Látni tükör által, egyre élesebben...

Beülsz, berántod az ajtót, mint minden reggel. Lehajítod a cuccod az anyósülésre, szétpakolsz, mint minden reggel. Lehajtod a napellenzőt, belenézel a sminktükörbe, mint minden reggel. És elakad a lélegzeted, de nem úgy ám, mint minden reggel, hanem sokkal, sokkal jobban. Aki visszanéz rád, egy kissé sápadt, hajszolt, de még mindig csinos nő. Egy csinos nő, akit, úgy tűnik, nem igazán kímél az élet.

Már nyúlsz, hogy dühösen felcsapd a helyére az ellenzőt, amikor valami furcsa történik. A tükör két oldalán színes, apró fények villannak, valami zümmög, mint amikor a kamera fókuszál. Az arcképedre pókháló, finom milliméterpapír-minta ereszkedik, aztán megfeszül. Kicsivel erősebb egyenesek négy, majd nyolc mezőre osztják az arcod. Az orrod tövéből két sugár szökik a szemed sarkáig. A füled tövéből is. Most két-két villogó egyenes, amely alulról súrolja egy-egy szemed, kicsit, de határozottan felfelé moccan. Eltűnnek, csak ámuló szemed néz vissza a tükörből, majd újra felvillannak, és picit korrigálnak. Aztán egy határozott “V” vetül az orrod köré, két szára összébb zárul, eltűnik.

- Fordítsa el a fejét balra, asszonyom – mondja egy mély férfihang. Honnan jön? A rádió hangszóróiból? Ki tudja. A meglepetéstől megmerevedsz. Újra hangzik a felszólítás. Engedelmeskedsz. Félprofilból újabb érintő vonalak veszik körül az orrod. Kicsit mintha faragnának rajta. Öntudatlan mozdulattal megérinted. Jóságos isten! Az ujjbegyed érzi, hogy az orrod kisebb, keskenyebb!

- Emelje meg az állát! - mondja az Úr hangja. Most az ajkad körül villódznak a kések, majd az állad rajzolják körül, végül, oda sem mersz nézni, az állad alatti laza bőrbe vágnak bele. Tükörképed most elhomályosdik. Feltűnik az ébredés utáni, gyűröttebb arcod, majd egy suhintás után a fénylő, síma, az új.

- Megfelel? - kérdezi a mély hang. - Mert akkor mentem. Néma bólintásodat tudomásul veszi, felvillannak az érintővonalak, eltűnik a szemeid alatti árnyék, fitosabb lesz az orrod, teltebb az ajkad, finomabb az állad. - Mentve – közli a bizalomgerjesztő férfihang. - Indulhat.

Gépiesen gázt adsz, tolatsz, indulsz. - Ne a rakpart felé induljon – hangzik valahonnan fentről. - Kerüljön a domboldal felé.

Szót fogadsz, elkanyarodsz, gurulsz a forgalommal az iroda felé. Közben elgondolkodsz. Mi az ördögöt csinálj Bélával. Aranyos fiú, melletted volt minden nehéz döntésedben, de most már kezd az idegeidre menni. - Túl kell lépni Bélán – mondja a mindentudó navigátor. - Letapadt az online tesztekhez. A konkurenciánál már rég nem használják, mindenki a közösségi portálokat meg a bigdatát túrja. Bélától szép csendben el kell búcsúzni! - mondja az Úr hangja.

- És mi legyen az igazgatósági helyével? - töprengsz, talán magadban, talán fennhangon. - Nem sürgős betölteni – válaszol a Hang. - Kevesebb tag, kevesebb pénz, gyorsabb döntéshozatal. Karcsúsítani kell a céget. Áramvonalasítani. Ráfér egy kis fészlift.

Jámbor Gyula