Őszintén szólva

Akik gyakran olvasnak tőlem már biztosan tudják, hogy az én autóm egy idényjármű, hobbiautó, nincs napi használatban. Télen sétáltatni szoktam, hogy nehogy annyira megharagudjon a hónapokig tartó nélkülözésben, hogy tavaszra megmakacsolja magát, és ne induljon be. Nem. Viccet félre téve mozgatni kell a motorizált járműveket legalább 3-4 hetente, mert az alkatrészeknek minimum ennyi kenés, mozgás kell ahhoz, hogy ne hagyják el magukat. Lehet hibernálni mindent, de a technika azt nem szereti. Szóval egyik ilyen sétáltatás alkalmával vettem észre, hogy gyanús fehér füstpamacsok törnek fel a motorháztető alól. Tudjuk, hogy ez semmi jót nem jelent, így azonnal haza, és hamar meglett a diagnózis, mert a 24 éves gyári hűtő sajnos megadja magát, és kilyukadt. Van ez így, bárcsak minden ma is kapható alkatrész élettartama ennyi lenne. Amint kezembe fogtam az új alkatrészt, ami leváltja majd a gyárit, azonnal éreztem az anyagminőségen, hogy meglepő lenne, ha ugyanezt az életkort megélné. Majd meglátjuk. Az viszont szöget ütött a fejemben, hogy mikor is cseréltem ki a hűtőfolyadékot? Aztán a szerviz munkalapokat visszanézve kiderült, hogy már hat éve volt ez a munka. Idén a fékfolyadék, és differenciálmű-olajcserék voltak ütemezve, de a hűtőre nem fordítottam figyelmet, és a jármű mindig elkéri a magáét. Nos, mindenki okuljon az én példámból, vizsgáltassa be a folyadék állapotát, és cseréltesse a következő szervizlátogatás alkalmával, ha indokolt. Persze csak akkor, ha nem útközben akar majd találkozni egy ehhez hasonló, vagy teljesen más hibajelenséggel.

Pedig nem is melegszik, rendesen beáll középre a mutató

Mit mond az egyszeri autóhasználó? Beáll középre a mutató, nyáron se’ melegedett. Esetleg tél elött a benzinkúton a gondosabbja rámérettet a kutassal a fagyáspontra, aztán ennyi, évekre letudva a probléma. Ha esetleg fogy, akkor meg gyönyörűen utána lehet tölteni, az meg kit érdekel, hogy miért kell rá töltögetni? Nem mennek utána, hogy mi a hiba kiváltó oka, csak töltögetik bőszen, ha nem jó a szint a kiegyenlítő tartályban. Na, de milyet? Olyan színűt, ami benne van! Egyáltalán nem biztos, szerintem előtte el kellene olvasni a gyártó járműhöz adott kezelési könyvét, és ugyanúgy ahogy motorolajat, hűtőközeget is az alapján kell tölteni bele. Bár nagyon sokan simán beletöltik a desztillált vizet, és az még a jobbik eset, mert olyanok is vannak szép számmal, akik sima csapvízzel töltik fel a rendszert, ami a legrosszabb, hiszen a motorblokkok általában korrodálhatnak, és a víz nagyon szépen el tudja indítani ezt a folyamatot, ráadásul tönkre teszik a hűtőradiátort, és a vízpumpát is. A legfontosabb ellenérv e barbár megoldás ellen pedig az, hogy a víz térfogata megnő, miután megfagy, így biztosan szétfeszít a motorblokkot egy csípősebb téli éjjelen. Ugye nem kell elmagyarázni, hogy milyen anyagi károkat okozva ezzel a tulajdonosának. A hűtőfolyadéknak a hőcserélő szerepén kívül kenő funkciója is van, tehát a vízpumpa megfelelő működéséhez is elengedhetetlen a jó minőségű hűtőközeggel való használat, ami egyébként ugyanúgy öregszik, mint a motorolaj, csak nem olyan gyorsan veszít kedvező tulajdonságaiból. De tény, hogy idővel cseréltetni kell a gyári utasításnak megfelelően. Szajkózom itt állandóan, hogy figyeljünk oda az üzemeltetésre, mert amikor elpattan egy cső a 40 fokban az autópályán, vagy lelövi a hűtősapkát, és megindul a forró gejzír az mennyire lesz majd vidám?

Ahhoz, hogy a jármű megbízhatóan működjön, a gazdájának a dolga, hogy az üzemeltetéshez szükséges kopóalkatrészeket kicseréltesse. A vízpumpát egyébként vezérléscsere alkalmával szokás cseréltetni, azt pedig már megfigyeltem, hogy az átlagautós is szereti megcsináltatni, ha pedig már vízpumpát cserélnek, akkor le kell engedni a hűtőközeget, és ha egy kicsit is igényes a szerelő, akkor már új folyadékkal rakja össze. Na, de visszakanyarodva az előző gondolathoz, megfigyeltem, hogy van egy kiugró pont az átlagautósnál, amikor a legszívesebben költ a kocsijára. Hogy mikor van ez? Amikor hozzá kerül az autó. Rendbe „tetet” rajta mindent, és után használja, aztán ahogy telnek az évek, ez a korai lendület egyre inkább elmarad, végül átcsap az „eladás előtt már minek költsek rá” szindrómába. Maradnak a kétévenkénti műszaki előtti átnézettetések, egy esetleges olajcserével. Az M7-esen meg izzad a homlok a leállósávban, amikor kiderült, hogy elköszönt a vízpumpa, megadta magát az üzemanyagszivattyú, mert azt hittük, a benzinszűrő élettartam garanciás. Sok apróság, amik egy dologba futnak össze, odafigyelsz az autódra, és számon tartod, hogy milyen munkálatokat kell rajta elvégeztetni, vagy csak autózol bele a világba, és ezek már úgysem állnak meg alapon magasról teszel az üzemeltetésre. De ilyenkor meg ne tessék majd meglepődni, ha műszaki hiba miatt kell az út szélén várni az autómentőt.

Jó tudni, hogy a kopó-fogyó alkatrészekkel hányadán állunk, és betervezni időbe, és költségbe is a karbantartásukat. A jó autó nagy luxus, de a biztos megérkezés öröme bízom benne, hogy sok mindenkit gondos gazdának nevel majd a jövőben is. Hamarosan pedig újabb hasonló karbantartási emlékeztetőkkel jelentkezünk itt az Autószektoron.