Azienda Generale Italiana Petroli – nem olasz nyelvleckét indítottunk, hanem az 1926-ban megalakult Olasz Általános Olajvállalat, az AGIP teljes nevét közöltük az eredeti nyelven. Az akkori olasz  kormányzat alatt megalakult cég egy új törvényjavaslatnak köszönhette létrejöttét, amely kimondta, hogy az olajkutatás, -készletezés, valamint az olajipari termékek forgalmazása, mint nemzetgazdasági tényező, külön cégben kell, hogy összpontosuljon. AGIP plalát 1945-ből A cég nem sokáig maradt az országhatárokon beül. Két év múlva már angol vállalatokkal karöltve a mai Törökország, Irak és Szíria területén folytatott olajkutatásokat. Mivel a térséget hamarosan a II. világháború dúlta fel, ezért a harcok idején a viszonylag békés dél-amerikai feltárásokra koncentrált. A híres hatlábú kutya Már 1952-őt írunk, amikor Enrico Mattei köztisztviselő eredetileg azt a feladatot kapja a kormánytól, hogy felszámolja a céget. Ehelyett, meglátva a cégben rejlő potenciált, Mattei reformokkal, bővítésekkel és átszervezéssel elérte, hogy a cég alapját képezze az egy évvel később megalakult Nemzeti Szénhidrogén Társaságnak, amelynek olasz elnevezése (Ente Nazionale Idrocarburi) után „Eni” lett a neve. Luigi Broggini 1970-ben (Forrás WikiPedia, fotó: Paolo Monti) Melléktermékként ennek az átalakulásnak köszönhető a cég emblémájának leváltása is. Ekkor született meg az azóta is mindenkinek ismerősen mutató, hátra forduló fejéből lángokat lehelő, vagy másképpen lángnyelvű, hatlábú kutya. Alkotója egyébként Luigi Broggini XX. századi olasz szobrászművész, akiről tanítványa, aki eredetileg beadta a pályaművet, csak halála után árulta el, hogy Broggini a hatlábú kutya valódi megalkotója. 1964: indul a kenőanyag gyártás A következő évtizedben indult el a máig a cég egyik főprofiljának számító kenőanyag, köztük a motor- és hajtóműolajok gyártása. A hetvenes években nagyot lendített a cég ismertségén, hogy a legendás Forma-1 istálló, a Ferrari is AGIP termékekkel versenyezett. A cég egészen a 90-es évekig működött állami tulajdonlásban, ekkor azonban részvénytárasággá alakult és megindult privatizációja. Megjelenés Magyarországon A 70-es évek hazai mezőgazdasági reformja nagymértékű gépesítést hozott, azonban hamar világossá vált, hogy a nagyteljesítményű traktorok, aratógépek és egyéb mezőgazdasági berendezések számára a KGST országok kínálatában nem volt megtalálható a megfelelő kenőanyag. A Komáromi Kőolajipari Vállalat 1963, Szőny (Forrás:MTVA Sajtó- és Fotóarchívum) Ekkor a Komáromi Kőolajipari Vállalat licencszerződést kötött az olasz céggel és csaknem 20 éven át gyártották a világszínvonalú kenőanyagokat az 1977-ben Komárommal egyesülő Szőny városában. Miért nem látunk már AGIP kutakat Magyarországon? A hatlábú kutyával jelzett töltőállomások 2016-ban tűntek el a magyar utakról, mert az üzletágat a piacvezető hazai olajvállalat felvásárolta. Az Eni ezt követően sem vonult ki az országból, bár igaz, hogy az átlagos autóvezető nem találkozik olyan gyakran a cégnévvel, vagy a logóval. Viszont a termékek akkor is segítik a mindennapi sofőröket, amikor nem is tudnak róla, hiszen az Eni termékkínálata olyan szerteágazó, hogy felsorolni is kihívást jelentő feladat. Nem csak a csúcsminőségű személygépjármű motorolajok kaphatók továbbra is, hanem a hidraulikus rendszerhez használt olajok, hajtóműolajok, kenőzsírok, üzemanyag adalékanyagok és persze a mostanában a hiányáról elhíresült AdBlue is, de a kínálatban megtalálhatók a hűtőfolyadékok, fékfolyadékok és (nem elírás) élelmiszeripari olajok is. Utóbbiak persze nem a sütőolajok, hanem a gyártó gépek és berendezések üzemeléséhez szükséges olajalapú termékek, amelyek megfelelnek a legszigorúbb elvárásoknak is. A termékek elérhetőségéről cikksorozatunkban még lesz szó, mint ahogyan szemelvényeket láthatunk a meghatározó termékekből és szolgáltatásokból, mert a teljes tevékenység és termékpaletta bemutatása bizony komoly katalógusmunkát jelentene. Folytatjuk. Cikkünk megjelenését az Eni Austria GmbH Magyarországi Fióktelepe támogatta.