Az 1905-ös szalon  Forrás: Királyi Magyar Automobil Club Jubiláris Évkönyve

Az 1901-es első budapesti autószalonra olyannyira özönlöttek a népek, hogy a tervezett négy napos nyitvatartást egy hétre hosszabbították. A siker ellenére a következőre 1905-ig kellett várni, igaz, a városligeti Iparcsarnokban megrendezett expónak már léghajózási osztálya is volt, hála az egyre divatosabb sportnak, mely új távlatokat nyitott az utazáshoz. Akkoriban nagy reményeket fűztek az egeket hódító és a repülőgépnél csendesebb közlekedési eszközhöz, melynek elég volt néhány négyzetméternyi felszállóhely.

Vélhetően nem annyira a benzingőzös uraknak szólt, mint inkább az asszonyokat akarták a rendezvényre csábítani az autós virágkarnevállal. A férfinépeknek ott volt az immár nemzetközire bővült gépjármű kollekció, melyen a magyarok mellett megjelentek az osztrákok és franciák is.

1918-bann, az Árumintavásár részeként mutatkozhatott be ismét a járműipar és közlekedés.

Profilváltás az járműiparban

A második budapesti szalon után nagyobb szünet következett, mert az I. világháború nem csak a kiállítási naptárt írta át, de a járműgyártókat profilváltásra is kényszerítette: csodás kocsik és motorbiciklik helyet katonai teherautók és lövegek készültek.

Az emberi tragédiák és a háborús károk után következett Trianon, melynek keretében további veszteség érte az országot: jelentős területi csonkítás keretében elveszett ipari termelési értékének hatvan százaléka és piaca is jelentősen szűkült.

A háború utáni száguldó infláció ideiglenesen meglódította a keresletet, mert mindenki igyekezett szabadulni az értéktelenedő koronától, sokan áruba mentették pénzüket. A felpezsdülő, ám inkább csak látszat konjunktúra arra ösztönözte a kereskedőket, hogy ismét közösen jelenjenek meg a nagyközönség előtt: az 1922-es Árumintavásáron természetesen ott parkoltak az autómárkák legújabb modelljei is.

Mentőöv hitelből

1923-ban a háborús jóvátételi bizottság hozzájárulásával a gazdaság megmentését szolgáló hitelt vehetett fel Magyarország. A rövid és hosszú lejáratú kölcsönök után 1924. február 21-én a jóvátételi bizottság elfogadta az ország pénzügyi szanálásának tervét.

Egy évvel később ismét önálló autókiállítást rendeztek Budapesten. A Városligetben a külföldiek mellett magyar márkák is bemutatkoztak. 1925 május 23-tól június 3-ig az Iparcsarnokban 84 cég jelent meg termékeivel. A megnyitón a rendező Királyi Magyar Automobil Club és a Magyar Automobil Kereskedők Országos Egyesületének vezetői fogadták a prominens vendégeket. Reimann Gyula és gróf Andrássy Sándor elnökök kalauzolták Horthy Miklós kormányzót és József főherceget.

Természetesen megjelent a politikai és gazdasági élet színe java, több miniszter, főkapitány, püspök.

Iparcsarnok, 1924                                            Forrás: fortepan/Holló Krisztina

Beszédes szavak

A díszsátorban a KMAC elnöke, gróf Andrássy Sándor a díszvendégek üdvözlése után a következő beszédet intézte a vendégekhez: „A közönség nagy része még ma is bosszantó luxusnak és a könnyen szerzett jövedelem fitogtatására szolgáló járműnek tekinti az automobilt. Arra kevesen gondolnak, hogy a világháború sorsa a marnei csatával dőlt el és ezt a személyszállító automobilok segélyével nyerték meg a franciák. (A csapatszállításra bevetett francia taxikra utalt a szónok.) Egy pillantás a nyugati államok statisztikai adataiba, meggyőzhet bárkit, mily fontos szerepet visz az automobilizmus, ezen államok gazdasági életében. …

...Nem luxus az automobil és Csonka-Magyarország nem engedheti meg magának azt a luxust,

hogy az automobilizmussal járó kereseti és munkaalkalmat megnehezítse, sem nem annak kultúrhatását. Dicséretére válik a magyar automobilipar és kereskedelemnek, hogy súlyos helyzete dacára a klub által kitűzött cél szolgálatába állott és költséget, fáradtságot nem kímélve, a klubbal karöltve megrendezte a kiállítást.”

Prominens vendégek a megnyitón Forrás: Királyi Magyar Automobil Club Jubiláris Évkönyve

Kormányzói válasz

Horthy Miklós kormányzó így reagált a Club elnökének beszédére: „Elszigeteltségünk kezd engedni merevségéből. Lassan kezdjük felvenni a régi kapcsolatokat, sőt, a régiek mellett új kapcsolatokra is teszünk szert. Miután törekvésünk arra irányul, hogy bekapcsolódjunk a nagy gazdasági hálózatba, s ezen a téren igen jelentősnek tartom az automobilizmust, amely már eddig is komoly erőforrása Magyarországnak. Ez a dolog nem megy egyszerűen.

Fokról-fokra magunknak kell kivívni azt a pozíciót, amelyet el akarunk érni s erősen bízom benne, hogy kitartó munkával a becsületes törekvést siker fogja koronázni. Kívánom, hogy ez a siker minél előbb következzen be és mindazok, akik részt vettek az automobilkiállítás megrendezésében, reményeiben ne csalódjanak.”

Reimann Gyula belvárosi autószalonja           Forrás: Régie Renault

Alfától Studebakerig

A klubalapító és a Magyar Automobil Kereskedők Országos Egyesületének elnöke Reimann Gyula maga is szakmabeli volt. Üzleteiben Delage, Renault és a Rolls-Royce autókat kínált, de írásaiban nem rejtette véka alá kritikus véleményét az autókat sújtó adókkal kapcsolatban: „Nálunk az automobilizmus fejlődését még mindig meggátolja egyes körök sokszor tapasztalható felfogása, hogy az autó luxuscikk, s ezért aki autót vásárol, az fizessen oly vámokat és adókat, amelyek valóban a középosztály számára, majdnem hozzáférhetetlenné teszik az autót. Elég, ha például felhozzuk, hogy egy autó, amely Párizsban 50-60 millió koronáért kapható, nálunk a vámok és adók folytán több, mint 120 millióba kostál...”

Reimann komoly területet bérelt az általa forgalmazott márkáknak az Iparcsarnokban, ahol kiállított még az amerikai Buick, Oakland, Packard és Studebaker, valamint a francia Citroën, Delage, Berliet, Chenard & Walcker, az olasz Alfa Romeo, Diatto, Fiat és Pirelli, a német Bosch és Mercedes, a belga Minerva, valamint a cseh Laurin&Klement. A hazai járműipart a Rába és a Magyar Általános Gépgyár képviselte, a motorkerékpárosokat a Méray.

További autós tartalmakért kövess minket Facebookon is!