A belső égésű motorok temetése

A dízelmotorok 3 éve tartó vegzálását követhettük nyomon a médiában, bár jellemzően nem a szaklapok, hanem az általános hírközlő csatornák játszottak nagy szerepet a dízelmotorok feketítésében. Tény, hogy történtek szoftveres manipulációk, de végeredményben egy teljes technológiát temettek egy (vagy több) gyártó költségcsökkentő csalási botránya miatt. Mert végeredményben a dízelek is tudják teljesíteni az előírt emissziós-határértékeket, ha nincs kispórolva az utókezelő rendszer, ezt már a Bosch is bebizonyította, hiszen a jelenlegi Euro6-os határértéket töredékét bocsátotta ki egyik tesztautójuk.

Ki a hibás?

Természetesen mindenki talál bűnbakot, és valamilyen szinten mindenkinek igaza van. Bűnös az autógyár, mert nem teljesített egy határértéket a technológia ára és a motor hatásfokára gyakorolt rossz hatás miatt. Bűnös a törvényalkotó is, hiszen elsősorban a végfelhasználónál keletkező károsanyag-kibocsátásra koncentrál, holott a közúti közlekedés a globális CO2-kibocsátás 16%-át teszi ki, egy Euro6-os autó pedig szmogriadó esetén akár tisztíthatja is a levegőt, ha a részecskeszűrő és az SCR-katalizátor teszi a dolgát, az elektromos autóknak pedig alanyi jogon jár a „Zéró emisszió” jelző, amit nevezhetünk a fogyasztók megtévesztésének, hiszen jóindulattal is lokális zéró emisszióról beszélhetünk, mert azt az autót is meg kell tervezni, tesztelni kellet, majd gyártani is, ami az akkumulátorok miatt sokkal környezetterhelőbb, mint a belső égésű motorral szerelt modellek gyártása, valamint az sem mellékes, hogy a tankolt elektromos energia előállítása is károsanyag-kibocsátással jár. Mondhatjuk, hogy hibás az üzemeltető is, mert irreális elvárásai vannak: az autó ne fogyasszon, de nyomatékos legyen és ritkán kelljen tankolni. Akkor máris világos, hogy miért kellett eddig a dízelmotor és miért kell közvetlen benzinbefecskendezés az Otto-motorokba: a vásárlónak kell a teljesítmény, a környezetvédelem mellékes. Az okfejtés végére eljutottunk oda, hogy mindenkinek más az érdeke, így nehéz tökéletes megoldásra jutni.

Hogy kerültek képbe az elektromos autók?

Az elektromos autók az európai rendeletalkotóktól, a magyar kormánytól, a gyártóktól és az infrastruktúra-fejlesztésektől kapják a folyamatos löketet, hogy versenyképessé tegyék a belső égésű motorokkal, ugyanis:

• a rendeletalkotók olyan szabályozást hoztak, amik 0 g/km CO2-kibocsátást számolnak az elektromos üzemre, így a gyártókat érdekeltté tették az elektromos autók értékesítésében
• a kormányok, köztük a magyar kormány is, támogatást ad az elektromos autók vásárlóinak, és ingyenes parkolást tesz lehetővé
• a gyártók hajlandóak veszteséggel értékesíteni, hiszen az akkumulátorok és az elektromotorok nem olcsó nyersanyagokból készülnek és nem környezetbarát technológiával
• a töltőállomásokat folyamatosan telepítik, legtöbbször állami vagy uniós támogatással, és még a legtöbb helyen megengedett az ingyenes töltés, vagyis az adófizetői pénzből tölthet, aki megteheti, hogy ilyen járművet vásároljon, miközben a benzin és dízel tüzelőanyagok költségének mintegy fele adó, melyből a magyar államnak évi több, mint 600 milliárd forint adóbevétele van.

Ha figyelembe vesszük, hogy az LPG-, CNG- és LNG-üzemű autók milyen kis infrastruktúra-beruházást igényelnek, akkor a befektetett munka és a károsanyag-kibocsátás csökkentés aránya nagyon kedvező, mégis adók terhelik ezeket a tüzelőanyagokat, így kisebb gazdasági előny realizálható velük. Lassan kezdjük megválaszolni a címben feltett kérdést: a nem feltétlen megérdemelt előnyökkel az elektromobilitás elterjesztése inkább tűnik célnak, mint eszköznek a környezetszennyezés csökkentésére, hiszen más módszerek háttérbe szorulnak.

Folytatjuk!