- Két amerikai V8-as motor dohog, dübörög és bugyborékol alapjáraton a domaszéki Mihalekék udvarán. Az öreg járművek igénylik a törődést: be kell melegíteni a motorokat, mielőtt kiállnak velük a garázsból - írja a delmagyar.hu.

Amíg a nagyvasak dohognak, Mihalek Hunor bemutatja a járműveket. A középső garázsban egy 1972-es, 6,6 literes hengerűrtartalmú Chrysler New Port Royal melegszik, mellette a valamivel szerényebb, 1980-ban gyártott, 4,9 literes Buick Century.

– Gyerekkoromban szerettem bele az amerikai autókba. Néztem a tévében a Knight Ridert, a Smokey és a Banditát, meg a The Fall Guy című amerikai sorozatot. Azokban láttam először ilyen autókat. Ismered az érzést, hogy neked kell egy ilyen autó? Annyira tetszettek, hogy elhatároztam, ha felnövök, nekem is lesz egy ilyen kocsim – mesélt a kezdetekről Hunor. A fiatalember első autója mégsem amerikai volt, hanem egy akkor vele egyidős, 1973-as Opel GT. – Bontóból vettük olcsón az édesapámmal, aztán otthon felújítottuk – mondta.

Az amerikai szív. Olajcserén kívül nem igényel karbantartást a monumentális V8-as. Fotók: Delmagyar.hu/Kuklis István

A jobb szélső garázsban is egy amerikai jármű áll. – A kisbusz a mindennapokra van. A Chevy a spórolós, gázos autónk – mondta Hunor édesapja, Mihalek Lajos, akit fia fertőzött meg az amerikai autók szeretetével.

Hunor első USA-autója egy 1970-es Dodge Demon volt, amely a nevéhez méltón ördögi jármű volt. – Alig lehetett elindítani. Ha gázt adtam, furcsa hangok jöttek hátulról, le akart esni az egyik hátsó kerék. Kiderült, három csavar hiányzott belőle. Katasztrófa volt. Akkor még Svájcban éltünk. Hatezer svájci frankért vettem, ma biztos, hogy érne 25 ezer eurót, de amint lehetett, eladtam – folytatta Hunor.

Mihalekéknek számtalan tengerentúli járművük volt. Azt mondta, már nem is emlékszik, mennyi. Egyikért sem adott pár ezer svájci franknál többet, és egyiket sem tartotta meg hosszú ideig. Amikor Hunor megvette a Dodge Demont, édesapja csúnyán leteremtette. – Azt mondta, őrült vagyok, minek kellett ilyen autót vennem. Sokat fogyaszt, megbízhatatlan, erre nem sokkal később megjelent egy fehér Chevrolet Camaróval.

Apa és fia, Chrysler és Buick. Egymást fertőzték meg az amerikai autók szerelmével.

Időközben bemelegedtek a motorok, kiálltak az udvarra a Chryslerrel és a Buickkal. A Chrysler pingpongasztalnyi motorházteteje alatt szinte elvész a mélyre épített dohogó motor. Az utastérben mindent puha plüss borít, mindent motor mozgat. Az első két ülés olyan, mint a nagymama karosszéke, a hátsó sor pedig egy kanapéhoz hasonlatos. Bentről nem tűnik olyan irdatlan nagynak az autó, mint kívülről. Erre mondják, hogy tekintélyt parancsoló. A szűk belvárosi utcákban vigyázni kell a közel 6 méter hosszú és 2,2 méter széles, kéttonnás autóval.

– 20 éve szerettem volna egy ilyen hatalmas nagy dögöt – mondta Hunor. A felújított állapotban vásárolt autón a gyertyákat, a gyújtást lecserélték. Az olajcserén kívül viszont nem igényelt más beavatkozást. Hunor egyik barátja úgy méri a csomagtartót, hogy a Chrysleré hathullás, a másik csak három.

Végül a Buickkal mentünk el egy próbakörre. A közel ötliteres V8-asnak három sebesség is elég, izomból, erőlködés nélkül, alulról tol. Fölösleges pörgetni. A futóműve puha, lágyan hullámzik a kanyarban is.

Az amerikaiak akkoriban még nem finomkodták el a dolgokat. A domaszéki utcákon sorban fordultak a fejek a 80-as évek amerikai divatjának megfelelő, kissé szögletes formavilágú autó után. Hunor azt mondta, néha terhes számára, hogy annyian és úgy megbámulják, mintha egy egzotikus olasz szuper-sportkocsit, Ferrarit vagy Lamborghinit hajtana.