Sport módban gyakran bele is durrog a kipufogóba, amelynek alaphelyzetben is szép
sportos hangja van, amely szerencsére nem túl hangos. Hab a tortán, hogy
visszaváltáskor még gázfröccsöket is ad

A tesztautóval való találkozás előtt, nem igazán értettem, hogy miért tartanak annyian Minit, miközben egy igazán kicsi autót vettek sok pénzért, amely lényegében 2 személyes, semennyi csomagtartóval. Aztán kaptam az alkalmon, és elhoztam az új Cooper S-t, majd ezután minden megváltozott bennem. Most már mindenkit megértek, hiszen a Mini teljesen szabad életérzést nyújt, miközben tele van fiatalsággal és pajkossággal, ami minden pillanatban elkíséri a vele utazni vágyókat. 

Bizony miután az ember egyszer beleül, utána nincs kiszállás, ugyanis akiben található valamennyi stílusérzék, annak egyből elragadja a szívét ez a picurka dög, és rögtön vele akarja élni a mindennapjait, legyen az illető nőnemű, vagy akár férfi, ugyanis a Mini az erősebbik nemnek is simán megfelelhet. Főleg amióta megnövekedtek az autó méretei, mert a harmadik generációs új Cooper, már lényegesen nagyobbra sikeredett, mint az ősei, azonban én úgy gondolom, hogy a gyarapodás jól áll neki, hiszen sokkal autószerűbb formaterve lett, mint a valóban mini elődeinek. 

Micsoda színek...

Így már sokkal élhetőbb a Cooper S-nek nevezett méregzsák, arról nem is beszélve, hogy mennyire jól néz ki, és mennyire feltűnő, ugyanis nem is egyszer fordult elő velem, hogy odajöttek hozzám, miközben várakoztam az autóval, és megkérdezték, hogy mennyiért juthatnának hozzá egy ilyen Cooper S-hez, mert nagyon bejön nekik. Ja, és azt is hozzátenném, hogy nem csak hölgyek kérdezgettek, hanem urak is bőséggel. Ezen mondjuk nem igazán lepődtem meg, ugyanis nekem is leesett az állam, amikor először megláttam a tesztautót, ebben a nagyon feltűnő Volcano Orange fantázianevű fényezésben, amin még sokat dob a motorházfedél matricázása is.

Azonban ami nagyon minőségi, és nagyon tetszetős is egyben, hogy a tető, illetve az oszlopok is, fényes lakkfekete színt kaptak, akárcsak a felnik, amelyeknek köszönhetően igazán prémium kisugárzása van a Mininek. Persze az is hozzátartozik a sok jóhoz, hogy az autó fényezésén mindenféle kosz, és ujjlenyomat is simán észrevehető, illetve a fényes fekete felnit az ember annyira félti, hogyha meglát egy sérülést rajta, akkor nyomban a kardjába dől. 

Még hozzátenném a külsejéhez, hogy a Cooper S morcosítása sokkal látványosabbra sikeredett, mint az elődeié, ugyanis mindenhol króm keretek, illetve légbeömlők találhatók, és még motorháztető púposítás is van a sportosság jegyében. Ha belülről vesszük górcső alá, akkor ugyanazt elmondhatjuk, mint a külsejéről. Iszonyatosan divatos. Minden kiegészítője saját stílust követ, semmi hagyományos részlet, vagy akár csak egy megszokott kapcsoló. Apropó kapcsolók. Pontosan úgy néznek ki, mintha egy helikopterből csempészték volna át őket, miközben olyan finomra sikeredtek, hogy perverz élvezet kapcsolgatni őket...

Green módban zölden világít a kijelző kerete és ilyenkor tényleg 6 liter körüli fogyasztás 
is elérhető

Amit nagyon érdekesnek találok, hogy belül is kaptunk fényes zongoralakk betétet, ahogy manapság majdnem mindenkitől, azonban a Miniben lévők nem szívták magukhoz a port, és nem is koszolódtak annyira látványosan, mint például az előtte tesztelt Renault Clio GrandTour betétjei. A középkonzol többé már nem mérőműszer, hanem egy általános multimédiás kijelző, amely megtartotta kerek formáját, és a szélére több színben világító LED fénycsík került, ami menet közben azért próbálja mutatni a motor fordulatszámát, azonban a leghangsúlyosabb szerepe a hangulatvilágítás fenntartásában keresendő. 

És ez megy is neki, ugyanis mindig más színben pompázik, főleg ha valamilyen módot állítunk rajta, ugyanakkor sok más helyen is elhelyeztek még égőket, hogy minél otthonosabban, és nyugodtabban lehessen ingázni a Minivel. Főleg a sötétben észrevehető, és hát mit is mondhatnék rá? Nagyon menő, nagyon hangulatos, ezáltal az ember a legjobb éveiben érzi magát tőlük, amikor még a legnagyobb gondja az volt, hogy csajozzon, pasizzon, és mellette bulizzon. E mellet tényleg hasznos funkciói is vannak. Menet közben valós időben figyelhetjük, hogy mennyire takarékosan vezetünk, vagy épp azt, hogy mennyi teljesítményt használunk, így egy mozgó fékpadunk is lett a Miniből.
 

Az ülések igazán sportosra sikeredtek, hiszen nagyon jó oldaltartásúak, azonban a szélesebb személyek nem biztos, hogy kedvelni fogják. Ahogy már említettem, érződik az autó méretnövekedése az utastérben, ugyanis már nem teljesen lehetetlen feladat egy átlagos felnőttet hátra berakni, viszont ennyi ember cókmókját már lehetetlen elhelyezni a Miniben. Ezt nagyon könnyedén kijelenthetem a 211 literes csomagtér láttán, amely maximum két kisebb utazótáskának nyújt megfelelő tartózkodási helyet. 
 

Motorikusan a Mini Cooper S sokat változott, ugyanis az előző generáció 1,6 literes turbómotort használt 184 lóerővel, míg az új már 2 literes, és kettős megfúvású turbós, ezáltal a karaktere sokkal kulturáltabb. Persze a 192 lóerős erőforrás nagyon tud harapni ebben a kis autóban, amely csak 1135 kg önsúllyal rendelkezik. A nagyon, úgy is értendő, hiszen sport módba kapcsolva, előjön a 6,8 másodperces gyorsulási érték, ezáltal szinte minden indulásnál csak úgy szétszaggatja az első gumiabroncsait, és még kettes fokozatban is kipörög. 

A hangélmény szintén nagyon vadra sikeredett, ugyanis minden felváltásnál sziszeg a turbó, illetve gázelvételkor durrog a kipufogó, mi meg úgy érezzük, hogy egy rally autóban ülünk. Csak vigyázzunk mennyire nyomjuk neki, mert igazán nem nehéz feladat gyorshajtani ezzel a Minivel, és könnyedén begyűjthetjük a százezres bírságokat...

Persze nem csak sport módban haladhatunk, hiszen van még az arany középutat jelentő középső állás, illetve a Green Mode, amely olyan nyúlóssá teszi a gázpedált, hogy érzetre, egy tohonya 80 lóerős autóvá változtatja a Cooper S-t. Viszont a fogyasztásérték is csökken a pénztárcánk legnagyobb örömére. És a jó hír az, hogy nem fogunk belerokkanni az autó itatásába, ugyanis, ha nincsenek vadulós ambícióink, akkor simán levihető a fogyasztás 6-7 liter közé, ami még mindig nem a gyár által ígért 5,7 literes adat, de egy ilyen erős autótól azért nem rossz. 
 

Az egyik legszélsőségesebb pontja az Cooper S-nek, a futóműve. Egyértelműen kijelenthető, hogy nem a magyar utakra tervezték, hanem az egyenletes nyugati aszfaltra, ugyanis itthon simán képes a vesekövünk eltávolítására. A kis karosszéria csak úgy pattog ezeken a rossz utakon, ami sajnos nem kellemes, viszont tökéletes gyors kanyarvételkor, ha éppen sietnénk, vagy vadulnánk a kocsival. 

Sajnos a BMW elég drágán méri a prémiumtermékeket, így a Mini sem az olcsó autók közül való, amit simán észreveszünk, ha megnézzük, hogy mekkora méretet kapunk mennyi pénzért. Ugyanis a Mini Cooper S, 6 520 000 forinttól elérhető, ami alapból sem kevés, azonban a tesztautónkhoz hasonló példányért már közel 9,5 millió forintot kell a kereskedőnél hagyni, melyből már egy jól felszerelt Ford Mondeo is kihozható, ami azért sokkal nagyobb. Persze nem egy kategória a kettő és nem is ugyanazoknak az embereknek szól.
 

TA Ítélet: A Mini-életérzés olcsóbban is elérhető, azonban nem sokkal, mivel a sima Cooper változat 136 lóerővel, szintén nem rossz menetteljesítménnyel, 5.609.000 forinttól lehet a miénk. Összegzésként elmondható, hogy ha meg tudja fizetni, akkor bárkinek nyugodt szívvel ajánlható a Mini, ugyanis egyaránt jó városban a könnyű parkolhatósága által, illetve autópályán is a dinamizmusa miatt, és még emellett nagyon élvezetes, nagyon fiatalos, és valószínűleg a legstílusosabb autó a kategóriában.

 

 

Ilyen környéken érzi magát otthon a Mini.
Kanyarvadászatra gyakran érdemes elvinni...
 

További Mini TesztAuto cikkekért kattintsatok IDE!