autógyártás
Dr. Eckhard Scholz, a Volkswagen Haszonjárművek igazgatótanácsának elnöke így méltatta a jubileumot: „Hannoveri gyárunk testesíti meg a kishaszonjárművek európai gyártásának egyedülálló fejlődési folyamatát, hiszen alapítása óta ezt az üzemet folyamatosan korszerűsítjük és bővítjük.
Scholz kihangsúlyozta, hogy a Bulli gyártásánál dolgozók tudják, hogy egy igazán különleges jármű alkotásában vesznek részt és ezt a megterhelő munkát büszkeséggel, odaadással és az egyedülálló modell iránti rajongással végzik.
Thomas Zwiebler, a Volkswagen Haszonjárművek üzemi tanácsának elnöke hozzátette: „A kifejezés legigazibb értelmében véve egy nem mindennapi sikertörténet alapjait rakták itt le Hannover Stöcken kerületében. Igen rövid idő leforgása alatt a semmiből egy úttörő termelési helyszínt teremtettek, amely évtizedeken keresztül dolgozók ezreinek köszönhetően tudott folyamatosan fejlődni és válhatott a Volkswagen Csoport egyik alappillérévé. A Bulli gyártói csapataként nagyon büszkék vagyunk erre.”
A Bulli a német gazdasági csoda jelképévé válik
A németek rátalálnak az autó iránt érzett rajongásra: a gazdasági csoda megérkezett. A Volkswagen Beetle 1956-ban ismételten az év legkelendőbb modellje, amely már az év vége előtt átlépi az egymilliós darabszámot. A Bulli is igen közkedvelt és keresett. Az 1950 óta a Bulli otthonául szolgáló wolfsburgi üzem kapacitása messze nem elégséges a kereslet kielégítésére. Legyen ez kenyér, sör , hamburger vagy fogyasztási cikk, mint a televízió vagy a hűtő, a vevőkhöz a lehető legmegbízhatóbban és leggyorsabban kell, hogy megérkezzen. Ezeknek az igényeknek a teljesítéséhez pedig a kereskedőknek és az üzletembereknek egyaránt az elpusztíthatatlan Bullira volt szükségük.
Abban az időben több, mint 235 város és község jelentkezett helyszínként a tervezett Transporter üzemhez. Heinrich Nordhoff, a Volkswagenwerk GmbH ügyvezető igazgatója és a Volkswagen AG igazgatótanácsának későbbi elnöke elnyerte a Felügyelőbizottság támogatását az általa is támogatott hannoveri helyszínhez. Ennek legnagyobb előnye a közvetlen közelben folyó Mittelland csatorna illetve egy már létező rendező pályaudvar volt. De Nordhoff már akkor felismerte: „Egy vállalat értékét nem az épületek és a gépek vagy az általa birtokolt bankjegyet adják. Az egyetlen dolog, amely értéket képvisel egy vállalkozásban, az az ott dolgozó emberekben, az ő tetterejükben és az általuk képviselt szellemiségben rejlik.”
Az építkezés egy igen havas télen indult 372 munkás részvételével. Mire beköszöntött 1955. március vége, már 1 000 dolgozó munkálkodott az építkezés helyszínén. Az enyhébb idő beköszöntével az olvadás miatt deszkákat kellett az ázott, sáros földre helyezni, hogy a teherautók gond nélkül szállíthassák az építőanyagot. Az üzem területén pedig egy kicsinyke rögtönzött város nőtt ki a földből, amely építési irodáknak, tároló helységeknek, munkásszállásoknak és étkezősátraknak adott otthont. A vállalkozó kedvű kereskedők is hamar megjelentek, hogy bódéjukból lássák el áruval az itt dolgozókat.
Mindössze 12 hét után a falak már több, mint négy méter magasan tornyosultak. Szünet nélkül üzemelt a 28 óriási daru, míg a 22 nagyméretű betonkeverő naponta 5 000 köbméter betont állított elő. Mindent egybevéve összesen 1 750 000 köbméter földet mozgattak meg, amely abban az időben 256 000 teherautónyi rakománynak felelt meg. Májustól a hatalmas építési területen naponta 2 000 munkás végezte serényen a munkáját. A beton öntéséhez hozzávetőleg 600 000 négyzetméternyi faanyagra volt szükség az alátámasztó állványokhoz. Hogy még érzékletesebb legyen: „Ez a mennyiség elegendő lett volna egy egy méter széles fa gyalogút megépítésére Wolfsburgból Bázelbe.” – jelent meg egy akkori sajtóhírben.
Ezzel egy időben a Volkswagen megkezdte a Transporter gyártáshoz szükséges szakemberek betanítását. Minden reggel 4 óra 10 perckor egy közvetlen vonat szállította őket a központi pályaudvarról Wolfsburgba, ahol elmerülhettek a Bulli gyártásának rejtelmeiben. Háromezer dolgozóra volt szükség ahhoz, hogy a gyártásindítás kellőképpen előkészített legyen, és gond nélkül elrajtoljon. Alig néhány héttel később megindult a karosszériagyártás is, 1956. februárjában pedig már készen állt a több párhuzamos sínnel rendelkező, tíz kilométer hosszú és az üzem területére érkező vasúti pálya is.
1956. március 8-án a gazdasági csoda éveinek jövőbeni szimbóluma rajtra készen állt, megindult a gyártás Hannover Stöcken kerületében. 1967-ig, az első Transporter generáció gyártásának végéig, 1,8 millió Bulli gördült le a gyártósorról Németországban.
Napjainkig közel 12 millió Transporter készült világszerte. Igazi sikertörténet, amelyet a népszerű és igen keresett új modellgeneráció folytathat tovább. Csak 2016. januárjában 12 400 T6 modellt szállított ki a márka, amely a tavalyi év hasonló időszakához viszonyítva 4,9 százalékos növekedés. A T-sorozat mellett Hannover Stöcken kerületében készül az Amarok modell és a Panamera fényezett karosszériaszerkezete is, míg Hannover Limmer körzete a sikeres California modellnek szolgál otthonául. Hozzávetőleg 14 500 munkás dolgozik a hannoveri helyszínen.