Szerző: Horváth Miklós, Fotó: Horváth Miklós, Frédi-Béni archívum

A zuglói és rákospalotai gyermekkor emlékeiben nem kellett sokáig keresgélni ahhoz, hogy megtaláljuk, mi okozta az autók és az autóvezetés iránti megszállottságot János életében. A hetvenes évek elején egy segédmotor került a családba, majd az Egressy Gábor Ipari Szakközépiskolai tanulmányok megkezdését követően egy Trabantot vett János édesapja, eszközt szolgáltatva ezzel a jogosítvánnyal nem rendelkező fiának a Hazárd-megye Lordjaiból ismert csínytevésekhez. Természetesen nem a filmbeli alkoholcsempészet, rendszeres gyorshajtás és bajkeverés miatt volt érdekes ez az időszak, hanem az autóval iskolába járás miatt. Persze atyai felügyelet mellett rengeteget gyakorolt a tizenéves János az akkor épülő M3 autópálya döngölt földútjain, és csak ezután merészelte szülei tudta nélkül elkötni a kis szappantartót. A Rákospalota és Zugló közötti illegális furikázásokról egy szülői értekezlet alkalmával szereztek tudomást a szülők, és az ilyenkor szokásos retorziókat követően szinte azonnal beleegyeztek a tanfolyam megkezdésébe. Szülői engedéllyel tehát, 16,5 évesen sikeres vizsgát tett a céltudatos ifjú úr, de a jogsi átvételére még fél évet várnia kellett, a legális volántekergetésre pedig még egy évet. A vezetés iránti féktelen vágyat egyetlen módon volt lehetséges kielégíteni János esetében, mégpedig a foglalkozásszerű sofőrködéssel. Ebből kifolyólag született meg a döntés, hogy az érettségi után a Főtaxinál vállal munkát. Az itt töltött öt év vezetési rutin, típusismeret és szerelés szempontjából is átlag feletti tapasztalattal ruházta fel a 23 évesen bevonuló Jánost. „Amikor az elvtársak megkérdezték, hogy ki mennyit vezetett, nagy megdöbbenéssel fogadták az 500 ezres igazoltan balesetmentes múltamat” – emlékszik vissza János és folytatja azzal, hogy ez a tekintélyes teljesítmény napi 300-500 km-es városi autózásból származott leginkább. Ugye nem meglepő, hogy a másfél éves szolgálati idő is sofőrködéssel telt, majd magántaxisként folytatta a leszerelés után.

Az elmélyült tekintetű ügyvezető igazgatónak egyébként a kiváló kapcsolatteremtő képesség és üzleti érzék mellett jó humorérzéke is van, lásd kiafredibeni.hu/kollégák oldalt - A képre kattintva galéria nyílik

A centi vágása közben már megtörtént minden előkészület a magántaxizás beindításához. Megvolt az autó, édesapja tanácsára beszerelték a taxiórát, valamint minden adminisztratív részlet elintézésre került, így reggel elhagyta a laktanyát, mint öreg baka, délután pedig már a saját autójában ült és dolgozott, mint maszek taxis. 1987 tájékán már „nyugati” autóval űzte az ipart János, és egy olyan dízel Fiat Regata-t használt, aminek „szerencsére” 200 ezer km megtétele után vezérműtengely problémái adódtak. Az alkatrész beszerzésekor tapasztalt nem túl ügyfél- és üzletközpontú szemlélet indította arra, hogy saját utánajárással szerezze meg a szükséges alkatrészt. Azonban mindenképp említést érdemel az a barnaköpenyes úriember, aki a budaörsi, Boldizsár utcai Fiat szervizben fogadta Jánost. Az ominózus beszélgetés röviden így zajlott: Ilyen típus, ilyen alkatrészére lenne szükségem. Van-e önöknek? Nincs. Mivel nagy betűkkel hirdették, hogy Fiat szerviz, János megkérdezte, hogy esetleg be tudják-e szerezni a gyárból az alkatrészt? Ugyan már, mit gondol? Azé’ az egy-két emberért, akinek ilyen problémája van, nekünk nem érdemes ezzel foglalkozni – jött a nem túl kedves, végleg elutasító válasz. Az egyszerű taxis parasztdacból érkező válasza az volt, hogy eljön még az ideje annak, amikor örömmel fogadják majd azt az egy-két szerencsétlent, aki hasonló problémával ide szeretné hozni az autóját, ugyanis nagy valószínűséggel többen is lesznek a jövőben. Valóban ez történt, a Regata tulajdonosok egyre többen lettek, de addigra Szabó úr már egy jól kiépített csatornán keresztül bármilyen alkatrész beszerzésében rendelkezésükre állt, köszönhetően a barnaköpenyes művezető favágó stílusának. Történetünk főszereplője egy vezérműtengely problémás autóval elindult Olaszországba – gyakorlatilag teljesen ismeretlenül –, és még Velence határa előtt megtalálta azt a szervizt, ahol szinte gombokért megkapta a gyári alkatrészt. A hazahozatal után a problémát a beszerelés jelentette, ugyanis a keleti autókat ismerő szerelők mindegyike elhatárolódott az ismeretlen motor szét- és összeszerelésétől, pláne ha vezérlésről van szó, ugyebár. A taxizás során szerzett szerelési tapasztalatok és némi szakirodalom áttanulmányozása alapján Szabó úr saját kezűleg elvégezte a munkát, majd büszkén adta hírül a kollégáknak az esti rádiózások alkalmával a sikerélményt. Hamar elterjedt, hogy hasonló problémával kihez is fordulhatnak a taxisok, meghatározva ezzel a későbbi orientációt. A taxizás egyre inkább háttérbe szorult, ugyanis az állandó alkatrész behozatal mellett a szerelési munkák elvégzésére felvett egy ügyes szerelőt, így a két személyes csapat teljes gőzzel végezhette a saját orientációjának megfelelő feladatokat. A kezdetekben még csak alkatrész behozatalra épülő vállalkozás 1990-re már használtautó kereskedéssé avanzsált. A dízel autókat Olaszországból, a benzineseket Svájcból és Németországból hozta be János saját utánjárással és kapcsolatépítéseket követően.

Az üllői szalon és szerviz jelenlegi 16 699 nm-es telephelye

A Frédi-Béni Autókereskedést hirdető első cégtáblát egy 17. kerületi, Tanár utcai telephely előtt állította fel 1991-ben. A névválasztás történetében kardinális szerepe az egykori barát és munkatárs (Alfréd) feleségének volt, aki a következő érveléssel győzte meg a fiúkat. Mivel a férj egyébként is a Frédi becenevet viselő nagydarab, mackótermetű karakter volt, teljesen egyértelműnek tartotta a feleség, hogy Jánosra tökéletesen illik a kistermetű, Béni-karakter és ezzel a két kedvelt mesefigurával garantáltnak vélte a sikert, mivel a felnőttek szívét általában megérintik az efféle gyermeki, bohókás dolgok – gondolta az éppen fészekrakó üzemmódban működő asszony. Ahogy telt-múlt az idő, a Rákoskeresztúri telephely már kicsinek bizonyult, köszönhetően a kreatív névválasztásnak és a jó portékának, ezért egy barát javaslatára János kikémlelte az Üllő határában eladósorba került telket és próbaképp 4-5 autó áthozatalával le is tesztelte a várható forgalmat. Mivel a vártnál hamarabb találtak gazdára a kihelyezett verdák, áthoztak további 10 autót, melyek szintén elkeltek néhány nap alatt. A terület által biztosított kereslet olyannyira meggyőző volt, hogy azonnal belefogtak a szükséges beruházásokba, ráadásul Szabó úr korábbi külföldi tapasztalatai szerint is ez a lokáció tűnt a legideálisabbnak, hiszen a nyugati országok elővárosi régiójában volt jellemző az ehhez hasonló kis- és nagykereskedések működése. Még javában zajlottak az átépítési munkák, amikor jelentkezett egy ismerős, hogy szeretné valahol elhelyezni az egyébként eladó lakókocsiját. Szabó úr készségesen felajánlotta, hogy a munkálatok befejezéséig tegyék csak a dombtetőre, aztán majd beállítják az elkészült telephelyre. Talán már másnap, de az is meglehet, hogy aznap – emlékszik vissza homályosan Szabó úr – kapott egy telefonhívást az ott dolgozó munkásoktól, hogy egy komoly érdeklődő nézegeti a lakókocsit, és ide kellene jönni, mert az illető tényleg meg akarja venni a mobil nyaralót.

A 2000. évi megnyitóra és nyilt napra készült ünnepi torta

Ezt égi jelnek vette a kereskedő, hogy jó úton járnak, hiszen semmiféle tábla nem hirdette, hogy egy kereskedés munkálatai zajlanak, hasonlóképp semmiféle felirat nem volt a lakókocsin sem, mégis nyélbe ütötték az üzletet, tehát nem kérdés, hogy itt kereskedni kell – jött a megerősítő gondolat. Ettől kezdve gőzerővel zajlott a beszerzés, hiszen bármennyi jármű került a telephelyre, belátható időn belül gazdára lelt mind. 1993-ban már az olaszországi Brescia-ból küldtek ajánlatot a jól menő kereskedésnek, hogy új modell érkezése miatt több mint száz darab, null kilométeres Fiat Ducato várja a nagytételben felvásárlókat. A szemlét követően egy közel kétszáz darabos tétel felvásárlása mellett döntött Szabó úr, amivel egyedülálló piaci előnyhöz jutott a márkaimportőrrel nem rendelkező hazai piacon. Arra a kérdésemre, hogy ilyen nagy összegű üzleti ügyekben hogy történt a kommunikáció, ezt az egyszerű választ kaptam: „Meg kellett tanulnom a nyelvet és mivel elég sok időt töltöttem náluk, meg is tanultam. De a bresciai projekthez vittem magammal tolmácsot, csupán csak azért, hogy ne hibázzak, és mindvégig zavartalanul tudjak magyarul gondolkodni” – mondta az olasz nyelvet egyébként tökéletesen beszélő kereskedő, majd így folytatta: „A zavarba ejtő percek akkor következtek, amikor az alig 20 éves, valóban csinos tolmácsomnak udvarolni kezdett a tárgyaló olasz partner. Miközben a szerződés részleteiről beszéltünk, arra lettem figyelmes, hogy olyan megjegyzések hangoznak el az hódító üzletember részéről, hogy milyen szép kék szemeid vannak, és óh de gyönyörű a hajad. Először azt hittem rosszul hallok, és közbe is kérdeztem magyarul, hogy és még milyen autók vannak, amit az elpirult tolmácslány le is fordított, de persze bezárultak az üzletfél fülei az efféle részletek előtt és azzal folytatta, hogy megkérdezte a lánytól, mennyi jutalékot szeretne. Szerencsére a lány, mivel anyai ágon olasz származású volt, tudta kezelni a helyzetet, de számomra is nagy tanulság volt, hogy ne vigyek legközelebb magammal csinos, szőke magyar lányt.”

A használtautó kereskedés által indult be az üzlet, és a jelenlegi működés is annak köszönhető

„Az 1993-as év több szempontból is egy jó évnek számított. A fenti üzlet megkötésével nemcsak anyagilag profitáltunk, hanem hírnév szempontjából is. Mivel hamar híre ment annak, hogy száznál is több Ducato került behozatalra általunk, megjelent egy úriember a telepünkön és olyan kérdéseket tett fel, hogy akarunk-e tovább fejlődni, esetleg szalon, vagy szervizt nyitni. Miután határozott és pozitív válaszokat adtam, az illető felfedte magát és bemutatkozott. Kiderült, hogy Bujtor László a Fiat Magyarország kereskedelmi hálózatának kiépítéséért felelős igazgatósági tagja tette tiszteletét a telephelyen és megbeszéltük, hogy a munkálatok befejeztével ismét felvesszük a kapcsolatot és megbeszéljük a részleteket. 1994 második felében ez megtörtént, de az említett pozícióban már nem Bujtor úr fogadott a Fiatnál, hanem egy a barnaköpenyes művezetőhöz hasonló stílusú cégvezető, akivel a beszélgetés nem volt inspiráló”. Szabó úr ezután újratervezett, és elhatározta, hogy mindenképp szeretne egy olyan márkával szerződni, akinek van haszongépjármű üzletága. Így került kapcsolatba az akkor még csak egy éve megalakult Peugeot Hungáriával. Már a telefonos megbeszélés után is gyanús volt számára, hogy a vonal másik végén egy ismerős név és hang fogadta. A személyes találkozáskor kiderült, hogy az oroszlános márkaimportőrnél kereskedelmi hálózatépítéssel foglalkozott egy ideje a Fiattól megvált Bujtor László, így abszolút biztos megállapodással végződő beszélgetésbe kezdtek.

A hatalmas műhelyben 8 szervizállás várja az ügyfeleket, meglepően alacsony óradíjakkal

Az 1994-es év még egy esemény miatt emlékezetes Szabó úr életében, ez pedig nem más, mint a Pa-Dö-Dö Szabó János c. dalszöveg név szerint is rá utaló részlete. Szabó úr egyik gyerekkori iskolatársa egy tíz évvel ezelőtti kerti parti alkalmával tette fel a kérdést: „te nem tudtad, hogy ez a dal rólad szól”? Mivel ezzel a jól hangzó, ritka névvel sokan megszólítva érezték magukat a dal által, Szabó úrnak meg sem fordult a fejében, hogy az a bizonyos Szabó János esetleg ő lenne. A gyerekkori barát bizonyítása elég meggyőző volt, ugyanis valóban igaz, hogy az iskolaévek alatt volt közös metszéspont a Pa-Dö-Dö lányokkal. „Egy korosztály vagyunk és Lang Györgyi a zuglói Radnóti Miklós gimnáziumban érettségizett. Én akkortájt nagyon elszántan fociztam és nem figyeltem a körülöttem levőket, de a barátom szerint a rajongóim között ott volt Györgyi is, ennek viszont ő az egyetlen szem- és fültanúja.”

Falusi Mariann egy telefonos megkeresés során a következőket mondta: „Lang Györgyinek volt Szabó János nevű férfival baráti kapcsolata, de a dalban szereplő Szabó Jánossal nem egy bizonyos férfira kívántunk utalni, hanem a férfiak többségét szerettük volna ezzel a névvel kifejezni és megszólítani."

(A fenti beszélgetéssel egy hosszú ideje tartó és sokakat izgató kérdést tudtunk lezárni, ugyanis Szabó úrnak már többen is megígérték, hogy utána járnak az igazságnak, de eddig még senki nem lépett a tettek mezejére. Itt a bizonyíték, hogy oknyomozásban is otthon vagyunk – szerk.)

A Kia forgalmazásával 2006-tól foglalkozik a cégcsoport

Visszatérve tehát az üzleti sikerekhez, 1995. január elsejétől hivatalos Peugeot márkakereskedés és szervizként működött a Frédi-Béni autócentrum, ugyanakkor továbbra is működött a használtautó behozatal, de évről-évre egyre inkább visszaszorult. „A Peugeot 206 sikermodell megjelenéséig is progresszíven emelkedő éves eladási darabszámaink voltak, de a 2000-es évek elején rekord mennyiségű – 1200 darabnál több – autót adtunk el. A magyarországi Peugeot márkakereskedések vezető szalonja voltunk egészen 2006-ig, és érdekes most visszatekinteni azokra az időkre, amikor a hét minden napján nyitva voltunk és volt egy hét 2003-ban, amikor 74 darab autót adtak el az értékesítőink. A havi bontásban 150 darabot meghaladó csúcsot is elértünk, de ahogy a taxizást sem azért csináltam, hogy sok pénzt vigyek haza, úgy ezek a számok sem voltak rám nagy hatással, sőt amikor már csak a számokról szól a tevékenység, akkor számomra célt tévesztetté válik a munka.”