Létezik a KRESZ-ben, illetve az életben is egy jelzés, amelynek szabályban történő megfogalmazása nem pontosan tükrözi a jogalkotó szándékát. Pedig jó lenne ezt egységesen értelmezni, mind a közlekedőknek, mind pedig a jogalkalmazó köztereseknek és rendőröknek.

Sok levelet kapok, egyirányú úton történő szabályos parkolással kapcsolatban.

Sok levelet kapok amiatt, hogy különböző helyeken megbüntették a járdán tartózkodó járműveket. Általában ilyenkor azt az érvelést halljuk, hogy „ de nem is volt tiltó tábla…”.

A KRESZ a jobbra kanyarodással kapcsolatban két fontos dolgot emel ki. Az egyik a kanyarodás előtti elhelyezkedés – azaz besorolás -, a másik pedig magának a befordulásnak a végrehajtása.

Ha fellapozzuk a KRESZ-t, akkor akármennyire forgatjuk a lapjait, semmit nem találunk benne az elsőbbségről való lemondásról. Hogyan lehetséges ez? Lehet hogy, megdöbbentő lesz amit írok, de azért, mert nincs is benne a KRESZ-ben!

Ez a cikk azt próbálja egy példán keresztül bemutatni, hogy miért nem egyszerű a közlekedési szabályokat értelmezni.

Arra gondoltam, hogy tegyük végre helyükre a kerékpárosokat. Hogyan, és elsősorban hol is kellene szabályosan közlekedniük, az út melyik részét használhatják és melyiket nem?

A nagyvárosi közlekedésben egyre gyakrabban megjelenő kerékpársáv variációk fenekestül felforgatták az évekig jól működő alapelvet, és megjelentek azok a jelölésformák, amikor a sáv szélét már nem folyamatos sárga vonallal, hanem szaggatottal kezdték megjelölni.

Ha összeszámolnám a közlekedési szabálysértési eljárásokat, biztos vagyok benne, hogy toronymagasan a megállási, várakozási tilalmak megszegéséért kapjuk a legtöbb büntetést.

Sok-sok levelet kapok, akiknek az írói arról számolnak be, hogy hátramenet közben balesetet szenvedtek el. Van, aki elismeri a hibáját, hogy nem volt kellően körültekintő, de sokan azzal próbálnak védekezni, hogy a másik fél jobban figyelhetett volna.