekre nagyon sokan pályáznak, kész sorok állnak minden ülés mögött. Rengeteg pénz és jókora „hozomány” kellene hozzá. Éppen ezért az esélyeim igen csekélyek. Ha kapnék egy ajánlatot, akkor természetesen megbeszélném az Audi Motorsport vezetőjével, Dieterrel (Gass). De ez egyelőre nagyon távoli. A DTM sorozatában látod a jövődet? Határozottan! Remekül érzem magam a DTM-ben. Nagyon élvezem. Éppen ezért a DTM-ben látom a jövőmet. Két Audi versenyzőtársad – Nico Müller és Robin Frijns – a Formula E sorozatban szerepel. Érdekes lehet számodra is az elektromos versenysorozat? Igen, már a tavalyi évben is érdekelt a dolog. De az Audival közösen úgy döntöttünk, hogy teljes mértékben a DTM-re koncentrálunk. Ugyanakkor a jövőre nézve a Formula E kétségkívül szóba jöhet. Igen elmélyülten foglalkozol a DTM világával, még a versenyek között is. Ez az egyik erősséged? Igen, azt hiszem. A felkészülés kiemelten fontos a DTM-ben. Rengeteg apró részlet van, ami számít. Minél jobban felkészíted magad, annál több dolgot pipálhatsz ki a teendők listájáról a versenyhétvége közeledtével. Általában hogy néz ki a felkészülésed egy DTM versenyre? Relatív hamar, két-három nappal az előző versenyhétvége után már megkezdem a felkészülést, amit videó elemzéssel nyitok. Ez egy hozzávetőleges képet ad arról, mi történt az adott versenypályán egy évvel korábban. Mi volt lényeges? Mi volt a siker kulcsa? Ez visszahozza az emlékeket. Aztán elkezdem vizsgálni azokat az adatokat, amelyekben tavaly nem voltam túl jó, ahol fejlődhetek és ezzel elkerülhetem a hasonló hibákat. Elkezdem megbeszélni a csapattal a beállításokat. Ekkor már egyik dolog épül a másikra. Ezzel párhuzamosan természetesen a szimulátoron is elkezdek dolgozni, az Audinál, a Team Rosberg csapatánál és otthon is. Hogy készülsz a hockenheimi záróhétvégére? A már biztos bajnoki cím tudatában lazábban állsz hozzá vagy épp olyan alaposan készülsz rá, mint a többi versenyre? Határozottan nyugodtabban. A bajnoki cím után nincs rajtam már nyomás. Nyilván meg szeretnénk nyerni a csapatok versenyét is. De örülök neki, hogy egy olyan DTM hétvége előtt állok, amikor nincs rajtam teher. Ilyet még soha nem éreztem. Várod már a japán márkákkal való küzdelmet? Azt hiszem, ez valami igazán menő dolog lesz! Egész évben erre vártam. És most mindenféle nyomás nélkül élvezhetem. Követed esetleg a japán Super GT eseményeit? Ismered a pilótákat és a hockenheimi pályára érkező autókat? Természetesen ismerem Jenson Buttont és kapcsolatban vagyok több más pilótával is. De annyira mélyen nem merültem el a Super GT világában. Izgatottan várom, hogy alakul a hétvége Hockenheimben. Miért látogassanak ki a szurkolók a hockenheimi pályára, ha a bajnoki cím sorsa már eldőlt? Mert ez lesz az első találkozó a DTM és a Super GT mezőnye között. Most először lesz hat gyártó egyszerre versenyben. Ez kétségkívül nagyon különleges esemény lesz. Ezen kívül a hockenheimi versenyeket mindig érdemes látni. A Parabolika padlógázon mindig óriási élmény. Az időjárás is jónak ígérkezik. Éppen ezért ez egy nagyszerű hétvége lehet. November végén a DTM és a Super GT mezőnyének első közös versenyét Japánban rendezik. Várod már az eseményt? Igen! Még soha nem jártam Fujiban és nem voltam még Japánban sem. Izgatottan várom, mi vár ott minket. Ez egyértelműen egy újabb fantasztikus esemény lesz az év vége felé, amelyre ismét csak mindenféle teher nélkül utazhatunk. Megnézhetjük, hogy mit csinálnak a japánok jobban nálunk és talán ismét tanulhatunk valamit. René Rast magánemberként milyen autót vezet? Egy Audi Q7-et. Valamikor el tudnád képzelni, hogy egy elektromos Audi modellel járj? Egy esélyt mindenképpen szeretnék adni neki. Egy DTM bajnok mivel tölti szívesen a szabadidejét? A családommal. Egyértelmű, hogy a sport is része a szabadidőmnek. De leginkább a családommal szeretek lenni, hogy egy kicsit megszabaduljak a motorsport okozta stressztől.      

A feltételezések szerint aznap a kocsiban ülő három magyar lopott egy Brunn am Gebirge településen levő boltból, s a rendőrök üldözni kezdtek egy fehér színű, magyar rendszámú autót. A kocsi a B 16-os úton Magyarország felé vette az irányt, már közel járt a magyar határhoz, amikor osztrák oldalon egy körforgalom után a rendőrség mindkét forgalmi sávot lezárta. A teljes útzár eredményeként őrizetbe vették az autóban utazó három magyar. Egy 46 éves férfit, továbbá egy 57 és 38 éves nőt. Őket azzal vádolják, hogy több osztrák településen is bolti lopást követtek el. A gyanúsítottakat a kismartoni tartományi rendőrségre szállították. A lopással okozott kár felmérése még tart.

Fotóillusztrációk: MTI és police.hu Koreai és magyar emberek vesztették életüket idén, vasúti átjáróban vonat elé, vagy vonatnak hajtva. Ez nem nemzeti sajátságunk, sok videót lehet látni az interneten, hasonló balesetekről. Működik a sorompó vagy fénysorompó, előre ki van táblázva a szintbeli kereszteződés – és mégis! Úgy látszik, nem eléggé ösztönöz józan viselkedésre, ha akárhányszor olvasunk is róla, hogy száz méteren tolta maga előtt, vagy repítette le a vágányról a vonat a kocsit, amelynek alig felismerhető roncsából feszítővágóval kellett kiemelni az áldozatokat. Borzongató szabályossággal következik be újra és újra ugyanaz. Bolondok ezek? Hogyhogy nem figyeltek, hogyhogy nem látták a közeledő szerelvényt, hogyhogy nem hallották az esetleges sípolást vagy harsány mozdonykürtöt? – teszi fel a kérdést az önmagát efféle agyműködési zavar felett állónak képzelő hírfogyasztó. Nos, nem elmegyógyintézeti ápoltak, hanem teljesen normális emberek sétálnak bele a csapdába. Éppen ezért érdemes mindnyájunknak eltűnődni rajta! A jelenség mögött pszichológiai összefüggések húzódnak meg. Elsősorban a tipikus, kisebb-nagyobb mértékben mindenkire jellemző, „ez csak másokkal történhet meg, velem nem” gondolkodás. Pedig – de mennyire megtörténhet, és Murphy törvényét igazolva, meg is történik! A másik a valószínűségelemzés, amely megannyi élethelyzetben lefoglalja agykapacitásunk egy részét. Tudatosan senki sem merne egy főútra körülnézés nélkül keresztben behajtani, mert rendszer nélkül, kiszámíthatatlan időközökben, de elég sűrűn jönnek más járművek. A vasút más: még fővonalon is csak néhány percet tesz ki a nap 24 órájából, míg egy adott helyen csakugyan átrobog egy vonat. Jó eséllyel megúszhatja az ütközést az ember. Ha mégsem, akkor… Amerikában egy sorompó nélküli átjáróhoz a következő feliratú táblát tették ki: „Vasúttársaságunk gyorsvonata 30 másodperc alatt száguld át itt, tekintet nélkül arra, hogy az ön kocsija a síneken volt, vagy sem!” Poénnak jó, de a szomorú valóság az, hogy a vonatot is veszélyezteti a karambol, bármennyivel súlyosabb és masszívabb. Egy megrakott teherautó összezúzhatja a mozdony elejét, megölve a mozdonyvezetőt, vagy kisiklathatja a sínből a szerelvényt, még nagyobb katasztrófát okozva. Egyszer utaztam villanymozdony vezetőállásában, 6500 lóerő vitt 3000 tonnát, bővel 100 km/óra fölötti sebességgel, a fékutunk másfél kilométer lett volna, és mi van, ha valaki behajt elénk egy sittes teherautóval, vagy megpakolt traktor-pótkocsival? Akkor végünk van… Be kell vallanom, félelmetesnek éreztem a helyzetet, és azóta megemelem kalapomat a mozdonyvezetők előtt. Visszatérve a pszichológiára és az emberek leszoktatására az ön-, illetve közveszélyes magatartásról: ismert tény, hogy nem a kis valószínűségű brutálisan nagy büntetésnek van igazán elrettentő hatása, hanem az enyhének, amely biztosan vagy majdnem biztosan bekövetkezik. A gyorshajtásról leszoktatásnak nem az a jó módja, hogy évente bemérünk és brutálisan megbüntetünk három embert, míg a többieket száguldozni hagyjuk, hanem ha mindenki, minden egyes sebességtúllépésért fizethetne ezer forintnyi bírságot. Hasonlóan nem riaszt el évente néhány halálos kimenetelű vonat-autó balesettől, ha azt tapasztalja valaki, hogy többször surrant át baj nélkül a síneken. Nincs, és soha nem is lesz statisztika arról, hogy hányan úsznak meg egy-egy országban hazardírozó áthajtást vasúti pályán. Mit lehetne tehát tenni? Van elképzelésem: az informatika, az „okosautó” segíthetne. Egyre több kocsiban van elektronikus navigátor, GPS-készülékkel ellátott mobiltelefonunk tudja, hol készültek fényképeink. Nem tudok viszont még autók és telefonok olyan funkciójáról, amely kimondottan a vasúti átjárók veszélytelenítését szolgálná. E szakterületen laikusként el tudnék képzelni a navigációs készülékbe telepített, vagy telefonra letölthető szoftvert, amely riasztja a járművezetőt szintbeli vasút-kereszteződések előtt. Sőt akár azt is, hogy online-kapcsolatban állva a MÁV és egyéb, külföldi vállalatok vasútbiztosítási rendszerével, azt is jelezni tudná, hogy „Vigyázz, itt 26 másodpercen belül gyorsvonat (tehervonat) robog át!” Okosautót persze automatikusan le is állíthatna a rendszer. Ilyesféle megoldás nem csak a felelőtlenségből eredő balesetektől védhetné meg az embereket, hiszen tapasztalatból tudjuk, néhol mennyire rosszul belátható autóból a vasútvonal. Kanyar, mély bevágás vagy dzsungelszerű növényzet teheti láthatatlanná a közeledő vonatot. Ha fel vannak húzva a kocsi ablakai, netán hangosan szól a zene, hallani sem lehet semmit. Nyilvánvalóan nem jöhet szóba, hogy mindegyik vasúti átjáróhoz baktert vagy rendőrt állítsanak – az viszont már nem tűnik utópiának, hogy minden egyes gépkocsi meg tudja védeni utasait (és saját magát) az értelmetlen pusztulástól. Nem tartom valószínűnek, hogy az autógyártók felfigyelnének ötletemre, de talán tippet adtam egy magyar startup-vállalkozás létrehozásához. Nagy örömmel tesztelnék és ismertetnék egy ilyen megoldást, amely mindannyiunk javára válhatna!