Használt tesztek ide kattintva olvashatók. Az Audi mindenhol prémium Már a nyolcvanasban is rácsodálkoztam, hogy mennyire masszív és mennyire audis, aztán, ahogy haladtunk az időben, a márka egyre inkább a védjegyévé tette a haladás technikája mellett azt is, hogy a minőségérzet ne csak a vezérgépben, hanem a kisebb modelljeiben is hasonló erővel csapja tarkón főleg azokat, akik még nem tapasztalták ezt korábban. A tesztelt autó rendelésekor sem maradt üresen sok rubrika, így az extralistával jócskán megtoldották az árát. De ilyen ez, a német autóknál nem újdonság, hogy a kocsi alapárának még a harmadát elkölti a leendő tulaj arra a sok-sok extrára, ami más márkák modelljeihez alapáron is jár. Igaz, hogy ez még tizenöt év után is makulátlanul működik, és megmaradt ugyanaz a "van benne anyag" érzésünk. Amit egy Auditól szinte el is vár az autós közösség. Nehezen találok rajta fogást, talán a bőr lehetne szebb, de jól tudjuk, hogy a kétezres évek után egyre több mindent átvettek a szintetikus anyagok, azóta nem várhatunk olyan tartósságot. Jó hír, hogy a korszakra jellemző siralmasan málló gombok ezt az autót elkerülték. Apró hiányosságok, amik csak a használatból következnek, viszont itt is megvannak - tehát vehetjük természetes elhasználódásnak.  Az ülés viszont nagyon jól formázott, rendkívül jól tart, van értékelhető oldaltartása is, és tényleg maradt még benne tartás ennyi kilométer után is. A kormány jó fogású, elég vaskos, minden anyagról süt, hogy prémiumnak készült, talán ezért is öregszik ilyen szépen. Az autó egyedi kinézetéről egy RS lökhárító, gyári sötétítés, és persze a gyönyörű, és ritka vajbőr belső is gondolkodik, exkluzivitását pedig az üveg panorámatető tényleg egy méretosztállyal fentebb is megirigyelt luxusba emeli. Most mit vagyok így hasra esve a „zsibedától”? Kérdezheti jogosan az olvasó. Nos, nagyon ritka ez a kombó a piacon, árazásában is látható, hogy ha nagymotoros, jól felextrázott darabot keresünk, akkor akár hónapokig is eltarthat a vadászat. Kihalófélben a túlmotorizált alsó-középkategória piaca, így azt gondolom, hogy egy ritka, gyári állapotban lévő modell, egy értő, autószerető kézben akár hobbiautó üzemben tartva befektetésnek sem lehet utolsó. S és RS modellek esetében ez a kijelentés természetesen hatványozottan igaz. A jaszkarizó, nagymotoros autók őse Bármikor találkozunk relatív fiatal, nagyteljesítményű spotautókkal, túrakupékkal, vagy nyitott tetejű sportkocsival, ami mindig megmarad, az a jellegzetes durrogás, ami valójában a kipufogógáz visszavezetése. A váltásokat kísérő hanghatás ebben az autóban is határozottan emelte az élményfaktort, mindemellett pedig a nimbuszát is elmozdította a sportautós irányba. Tudom, ez csak egy A3-as, mondhatja most az olvasó. De egyáltalán nem így van, hiszen az S1600 Fabia is csak kívülről hasonlít a mezei mezítlábas kivitelre, mert a karosszéria alatt versenytechnika rejtőzik. A tesztelt modellben is megvan ez a kettőség az alapmotoros társaival szemben, mert itt a futómű is máshogy van hangolva, illetve a magassága is eltér az alapmodelltől. A motor egy másik dimenzióban helyezkedik el, és az autó merevsége tovább kövezi az autózás élményéhez vezető utat. De van persze szűk keresztmetszet, hiszen a súlyból még csípnék el, és a kormány is lehetne még egy leheletnyivel direktebb, illetve ez a modell elsőkerekes, így forszírozott tempóban radíroz sajnos az eleje. De ettől függetlenül bárkire ráijeszthetünk a kanyarsebességünkkel, ami egyáltalán nem hétköznapi ebben a méretosztályban. Ijesztő, hogy futóműből mennyire elhiteti velünk, hogy bárhol, bármilyen sebességgel be tudunk kanyarodni, ez egy rutintalan sofőrt könnyen átverhet. A DSG váltó is hibátlanul teszi a dolgát, nyomja a showt, adja alánk a lovat. Bár én továbbra sem vagyok a pártján, mert akinek volt már dolga DSG-vel, és más hagyományos bolygóműves váltóval, az vagy beleszeret, vagy fenntartásokkal kezeli. Amit viszont nem lehet elvitatni tőle, az a váltási idő rövidsége, illetve már váltás után bekészíti a következő fokozatot, vagy ahogy sportmódban engedi a vadóckodást, és hogy az F1-es váltóként csúfolt fülekkel engedi a beavatkozást, egyszóval mindent megad ahhoz, hogy az „ezt én uralom” érzés megcsapja a sofőrt. Mennyit kér a felhúzott technika? Maradjunk annyiban, hogy a prémium autó fenntartása, alkatrész árai is prémiumok. Ezért látunk kínai gumikon, gazdáján szégyenkező Q7-est, és ezért kérik szervizben az olcsóbb, utángyártott alkatrészeket, mert a körítés legyen meg, de a beltartalom úgysem látszik. Egy ilyen kiélezett technikánál nem tudjuk elkummantani az olajcserét, a prémium üzemanyagot, a felsőkategóriás alkatrészigényt, és a hivatalos keretek között működő (márkaspecifikus) szakértelmet. Nagyon fontos a megvétel előtt ezek kiszűrése, hiszen egy hatalmas taposóaknára léphetünk a vásárlásnál, amit még tovább tetézhet egy elhanyagolt DSG váltó, aminek szintén vallásos áhítattal kell megközelítenie a gyár által megadott olajcsere periódusát, a gyár által ajánlott olajjal, és gyári körülmények közötti szervizmunkával. Az anyagminőség lehet kifogásolható akár a dugattyúk esetében is, amik túlzottan hamar elkophatnak, a hengerfal sem a legvastagabb. Aztán a vezérműszíj, vezérműtengely, vezérműlánckerék is idő előtt feladhatja a küzdelmet. A szívószelepeknél is megjelenhet a kormolódás. Egyébként is szoktam, de ebben az esetben kifejezetten javaslom a vásárlás utáni nullrevíziót, hogy minden kopóalkatrész életútja együtt induljon onnantól, ahogy az új tulaj birtokba vette az autót. Mit mondjak róla? Venném, naná. A műfaj kihalóban, így unikum egy ilyen nagymotoros „kisautó”: nagyon jó húzása van ebben a körítésben egy alapvetően unalmas A3-nak. Sűrűbb olajcsere, prémium minőségű üzemanyag, megvárni a DPF szűrő bemelegedését, aztán várjuk meg míg visszahűl a turbó. A mai felgyorsult világban ki ér rá ezekre? Ebből is látszik, hogy kéri az odafigyelést, és ha nem kapja meg, csúnyább lesz a számla vége, mint egy hétköznapibb autónál. Ha még felfelé mennénk, akkor a 3.2 V6 lehet érdekes Quattro hajtással. Lefelé pedig a Leon FR, amiben ugyanez a motor lesz, de szerényebb körítésben. Bármelyik lesz a befutó, igazi élményautó kap majd, már ha az autós élmény annyit jelent, hogy szeretik tövig nyomni a gázt, jókat gyorsulni, és trendi prémiumban ülni. Mert hiába lesz jövőre húsz éves ez a forma, még mindig megvan az uralkodó megjelenése. Ami viszont semmit nem változott az eltelt időben, hogy gyorsan veszélyes is lehet, így semmiképpen nem ajánlom friss jogosítvány utáni első autónak, mert mindenképpen tartani kell a következetességet. Az alkatrészigénye, és fenntartási költségei legalább másfeles szorzóval járnak az elterjedtebb motorvariánsokhoz képest, így, ha nincs tartalékban a fenntartásra, akkor komoly meglepetéseket okoz majd. Az árakban is nagy szórás mutatkozik: a használtpiacon 2-3 millió Forint körül találunk ilyen négykarikást, de mindenki tudja, hogy érdemes inkább az felső harmadból szemezgetni. Érdekes, de a Leon FR-nél nincs, vagy minimális csak az árkülönbség, ezek szerint az újkori prémium felár elporladt az évek során. További autós tartalmakért kövessen minket Facebookon is! Fontosabb adatok: Lökettérfogat   1984 cm3 Teljesítmény     200 LE / 5100-6000 rpm Nyomaték          280 Nm / 1800-5000 rpm Orrmotor, keresztbe beépítve Saját tömeg:      1320 kg Hosszúság:         4214 mm Szélesség:          1765 mm Magasság:          1421 mm Tengelytávolság: 2578 mm Fogyasztás 7-14 L között