Egy kissé kapkodott Herbert Diess, a VW-csoport előző vezérigazgatója, amikor elkezdett felnézni Elon Muskra és bejelentette a Volkswagen villanyautós offenzíváját. Az első ID modellek finoman szólva sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Legtöbbször szoftveres, de néha akár hardveres nehézségekről is lehetett olvasni a korai elektromos Volkswagenekkel kapcsolatban, tehát nehéz volt elképzelni, hogy például az ID.3 leváltsa a Golfot. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy nem engedték el a dolgot, folyamatosan dolgoztak a frissítéseken, az ID.7-ről pedig úgy lehetett már olvasni, mint az első ígéretes Volkswagen, ami az MEB padlólemezre érkezik.

Ezt most egy teszthét során bizonyíthatta nekem mélykék ID.7 Tourer tesztautóm, aminél először éreztem, hogy akár méltó folytatása lehetne a mostani Passat kínálatnak. Sőt. A hangtalan suhanás és az azonnali nyomaték még jobban is illik ehhez a mérethez, mint egy 2,0 literes TDI. Noha van némi tehetetlenség a mozgásában kanyarodáskor a 2 tonna feletti tömeg miatt, de az építési minősége, a könnyed és mégis közvetlen vezethetősége és a futómű rendkívüli finomsága mind arról árulkodnak, hogy ez egy komoly, felsőközépkategóriás presztízs modell.

Azért tettem hozzá, hogy „mostani” Passat utódja lehetne, mert azért a korábbi Passatok tömb hatását, minőségi szintjét nem éri el. Itt is kétszer kell becsapni az ajtót, hogy becsukódjon és a vonalak sem futnak olyan apró hézaggal. Illetve ott van a felhasználási élmény, amit merőben befolyásol az idegesítő kezelő felület. Még csak-csak meg lehet szokni a kormány tapipadjait, amit néha akaratlanul is elkapcsolgat a sofőr, de a központi infotainment kijelzőről állítható szellőző rostélyokra egyszerűen nincs mentség. Egy ennyire hétköznapi mozdulatot sikerült a menübe ültetni, ahol nagyon óvatosan, egy apró köröcske segítségével kell beállítani a szellőzés irányát, ráadásul minden alkalommal ok nélkül kikapcsolja a megérintett panelt legalább kétszer. Ahhhh, idegesítő. Kinek van erre ideje vezetés közben?

Márpedig a tavasz első meleg napjain használtuk a klímát rendesen, ennek ellenére a fogyasztása városban 15 kWh/100 km, vagy az alatti érték volt, míg autópályán a 17-18 kWh volt jellemző. Egy közel 5 méteres kombitól ezek az értékek rendkívül rendben vannak, de az ID modellek fogyasztásával sosem volt gond. Annyira remek a légellenállásuk, hogy szinte lassulás nélkül képesek kigurulni vagy vitorlázni, és ez így van az ID.7-nél is. Mindezt úgy, hogy egy alapból 605 literes puttonyt viszünk magunk mögött, no meg egy akkora lábteret a hátsó üléssor előtt, amit akármelyik prémium autó megirigyelne.

És remek vezetni. A kormányzás kommunikál, a B mód fokozott visszatermelése segít elérni a szinte egypedálos vezetési módot, a futómű pedig elképesztően komfortos, de mégis magabiztos tartást ad neki kanyarodáskor. Ott van benne az a kimért, mégis virgonc karakter, amit csak a Volkswagen tud. A 286 lóerő bőségesen elég, hogy dinamikusan repítse ezt a nehéz kasznit is, noha a végsebességet lekorlátozták 180 km/h-ban. Végül a nettó 77 kWh-s Li-ion akkumulátor könnyedén lehozta a heti ingázást, és 334 km-t tettünk meg közösen. A 15,7 kWh-s fogyasztással számolva 490 km-es hatótáv jött volna ki, ami messze elmarad a gyárilag megadott 607 km-től, de most tényleg nem volt lehetőség odafigyelős közlekedésre.

Jelenlegi konfigurátora szerint 24,9 millió forintról indít a Volkswagen ID.7 Tourer, ezzel pedig a mostani kínálat legdrágább alapárú modellje. Ugyanakkor nem csak dizájn szempontjából küldi nyugdíjba a mostani Passatot (ami inkább épül a Superbre, mint fordítva), hanem olyan szempontból is, hogy még elérhető szedánként is, míg a belsőégésű Passat nem. Ráadásul nem sok az elektromos kombi sem a piacon. A Stellantis párosán és az MG5-ön kívül még az Audi A6 Avant játszik a klasszikus kombik között. Szóval az ID.7 Tourer hiánypótló a maga nemében.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!