Első körben vegyük át, mi is az az önvezetés. Az önvezetés nem egy technológia, hanem számos funkció együttes működése. Egyes szintű önvezetésre rengeteg autó alkalmas amiben van valamilyen asszisztens-rendszer. Nyilván ez a szint még csak a nevében önvezető, hiszen attól, hogy az autóban van holttér-figyelő rendszer, vagy sávtartó, még messze nem vezeti önmagát.

A második szint az, amire ma sok új autó képes, azaz esetenként képes önmagát vezetni. Ilyenek azok az autók, amelyek például egy közlekedési dugóban képesek követni az előttük haladó autót, így megkönnyítve a sofőr dolgát és megkímélve őt a sok elindulástól és megállástól.

A harmadik szint az aktuális csúcs. Nagyon kevés autó képes rá (ilyen például az aktuális Audi A8) és limitált önvezetésnek szokás nevezni. Itt a sofőr bizonyos esetekben már csak megfigyelő, de készen kell állnia, hogy bármikor közbeavatkozzon. Tehát ha a körülmények megfelelőek, a sofőrnek csak figyelnie kell.

A négyes szintű önvezetéstől egyelőre igen távol vagyunk. A lényege, hogy az autó szinte minden körülmények között képes az önvezetésre, viszont a sofőrnek folyamatosan készenlétben kell állnia, hogy adott esetben közbeavatkozzon.

Fölötte következik a teljes önvezetés, ezt nem kell magyarázni, a sofőr már nem is sofőr, csak utas, az autó minden körülmények között elboldogul, a tulajdonos vagy utas csak megadja a célállomást, az autó pedig odaviszi.

A problémák a negyedik szintél kezdődnek. A nehézséget egyébként nem is a technológia, hanem az ember okozza. Ugyanis negyedik szintű önvezetésre képes autóban a sofőrnek folyamatosan készen kell állnia, hogy beavatkozzon, azonban ezt nagyon ritkán kell megtennie. A sajtóban már manapság is terjednek videók az autópályán az autójukban alvó sofőrökről, de mi lenne, ha valóban csak pár száz kilóméterenként beavatkozni?

Az ember egyszerűen nem alkalmas erre, nem figyelne, ami baleseteket okozna, így pedig érthető a törvényhozók részéről, ha nem engedélyezik ezt a fajta önvezetést.

Persze még számos egyéb akadály áll az önvezető autók előtt, amikről már sokszor írtunk. Ilyen a felelősség megállapítása, a morális problémák és persze rengeteg egyéb, marginálisnak tűnő, de szinte leküzdhetetlen akadályként tornyosuló megoldandó probléma.

Az ICDP kutatói a témát bemutató prezentációjuk után azt mondták, szerintük legkorábban 2060-ban gördülhet ki az útra az első önvezető autó. Így bármennyire is szeretnénk munkába menet újságot olvasni a hátsó ülésen, ez legfeljebb az unokáink kiváltsága lesz.